|
Ezen a napon a keleti part felé indultunk. Az egyik autóval is megközelíthető
vízesés volt az első állomáshely. Az út a "Tunnel of Trees" azaz a fák
alagutján vezetett keresztül. A körülöttünk lévő látvány lenyűgöző volt,
megpróbálom szavakba önteni: közvetlenül mellettünk az út két oldalán
hihetetlen zöld színű mező pompázott, a hátteret párától gőzölgő hegyvonulat
sziluettje keretezte, fölöttünk az ég kacagó kékjét tökéletesre szabott
ismeretlen formájú felhők díszítették, majd az égig érő fák összekapaszkodó
lombkoronája tetőzte be a látványt.
A Wailua vízeséshez az 580-as út vezet. Ennek végén egy parkoló van,
itt már elég sokan voltak. A parkolóban ismét tyúkokkal incselkedtünk.
Számunkra még mindig furcsa volt hogy mindenfelé szabadon kószáltak. A
vízesés szép volt, de csak fentről lehetett megnézni, nem lehetett közelebb
menni hozzá. Szerencsére eső után lehettünk, mert két ága duzzadtan huppant
a szakadék alá. A vízesés medencéjénak falát az állandó pára miatt benőtték
a növények, ezek között fészkeltek fehér, egzotikus kinézetű madarak.
Mindkét alábbi képen látszik egy-egy ilyan madár repülés közben!
A Wailua vízesés
|
A Wailua vízesés medencéje
|
Tyúkanyó és csibéi a vízesés mellett
|
Innen a Lydgate Beech hullámtörőkkel védett partjára mentünk, ami úszásra
és kezdő felszíni búvárkodásra kiválóan alkalmas. Nemhiába, gyerekes családok
uralták a partot. A víz fantasztikusan nézett ki. Nem győztem csodálni!
Szinte minden 10 percben valami színbeli változást fedeztem fel. Napos
időben, a parthoz közel eső rész zöld volt, majd szépen lassan átment
kékbe és kissé távolabb mélykék színben fodrozódtak a hullámok. Itt bemenünk
egy kicsit pancsolni a vízbe. A halak kövek között beúsztak a sekély vízű
védett részbe, és a fördőzők között navigáltak. Itt sokan haleleséggel
csalogatták őket magukhoz közelebb, 20-30 cm-es példányok is közel merészkedtek
az emberekhez.
A Lydgate Beech védett partszakasza
|
Korhadt uszadékfa a tengerparton
|
A Wailuha öböl színei
|
Rohanó kakas a Lydgate Beech-en
|
A strand északi részén a Waiula folyó halvány zöld árama torkollott a
tengerbe. A folyóval párhuzamos utat, (580) a királyok útjának nevezték
nem véletlenül, mert nem is olyan régen csak a királyok járhattak a hegy
gerincén kialakított tisztáson. A folyó torkolatánál valamikor hét templom
állt, melyek fontos ceremoniális események színhelyei voltak. Nem csak
Hawaii nyolc szigetéről, de még a Polinéziai Szigetvilágból, pl. Tahitiről
is elkenuztak ide. Mind a hét templomnak különböző volt a szerepe, pl.
az egyikben emberáldozatokat végeztek, főképpen hadifoglyokat áldoztak
fel, de békeidőben a köznépből származók voltak a szerencsétlen kiválasztottak,
akiket a hóhér előző este titokban megfojtott. A másik templom a királyi
"szülőotthon" volt, az összes jövendőbeli főnöknek/királynak itt kellett
megszületnie. Az összkomfortot a hát és lábtámasztó vulkáni kő nyújtotta
a kismamának. A hiedelem szerint, ha az egyik kövön hagyott köldökzsinórt
patkány vitte el, akkor az újszülöttből tolvaj vált nagykorában. Ha a
köldökzsinór a kövön maradt, akkor minden rendben volt. Az új főnök megszületését
fémes hangzású kő (Bellstone) megkondításával jelezték, amit állítólag
az egész folyóvölgyben hallottak. Ezekből a templomokból mára csak sötét
kőkupacok maradtak, de sok őlakos szent helyként tiszteli őket. A Lydgate
strand északi végénél levő egyik templom kövén terményáldozatokat és egy
kagyló lei-t találtunk.
Templom maradványok
Kókuszpálma
|
Kilátás az egyik
Waiula templomból
|
Az egyik pálma termése
|
Terményáldozatok
|
A meleg elől a közeli Kókuszpálma Bevásárló Központba húzódtunk. Itt
többnyire a turisták ajándékvásárlási igényeit kielégítő boltokkal találkoztunk.
Volt néhány igen nívós is, pl. amelyik hajó maketteket és csontnyelű késeket,
Aloha selyem ingeket vagy Nihau-i kagyló ékszereket árult. Ez utóbbi boltban
elég sokat időztünk. Elsőként az apró (kb. rizs szem nagyságú) rózsaszínű
kagylókból, sziszifuszi munkával készült láncokat csodáltam meg. Volt
közöttük többsoros több ezer dollárért, egysoros pár százért. A legolcsóbb
is $145-ba került. Nagyon tetszettek, de nem vettem semmit, sajnos rózsaszínes
árnyalatuk nem igazán illett a bőröm színéhez.
Piros virágokkal borított fa a
Kókuszpálma bevásárlóközpontnál
Az igen jó beszélőkével megáldott eladó hölgy elmesélte, hogy a Nihaui
asszonyok nem fő foglalkozásként űzik a kagylóékszer-készítést, ez csak
kiegészítő kereset számukra. Az egész család részt vesz az előkészületben,
közösen gyűjtik, válogatják a kagylókat. Az összegyűjtött kagylók 4/5
része a szemétben landol: ezek szín vagy méret hibásak, vagy töröttek.
A család férfi tagjai a kagylók kilyukasztásában is segédkeznek, ez bicikli
küllővel történik! Ezt a fajta kagylófűzést azt hiszem a csipkeveréshez,
a lószőrből való ékszerkészítéshez tudnám bonyolultságában a leginkább
hasonlítani. Hagyományos mintákkal dolgoznak, a 80-as években találtak
ki egy új fajtát, egyébként ugyanazokat a motívumokat fűzik, mint dédnagymamáik.
Az eladó hölgy egy profi idegenvezetőnél nagyobb lelkesedéssel válaszolt
minden kérdésünkre, egy-egy mondat között hatalmasakat nevetett és közben
folyamatosan bólogatott. Magunk között már csak "bólogatós nőnek" hívtuk.
Viselkedésében leginkább egy kakadura hasonlított, de jó értelemben. Tőle
tudtuk meg azt is, hogy a tiltott szigeten élők csak kizárólag hawaiival
házasodhatnak, akinek erről más az elképzelése, annak el kell hagynia
a szigetet. Egyébként a komfort hiánya ellenére az emberek nagyon boldogan
élnek és nem kívánkoznak sehova. Ez alól csak a fiatalabb korosztály a
kivétel, ők Kauai-ra járnak iskolába, és utána már nem nagyon kívánkoznak
vissza Nihaura. Azt is megkérdeztük, hogy mi a véleménye a turistákról,
rendesen viselkednek-e, szoktak-e butaságokat kérdezni, stb. A hölgy szerint
még mindig az Amerikaiak viszik el a pálmát tudatlanságban: tőle egyszer
azt kérdezték, hogy szalmafedeles kunyhóban lakik-e a strandon és tudja-e
hogy mi az a mikrohullámú sütő... Leginkább annak örült, hogy a hurrikánok
azért néha-néha beköszönnek a szigetre, jelentős rombolást hagyva maguk
után. Ez komoly mértékben visszatartja az üzletembereket a nagyobb beruházásoktól,
így talán soha nem fog annyira elvárosiasodni, mint Ohau vagy Maui. Turistákra
természetesen szükségük van, mert ebből élnek, de a mostani mennyiség
éppen elegendő.
Egy kis strandolást követően az eredeti vörös agyaggal festett pólókat
áruló boltban kötöttünk ki. Ottó szeretett volna magának egy Humhumunukunukuapuaa-t
ábrázoló pólót. Na ki emlékszik arra, hogy ez mit jelent? Pólót végül
nem vettünk, de ismét elbeszélgettünk a tulajjal, aki leginkább egy kedves
drogos benyomását keltette és éppen a boltot festette. Kb. 10 percnyi
ismeretség után már azt részletezte, hogy a férje elég garasos, csak a
sziget északi partjára mentek egy hétre nyaralni, ami azért elég unalmas,
nem? Két napos hawaii tartózkodásom után én egy csöppet sem gondoltam
így! Ő inkább Mauira ment volna, mert ott nőtt fel, és hiányzott neki
az éjszakai élet. Mindenesetre nagyon kedves volt és felajánlotta hogy
fényképezkedjünk le a papagájaival.
A papagájok szemmel láthatólag élvezték, hogy játszottunk velük egy kicsit.
A boltban dolgozó másik lány nagyon félt a narancssárga színűtől, mert
az csak fiúkkal barátkozik, a lányokat megkergeti és megcsipkedi. A papagájok
elég nehezek voltak, a karmaik pedig nagyon hegyesek, pár perc alatt is
jól megböködték a bőrünket.
Mindenkinek a pólójához
illik a madár!
|
Pityuka okos...
... és szép!
|
Adél nem fél, hogy
rápottyant a madár...
|
Nagyon kedvesek voltak az emberek
|
Ottó eleinte idegenkedett a Hawaii mintás ingektől, de buliból felpróbált
egyet az egyik boltban. Nehéz volt kiválasztani, hogy a rengeteg élénkebbnél
élénkebb színkombináció közül melyik az, ami még valamennyire elfogadható.
Az egyik eladó nagyon dícsérte, hogy milyen jól áll neki, úgy tűnt, hogy
őszintén gondolta. Ez a bolt a Hilo
Hattie volt, utólag kiderült, hogy több üzletük is van, többek között
Kaliforniában is, az egyik épp a Tustin-i aparmanunk közelében...
Ottó hawaii inget próbál
Este valami egyszerűt és gyorsan hozzáférhetőt akartunk vacsorázni, az
útikönyvből kiválasztottunk egy helyiek által kedvelt pizzázót Kalaheo-ban.
Itt nem fordul meg annyi turista, teljesen bensőséges és falusias volt
a hely hangulata. A könyv szerint itt kapható a szigeten a legfinomabb
pizza. Nem sokáig haboztunk a menü kiválasztásával, természetesen Hawaii
pizzát rendeltünk. Érdekes, hogy itt egyszerűen csak ananászos sonkás
pizzának hívták... :-)
Kalaheo - Brick Oven Pizzeria
|
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)