San Diego, 2004. április 11.

A világ legokosabb gyereke

Szerintem minden szülő azt hiszi, hogy az ő gyereke a legszebb és a legokosabb, ez alól mi sem vagyunk kivételek. Az igazság azonban az, hogy csak egyetlen legszebb és egyetlen legokosabb gyerek lehet a világon, de mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk ez épp a mi Lilink. :-)

Nem csak nekünk egyezik meg a véleményünk, hogy Lili a világ legszebb kislánya, ebben objektív szemlélőként Lili nagyszülei is megerősítettek bennünket. Tárgyi bizonyítékként a fotóalbum képei is magukért beszélnek. :-)

Az okosság kérdésében is van néhány új bizonyítékunk, azokat próbálom ebben a levélben összefoglalni.

Komolyra fordítva a szót, naponta elcsodálkozunk, hogy Lili éppen milyen új dolgot tanult meg. Kiskorában is szép volt, de ahogy nő, egyre szebb lesz! Amikor valamilyen kiemelkedően okos dolgot csinál, azt szoktam mondani, hogy "Lili te nem csak szép vagy, de okos is!". A Költő fogalmazta ezt meg tökéletesen: "Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták. Vagy ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem". Szerencse, hogy velem egy ilyen szép és okos lány szóba áll. :-) /Adél diktálja a következő megjegyzést, miközben a húsvéti töltött csirkecombokat készíti: "Nyilvánvaló, hogy ezeket a tulajdonságait Lili kitől örökölte!"/

Lili mostanában kezdett a beszéd iránt érdeklődni. Szerintem ez azért van, mert a helyváltoztatást már nagy magabiztossággal elsajátította: kapaszkodás nélkül feláll, szalad, átlépi a küszöböt, padkára vagy kisebb lépcsőre fellép, menet közben hirtelen megfordul, egyenetlen felületen biztonságosan megy, sőt néha játékból hátrafele lépeget. Mivel mindenhova el tud jutni, és mindent megengedünk neki fogni, ezért nagyon kíváncsi, hogy mi mire való és hogyan lehet velük játszani. Vég nélkül tudja hallgatni ahogyan a tárgyakra mutatva megismételgetjük a tárgyak nevét. A képeskönyvek között megvannak a kedvencei, érdekes módon ezek főleg azok, amikben állatok vagy ház körüli használati tárgyak vannak. Idehozza nekünk a könyvet, mutogat az ábrákra, nekünk pedig mondani kell, hogy mi látható a képen.

Még nem tud bonyolult szavakat mondani, de próbálkozásban nincs hiány. Lili első két szótagú szava a "kutya" volt, ezt Magyarországon mondta, miután felvett a fotelból egy plüss kutyát, odahozta, és tisztán érthetően kiejtette azt, hogy "kutya". Érdekes, hogy ezután már csak néhányszor ismételte meg, manapság inkább azt mondja, hogy "vau-vau" amikor kutyáról van szó.

A különböző könyvek különbözőképpen ábrázolják az állatokat, de Lili mégis felismeri őket. Hiába más például a kutyák alakja, mérete és színe, Lili mindegyikre rábök és mondja, hogy "vau-vau" Emellett pontosan felismeri az utcában elsétáló, a TV-ben látható, vagy kirakatban kiállított plüss kutyákat is. Mostanában ugyanez a helyzet a macskákkal is, amióta láttunk néhány igazi macskát, felismeri őket képről is, "c-c"-nek hívja őket. Adél Lilit pici kora óta mindig úgy tanította az állatok nevére, hogy a házban található összes darabot összeszedte és Lili elé tette. Például ha kacsákról volt szó, megmutatta a meséskönyvekben szereplő stilizált kacsákat és a fürdéshez használt gumikacsát. A maci esetében egymás mellé állította a különböző formájú és színű macikat, és végigmutogatta az összes meséskönyvben levőket is, rábökve, hogy ez is maci.

Lili legújabban megtanult szava a "tücsök" volt, az egyik mesekönyvben van egy kis hegedűt tartó tücsök ami nagyon tetszik neki. Ha megkérdezzük tőle, hogy hol a tücsök, kinyitja a könyvet, oda lapoz ahol ez a tücsök van, rámutat és nagy büszkén mondja: "tü-cs". Szerintem az is közrejátszik, hogy bizonyos hangokat nagy élvezettel mond ki, és a tücsök szó hangzását nagyon kedveli. Szoktunk olyat játszani, hogy hirtelen megkérdezzük Lilitől, például azt, hogy "hol van a cica?". Ilyenkor rögtön körülnéz és elővesz egy plüss cicát, egy cicás könyvet, vagy a fa kirakó játékból a cica alakot. Elkezdte azt is játszani, hogy ő mondja, hogy "c-c", és nekünk kell a cicát megkeresni és odaadni. Nagyon jópofa, ahogy a "hol van a labda?" felkiáltásra rögtön hasra veti magát és az ágy alatt keresi a labdát. Észrevettük, hogy megjegyzi, amikor az ágy alatt talál egy labdát, mert legközelebb ott mutogat és kiabál, hogy "bba-bba". Akármekkora labdát fel tud venni, múltkor az iskola játszóterén egy kosárlabdát szerzett magának és azzal mászkált fel-alá. Mindenkinek teszik, ahogy azt kiabálja közben, hogy "bbaaa", mert azt hiszik hogy ez "ball" akar lenni. Fene tudja, lehet, hogy tényleg azt akarja mondani. :-)

Lili nagyon sok szót megért már, de pontosan nem is tudjuk megszámolni, hogy hányat, mert nem lehet biztosan megmondani, hogy mire reagál és mire nem. Amikor beszélünk hozzá mindig nagyon okosan néz ránk, de hogy hány ismétlés után jegyez meg valamit, az rejtély. A legjobb módszer, hogy néha teszteljük olyan kérdésekkel, amikre eddig nem tudta a választ, például, hogy "Lili, hol van a banán", aztán akkor lepődünk meg nagyon, amikor válaszként rábök, hogy "ott". Ez egyébként a múlt héten történt, azóta már ő is mondta amikor banánt evett, hogy "ba-tya" :-) A banánt ezen a héten már többször is megmutatta amikor kérdeztük, de ha nem mutat meg valamit, az sem jelenti feltétlenül azt, hogy nem érti, lehet, hogy csak nincs kedve mutogatni. Előfordul, hogy amikor kérjük tőle, hogy mutasson meg valamit, ő csak kutyafuttában rábök és mondja hogy "ott", és már megy is máshová valami fontosabb dologgal foglalkozni. Egyébként a legsűrűbben használt szava az "ott", amikor felébred, rögtön feláll, és már mutogat is ki az ablakon vagy a falon függő játékokra és mondogatja, hogy "ott-ott". Ha elmegy egy autó a ház előtt, arra is mutogat és kiabál, hogy "Ott! Autó!". Jól lehet vele így beszélgetni, mert ha mi is mutogatunk, hogy "ott-ott", ő komolyan nézi, hogy hol! :-)


Lili felébredés után rögtön a mutogat. Még látszik ahogy elfeküdte a kezét.

Érdekes lenne tudni, hogy a mi beszélgetésünkből mennyit ért, mert amikor Adél elmeséli, hogy aznap Lili miket tanult meg vagy mondott ki, Lili feszülten figyel, és néha közbe is szól, megismétli az ismerős szavakat. Ha ezt a levelet felolvasnám neki, az idézőjelbe tett szavakat biztosan megértené és közbe is kiabálná. Úgy lehet ő is a nyelv megértésével, mint mi amikor először jöttünk Amerikába: a hallott szövegnek csak bizonyos százalékát értettük meg, abból próbáltuk kikövetkeztetni az egész mondat értelmét. Lili mostanában nagyon gyorsan tanul, van, amit csak néhányszor mondunk neki, de legközelebb már meg tudja mutatni. Például a szobája falán levő plüss napocskát, pillangót és pálmafát mutogatta végig az egyik nap, mi elismételtük jó párszor mindegyiknek a nevét. Végül sikerült letépnie a pillangót és játszott vele egy kicsit. :-) Ezután pár nappal később, amikor megkérdeztem tőle, hogy hol van a pillangó, boldogan vette elő és hozta oda!


A szoba és a szoba hercegnője...
[a lábammal fogtam, hogy a fotózás alatt ne rohanjon el :-) ]

Vannak olyan szavak is, amiket még nem tud, de egy másik hallott szóval összekeveri őket. Például amikor mondtam neki egyik nap, hogy "Lili gyere, megyünk pelenkázni", nagy meglepetésemre rögtön vidáman felugrott és átszaladt a másik szobába. Azért csodálkoztam ezen annyira, mert Lili általában rettenetesen utálja a pelenkázást. Nem is a pelenkázás miatt, hanem mert nem szeret annyi időre sem leállni, és főleg nem akaródzik neki néhány percre sem mozdulatlanul a hátán feküdni. Amikor utolértem a szobájában, láttam, hogy a hintaszéknél áll és az arcán boldog mosollyal várja, hogy tegyem fel rá. Ekkor már hiába mondtam neki, hogy "pelenkázni" nem "hinta-palintázni", hintázás lett a pelenkázásból :-). A hintázást és a "hinta-palintát" Adél anyukája tanította Lilinek az ő hintaszékükön; minden este fürdés előtt hintáztak egy kicsit. Miután Magyarországról visszaértünk, az első hajnalban Adél meghintáztatta Lilit az itteni hintaszéken, arra gondolva, hogy hátha ettől az otthoni fürdés előtti szokástól, majd itt is nagyobb kedve lesz aludni az időeltolódás ellenére. Amikor mondta Lilinek, hogy "gyere, megyünk hinta-palintázni", rögtön az itteni hintaszékhez ment, felismerve, hogy ezen is lehet "hinta-palintázni"- és várta, hogy Adél meghintáztassa. Ezek után lehúzta Adél kezét a karfáról, és mutatta, hogy takarja el arcát és vágjon vicces képet, ahogy ezt Zsuzsa mamamától látta.


A hintaszék és a kedvenc plüss állatok

Ma reggel pelenkázáskor csak odáig jutottam el, hogy lefejtettem róla a régi pelenkát, de Lili egy óvatlan pillanatban felpattant és már ki is rohant a szobából. Már csak ezért is legtöbbször a földön pelenkázzuk, mert ilyenkor sokszor megpróbál meglógni. Eszembe jutott, hogy megkérdezzem tőle, hogy hol van a pelenka, de ő valami miatt nem akarta elárulni, hogy tudja, hogy mi az a pelenka, de rögtön odanézett rá! Nagyon édes volt ahogy próbált fapofát vágni hozzá. Egy kicsit hagytam meztelenül játszani, és újra megkérdeztem, ekkor már rámutatott és vidáman kacarászott. Sikerült is ellenállás-mentesen ráadnom, de utána a biztonság kedvéért még egyszer megkérdeztem, ekkor is jól rábökött. Ezek szerint pontosan tudja, hogy amikor előhúzzuk a pelenkát, az előbb utóbb rá lesz adva, de jobban szeretné, ha inkább pelenka nélkül szaladgálhatna. A kidobandó pelenkát nagy érdeklődéssel vizsgálgatja, a múltkor nagyon csalódott volt, ahogy eltűnt a pelenkás szemetesben.

Lili gyakran próbálkozik egy-egy teljesen új szó kimondásával, de ilyenkor általában csak az első szótagig jut el. Ma reggel a konyha ablakban egy kolibri jelent meg és egy helyben lebegve minket nézett, majd az ablakban levő virágokról kezdett nektárt enni. Lili teljesen belelkesült és mutogatott, hogy "ott-ott". Mondtam neki, hogy az egy kolibri, erre ő azt kezdte kiabálni, hogy "koooo!"! A kolibri már rég elrepült, de Lili még mindig ugyanazt kiabálta :-). Lelkesen érdeklődik az állatok iránt, sokat felismer már közülük, de nagyon tréfás, amikor egy ismeretlen állatot rossz kategóriába sorol. Például a nyuszit csökönyösen cicának titulálja, legyen az plüss nyúl, könyvben szereplő, vagy a szomszéd húsvéti zászlóján levő nyúl. Azt a zászlót egyébként rettenetesen szereti, az utca másik oldaláról is mutogat rá, és mondja hogy "c-c". A múltkor ezek a szomszédok állítottak be egy tortával és születésnapi ajándékként egy játék baba autóval, amire rá lehet ülni. Ez az autót úgy tervezték, hogy a kisgyerek ebbe kapaszkodva gyakoroljon járni, de hát ezt mi már régen kinőttük. Ez a szomszéd kiabál Lili első kapaszkodás nélküli megállását megörökítő videón, amit még karácsonykor vettünk fel. Nagyon kedvesen bánnak Lilivel és ő is szeret átmenni hozzájuk.


Látogatás a szomszédunk nyulas zászlójánál

Lili egyre többször beszélget el magában halandzsa nyelven, ilyenkor fülelünk, hogy miket magyaráz, de csak akkor használ általunk is ismert szavakat, ha hozzánk beszél. Főleg esténként szokott így eldünnyögni, talán elmeséli magának a nap eseményeit. Ebből is tudjuk, hogy már fáradt és lassan készen állni a lefekvésre. Néhány érdekesebb kifejezést lejegyeztünk, majd ha Lili nagyobb lesz, megkérdezzük tőle, hogy mit jelentettek: "utyap, öbich, babu-babu, ukvepp, vatyu, gyegye-gyugya". Adél mesélte, hogy egyik nap miután hazatelefonáltam, Lili Adélra nézett, belekezdett egy hosszú mondatba, és a sok baba szó között érthetően mondta, hogy "Apa".

Megtanultuk, hogyha Lili mond valamit, azt komolyan kell venni, ő mindig igazat mond! :-). Ha az utcán el kezd kiabálni, hogy "vau-vau", akkor ha mi nem is látjuk rögtön, biztos hogy valahol a távolban vagy egy kerítés mögött ott van egy kutya. Ma a nappaliból mutogatott kifelé és azt mondta, hogy labda. Ezután én is meghallottam, hogy az utcán (ahova egyébként onnan nem lehet kilátni) valaki egy labdát pattogtatott. Egyszer ugyanitt a nappaliban kezdett nagyon ugatni, nem is értettük hirtelen, hogy miért. Aztán rámutatott az újságban lévő kutyatáp reklámra, amit három kutyával reklámoztak! Egyébként már nem érdeklik annyira a kutyák, mint régebben, ha gyerekek is vannak a környéken, a figyelme inkább rájuk irányul. Ki szoktunk vele menni különböző játszóterekre, ahol eddig inkább rohangálni szeretett és a többi gyereket kergetni (esetleg elszedni tőlük a labdájukat), de mostanában nagyon szívesen elüldögél a hintában, és figyeli, hogy a nagyobb gyerekek mit csinálnak. Egyszer sokáig elnézett egy kosármeccset is, közben mutogatta nekünk, hogy épp hol van a labda. Gondolom ezért is ismerte meg utána a labdát a pattogó hangjáról. Rendszerint oda akar menni más gyerekekhez barátkozni, de ők sajnos legtöbbször nem tudnak Lilivel mit kezdeni, csak elhátrálnak előle. Múltkor kislányok bújócskáztak a játszótéren, az egyik befogta a szemét és hangosan számolt, amíg a többiek elbújtak. Lili persze tágra nyílt szemekkel nézte, hogy mi történik, de közben az is az arcára volt írva, hogy nagyon szeretne velük játszani. Egyszer csak odaállt emellé a kislány mellé és ő is ugyanúgy fogta a fejét. (a szemét nem fogta be, mert akkor nem látott volna :-)). Adél mondta, hogy egy másik alkalommal, amikor látta, hogy a gyerekek haza indulnak, egyenként köszönt mindegyiknek, hogy "bye-bye!" Sajnos ezt a gyerekek nem vették észre, de Lilit ez egy cseppet sem kedvetlenítette el! Érdekes, hogy Magyarországon soha nem angolul köszönt, ott állandóan "pá-pá"-zás ment.


Hintázás alkonyatkor

Ma reggel egy fa krokodillal játszottunk, játékból bekaptam vele Lili ujját, amit ő nagyon viccesnek talált. Folyton elhúzta a kezét, de utána újra engedte bekapni. Először játszottunk ilyet, ezért nagyon meglepő volt, ahogy egyszer csak a szemembe nézett és érthetően azt mondta, hogy "hamm" :-) Utána Adél elárulta, hogy ő szokott vele ilyen kéz-harapóst játszani a hernyó figurás fürdőkesztyűvel, és akkor szokta Lilinek mondani, hogy "hamm". Lehet, hogy azt akarta, hogy én is mondjam már, hogy hamm?. Ezután még teszteltem, hogy mint mond arra, hogy "hol van Apa", rögtön rám mutatott. Jajj de jó érzés volt! :-) A "hol van Lili" kérdésre még nem válaszol, de nagyon nevet rajta, szerintem nem érti, hogy miért kérdezem ezt. Adél ma reggel még aludt egy kicsit, hogy behozza az egész heti alváshiányt, ezért én foglalkoztam addig Lilivel. Azt persze nem kérdeztem meg, hogy hol van Anya, mert akkor berohant volna a hálószobába és felébresztette volna. Amikor azonban lent voltunk a nappaliban és meghallotta, hogy Adél felkelt és a léptei alatt ropogott a padló, felpattant és rögtön a lépcső felé indult. Kérdeztem tőle, hogy "hol van Anya", erre ő felfelé mutogatott és lelkesen mondta: "ott!". Ezután felgaloppozott a lépcsőn (közben még fogni kell a kezét) odarohant Adélhoz és a szokott módon tejet kért: azt mondta, hogy "cccc" azaz cici :-)

Itt San Diegoban van az USA egyik legjobb állatkertje, vetünk egy 1 éves bérletet az egész családnak. Múlt hétvégén és ma is elmentünk néhány órára, nagyon jól éreztük magunkat. Lilit annyira leköti a látvány, hogy még a babakocsiban is hajlandó egy darabig üldögélni, pedig általában túl sokáig nem lehet berakni, inkább szaladgálni akar, vagy hogy a kezünkben vigyük. A kisgyerekeknek külön van egy rész, ahol kecskét és birkát is lehet simogatni, valamint egy kis színpadon egy tréfás zoológus mutogat mindenféle bogarat, hernyókat, pókokat. A gyerekek nagy örömére. Mi is leültünk ezt a műsort nézni, Lili boldogan figyelte a műsort és a körülöttünk ülő nagyobb gyerekeket, úgy befészkelte magát az ölünkbe, mint valami fotelbe. A legjobb az volt, hogy amikor a gyerekek valami mutaványt megtapsoltak, Lili is velük tapsolt! Igazán nem úgy viselkedett, mint egy 1 éves kis csecsemő. A babakocsiból sajnos nem mindenhol lehet jól látni, ezért ki kellett vennünk. A kenguruban már nem akarjuk sokat cipelni, mert ahhoz már túl nehéz, inkább felültetem a nyakamba, boldogan nézelődik a magas nézőpontból, persze közben folyamatosan mutogat, ha valami érdekeset lát.


Lili az álatkertben lovagol

Ennyit mára, most jól kiírtam magamat, a billentyűk láthatóan megkoptak, egy darabig pihentetni fogom a levélírást. Adél nagyon-nagyon rendes volt, hogy amíg én ezen a levélen dolgoztam, ő a lakásban dolgozott, szinte mindent egyedül csinált. Köszi!

Pá: Ottó + Adél + Lili

Lili fotóalbuma: www.qqriq.com