Adél írta...

Mint már többször említettük, Lili könnyen tanul és nagyon fogékony az új dolgok iránt. Így van ez az anyanyelvvel is, könnyedén elsajátítja az új szavak, kifejezések használatát. Általában amit egyszer hall, megjegyzi és utána megfelelő szövegkörnyezetben jól használja is. Csak lestünk, amikor egyszer Lili azt mondta, hogy „ennek a plédnek más a felülete”, furcsa volt egy alig 3,5 éves kislány szájából a felület szót hallani.

Fáradságomban sokszor össze-vissza beszélek és ezeken Lili jókat szokott mulatni. Visszaemlékszik, hogy kb. fél–egy évvel ezelőtt mit mondtam rosszul, és hozzáteszi, hogy „Anya, te szoktál ám vicceseket mondani!” Például, ilyen volt, amikor Lilit öltözködés közben kértem, hogy most dugja be a harmadik kezét a pólóba, és közben a fejére gondoltam. Vagy amikor elindultam a konyhába, hogy megmossam a szőnyeget, a szőlő helyett. Egy másik alkalommal meg a hasát akartam megmosni a foga helyett. :-) Aztán még azt is mondtam, hogy „Lili, van egy öntetem!”, amikor természetesen egy ötletem volt. Legtöbbször észre sem veszem, hogy félrebeszélek, de Lili fel hívja rá a figyelmem és kijavít nagy kacagás közepette!

Sokszor meglep bennünket, hogy Lili milyen okosan illeszti be szókincsébe az újdonságokat. Gyakran önmagunkat halljuk vissza, pl. a „képzeld el”, „tudoood?”, „ám”, „tök jó” szófordulatok használat esetén :-) Ahogy Ottó szokta emlegetni, mivel Lili kizárólag tőlünk tanul magyarul, így csak azokat a szavakat fogja használni, amiket mi is ismerünk és megtanítunk neki. Azért ez egy elég elgondolkodtató koncepció. Én még annyit hozzátennék, hogy a könyvekből is tanulunk egy-egy új szót, és később amikor Lili majd önállóan fog olvasni, talán nekünk is fog tanítani néhány új, általunk nem használt szót, kifejezést. Álljon itt néhány példa Lili nyelvi leleményességére, amit az elmúlt hónapokban gyűjtöttem össze.

2006. július

„Húsom!”- mondom Lilinek csak úgy viccesen ebéd közben, és megkérdezem tőle, hogy ki szokta ezt mondani.
Lili rögtön válaszol:„Péter”
„És kit hív így? - folytatom a kérdezősködést
„A Biancát”- válaszol Lili, majd hozzáteszi: „A Péter nagyon vicces.” Kisvártatva folytatja mondandóját: „Én is vicces vagyok, mert úgy hívom az embereket, hogy punci és kuki!” :-)

Valóban hívott így bennünket,   amikor Zsuzsa Mamát és István Papát vittük a repülőtérre hazautazásukkor. Megszámolta, hogy 3 punci és 2 kuki van az autóban és azt is hozzátette, ha a Klári Mama és az Ottó Papa is itt lenne, akkor 4 punci és 3 kuki lenne!:-)

2006. július 16.

Ebben az időben nehéz napokat éltünk át - Madárlevéllel való terhességem hányingeres és hányós heteit. Észrevettem, ha kimozdulok a házból és más környezetben vagyok, jobban érzem magam  mert elterelődik a figyelmem a rosszullétről . Ezen a délutánon kimentünk egy kicsit sétálni a tengerpartra. Ahogy a kirakatokat nézegettük , egyszer csak két lovast formázó perpetuum mobilét vett észre Lili az egyik kirakatban. Ottó elmagyarázta neki, hogy ez a két érdekes ló soha nem áll meg, mindig mozog.

Másnap délelőtt mikor Lili haját fésültem, Lili szokása szerint össze-vissza mocorgott, nem bírt nyugodtan ülni egy pillanatig sem Ekkor azt mondtam neki, hogy: „Kislányom te olyan vagy mint egy perpetuum mobile.” Lili erre persze megkérdezte, hogy „Anya, mi az a perpetuum mobile?” „Olyan mint te vagy!”- válaszoltam, „ami állandóan izeg-mozog, soha nem áll meg!” Lili fogaskerei csattogni kezdtek és azon nyomban azt felelte: „Mint a tegnapi két ló a kirakatban !” „Milyen két ló?!”-gondolkodtam el, fogalmam sem volt miről beszél Lili. Aztán hirtelen leesett, hogy Lili a perpetuum mobile-re gondolt, aminek  Ottó nem is említette meg a nevét, de ő kis agyával összekapcsolta az előző esti és aznapi két különböző eseményt!

Madárlevéllel való várandósságom elején ismét előjött a vadászkutyaszaglásom. Mindenféle szagot kb. ötször olyan erősen éreztem, és nagyon ez kellemetlen volt. Így elővettem régi elefántos illóolaj lámpámat, hogy számomra kellemes illattal töltsem meg a házat. Lili persze rögtön jött, hogy megcsodálja. Tetszett a formája, mert elefánt volt, és érdekelte, hogy a lámpa maga mire való. Elmagyaráztam a működését, és azt is elmeséltem, hogy ez féltve őrzött kincs, mert Zsuzsa mamától kaptam vagy 15 éve és erre nagyon vigyáznunk kell nehogy eltörjön. Megígértem Lilinek, hogyha majd 18 éves lesz, akkor neki adom a lámpát. Erre kis aranyosan azt felelte, hogy „majd én is odaadom a Madárlevélnek, ha Anyuka leszek!”

2006. augusztus

Virágot locsoltunk a kertben, amikor Lili észrevette a kerítésen lévő lyukakat. Megkérdezte, hogy miért vannak a lyukak a kerítésen. Mert a szú megette. Természetesen ezek után el kellett magyaráznom, mi az a szú, majd jött az újabb kérdés, hogy miért eszik fát a szú. „Mert ezt szereti.” –válaszoltam. „Akkor adjunk nekik valami mást amit szeretnek!” – javasolta Lili a kerítés megmentése érdekében! :-)

2006. október 9.

Hétfőn általában nem megyünk sehova, otthon szoktunk Lilivel tevékenykedni. De aznap kivételesen rutinvizsgálatra kellett mennem a szülész-nőgyógyászhoz, akit csak Madárlevél doktor bácsijaként emlegetünk. Amikor Ottó este hazajött a munkából, Lili azzal fogta, hogy „Apa, ma nem úgy alakult, ahogy terveztem.” Az állatkertbe szerettem volna menni, de a Madárlevél doktor bácsijához mentünk.”

2006. október 15.

Ezen a vasárnapon áthívtuk Biancát egy kicsit játszani. Lili nehezen tudta elfogadni, hogy Bianca másképpen játszik az ő játékaival, mint ahogyan ő szokott, minduntalan rászólt Biancára, hogy azzal nem úgy kell játszani, hanem így. Próbáltuk szép szóval elmagyarázni, hogy hagyja Biancát úgy játszani, ahogy neki tetszik, de Lilinek ez nagyon nem ment. Ekkor Ottó azzal az ötlettel állt elő, hogy megértő kislánnyá fogja Lilit átvarázsolni, aki megosztja a játékait másokkal. „Csiribí-csiribá, Lili most engedi Biancát is játszani a Lego-val.”- mondta Ottó a varázsigét.  Erre Lili durcásan így szólt: „Ehhez nem kellett volna átvarázsolni!” [hogy Bianca is játszhasson a Lego-val]

2006. október

Régóta húzódott a házunk előtti pálmafák elszáradt leveleinek levágása. A fák olyan magasra nőttek, hogy ezt a feladatot már csak kertész tudta elvégezni. Fel is bérelünk egy favágót, akinek elmagyaráztuk, hogy két bagoly él a fán, és kizárólag az elszáradt leveleket vágja le, mert szeretnénk, ha a baglyok ezután is itt laknának. A favágó meg is érkezett a megbeszélt napon és el kezdett dolgozni. Mikor Ottó elment itthonról, még csak a fűrészgépet rakta össze, mire én leértem, már készen volt a pálma lenyírása. Sajnos egyáltalán nem vette figyelembe kérésünket és háromszor annyi ágat vágott le, mint amennyit kértünk,” mert ő így szokta”- mondta magyarázatként. Így már nem volt többé helye a baglyoknak.

Lelkileg teljesen megviseltek a történtek, a kertészt a többi munka elvégzése előtt el is küldtem, mert többé már nem tudtam megbízni benne. Amikor Lilinek elmagyaráztam, hogy mi történt, keservesen el kezdett sírni. De milyenek a gyerekek! Mindig lehet tőlük tanulni valamit. Próbáltam vigasztalni, aztán saját magát vigasztalta meg!!! Azt találta ki, hogy a pálma maradékát kivágatjuk, mert a bagoly már úgysem jön vissza, hiszen a fa túlságosan meg lett nyírva. Apa meg elmegy Magyarországra és hoz nekünk egy pacsirtát, aminek nem kell fa, mert az a fűben épít fészket. Mire ezt megbeszéltük, Lili már meg is nyugodott, pedig ő is mindig lelkesen figyelte, amikor a bagoly nálunk aludt a fán vagy amikor éjszakai vacsoraszerző útjára indult.

Felhívtam szüleimet, hogy valakivel meg tudjam beszélni a pálmanyírást, mert én még mindig szomorú voltam. Nyári látogatásukkor ők is megcsodálták a baglyot. A telefonban már nem tudtam magam türtőztetni, elkezdtem sírni, annyira sajnáltam, hogy már nem lesz többé baglyunk. Egyrészt felelősnek éreztem magam a történtekért, másrészt tudtam, hogy Ottó mindig is szeretett volna egy saját baglyot, és most már nem lesz.  Szóval mikor elkezdtem sírni, Lili vette át a telefont. Tőle kérdezgették szüleim, hogy mi történt, és ő szépen elmagyarázta nekik.
Szüleim: Anya miért sír?
Lili: Sajnálja a baglyot.
Szüleim: És te nem sajnálod?
Lili: De. Én már sajnáltam, sírtam. De Apa hoz majd egy pacsirtát Magyarországról és az majd itt fog fészkelni a fűben.

Mire ezt megbeszélték, én is megnyugodtam és folytattuk szokásos napi programunkat. A bagoly azóta sem tért vissza hozzánk és Lili sem emlegeti. A pálmát sem vágattuk ki, mert $600-ba került volna. Három hónap elteltével már jobban néz ki.

2006. november

Lili egyik kedvenc könyve George-ról egy kíváncsi kismajomról szól, aki mindig valamilyen kalamajkába keveredik. Az egyik mesében George furcsa zajt hall az ablak felől, így kimászik, hogy megnézze mi az. Egy kacsa anyuka vezeti kiskacsáit a parkba fürödni. Lili észrevette, hogy a mesekönyvben George ablakán nem volt szúnyogháló, nálunk pedig van- az egyik konyhai ablakot kivéve, hogy  Halloween-kor és Karácsonykor be tudjuk dugni a konnektorba a fényeket. Felfedezésekor a következőt mondta: „Biztosan George-ék is a Halloween-es fényeket tették fel az ablakba, azért vették ki a szúnyoghálót!”

Egy másik mesében a nyugati szél hozza a jó időt. Lili rögtön kijavított, hogy az nem lehet, mert keletről kell a meleg levegőnek fújnia, mert a nap keleten kel fel. Miután a nap lemegy nyugaton, már hideg van- tette hozzá.

2006. december 3.

Június végén egy szép nyári napon, Ottó az új Volskwagen-nel tért haza. Lilinek már korábban mondtuk, hogy hamarosan lesz új autónk és a Subarut el fogjuk adni. Ő nagyon ragaszkodott a Subaru-hoz, egyáltalán nem akart tőle megválni. Amikor Ottó megérkezett az új autóval, Lili természetesen sírva fakadt, a Subaru-t kereste és be sem akart ülni az új autóba. Szüleim is éppen itt voltak, így közösen megvigasztaltuk. Szerencsére másnap már nem idegenkedett a Volkswagentől. Fokozatosan megkedvelte, és most már a Subarukkal együtt aVolkswageneket is figyelni kezdte az utcán és lelkesen adta tudtunkra ha látott egyet.

Decemberben Ádám 5. születésnapjára voltunk hivatalosak. A vendégek között volt egy idős hölgy, akinek nem volt kocsija, így János, Ádám apukája vitte haza. Lili észrevette, hogy János elindult a nénivel és megkérdezte, hogy hová mennek. „A néninek nincs autója, ezért János viszi haza”- magyaráztuk. Lili erre a következőt mondta: „Akkor a néninek kellett volna eladnunk a Subarut, hogy legyen autója!!!”
Csupán csak 5 hónap telt el a Subaru eladása óta, de Lilinek nem jelentett nehézséget a térben és időben eltérő események összekapcsolása.