|
A száraz barlangnál egy Kauai-i születésű hölggyel Adél nagyon jól elbeszélgetett,
vettünk nála egy termésekből és magokból készült hagyományos Hawaii-i
lei-t és két karkötőt. Készült vele és a férjével egy fotó. Elmondta,
hogy melyik bogyó minek a termése, mit hogy dolgoznak fel, és hogy mi
a karkötőkön levő faragott csontdíszek jelentése. Az egyik karkötő nekem
is megtetszett, ezután végig rajtam volt annak ellenére, hogy soha életemben
nem hordtam karkötőt. Egyik kedvenc időtöltésünkké vált a helyiekkel való
beszélgetés, nagyon barátságosak, és könnyen szóra lehet bírni őket.
Lei árus hölgy
|
Bogyókból készült lei
|
Késő délután indultunk vissza a déli part irányába. Továbbra is ugyanaz
volt a helyzet: borús volt az ég, és néha eleredt az eső, de időnként
a parton felszakadoztak a felhők. Ennek ellenére strandolni nem tudtunk.
Az esős időbe egyszerűen bele kell törődni, ezt nem lehet előre kiszámítani.
Ha valaki mindenképpen napozni akar, az biztos lehet benne, hogy a sziget
másik oldalán találhat napos partszakaszt, de mi inkább a terv szerint
folytatni akartuk a látnivalók felfedezését. Leginkább amiatt voltunk
mérgesek, hogy a borongós időben nem nagyon lehetet jó fényképeket készíteni,
napsütésben minden sokkal jobban mutatott volna. De ez a csapadékos időjárás
hozzátartozik Kauai-hoz, így végül örültünk, hogy néhány képen sikerült
megörökítenünk a szigetnek ezt az arcát is.
Pihenő a tengerparton
|
Borús tájkép
|
Útközben megálltunk a Waipouli Beach-en sétálni, de nem jutottunk el
túl messze, mert a süppedős homokban csak lassan lehetett haladni. A kaliforniai
strandok homokja meg sem közelíti a Hawaii-it, de legalább tömött, úgyhogy
jól lehet rajta gyalogolni vagy futni. Hawaii-on nincsen nyári időszámítás,
ezért nagyon korán, 19:30 körül besötétedik. Beugrottunk megint körülnézni
a strand melletti üzletekbe. Egy nap alatt komoly változáson ment át az
ízlésvilágom, annyi hawaii inget láttam, hogy elkezdtek tetszeni. Az egyik
boltban nagyon komoly kínálat volt, itt kifaggattunk egy eladó lányt,
hogy melyikek az eredeti hawaii darabok. Sok pálmafás, szörfdeszkás, koktélos
minta trópusi hangulatú ugyan, de eredetileg mégsem Hawaii-ról származnak.
Általában csak selyemből vagy műselyemből (rayon) készülteket lehet kapni,
a műselyem is nagyon jó minőség, nem sokkal olcsóbb az igazi selyemnél.
Az eladó lány egyenként értékelte, hogy melyik minta "aloha" és melyik
nem. Találtam egy inget, ami nagyon tetszett, és nagyon "aloha" volt,
de az árát ($68) meglátva azt hittem, hogy sikerült a boltban található
legdrágábbat kiválasztani. Az eladó megnyugtatott, hogy van ennél drágább
is, $100-t is elkérnek egyes darabokért. Hihetetlen, de vannak emberek,
akik Hawaii ingeket gyűjtenek, ők a ritkább mintákért több száz dollárt
is képesek kiadni. A boltban kapható egyik érdekesség egy kék virágmintás
ing volt, ugyanilyent viselt piros színben Elvis a "Blue Hawaii" című
filmben. Az eladót nagyon jól elszórakoztattuk, jókat nevetett, azt mondta,
hogy az utóbbi hónapban ez volt a legvidámabb napja. Szép hosszú neve
volt: Tiana Kaiwahine Watson-Souza.
Ottó újra Hawaii mintás
inget próbál
Este a Poipu-i Hyatt-be mentünk vacsorázni. Kívülről nem is lehet látni,
hogy mekkora nyitott belső terek, óriási kert, sósvizű meseterséges lagúna
tartozik hozzá. Az olyan üdülőket, amikben egy helyen minden megtalálható,
resort-nak nevezik. Ezt magyarra leginkább luxusüdülőként lehet lefordítani.
Az étterem meglepő módon nem volt drágább a környéken található többi
étterem és a hasonló szintű kaliforniai éttermek árainál. A szobákról
már nem lehetett ezt elmondani, a legolcsóbb kétágyas szoba is napi $350,
de ebből nincsen kilátás, a tengerre nézőknek napi $500-$650 az ára. Ehhez
képest a mi tengerparti 3 szobás, 4 ágyas lakásunk napi $120-ért már nem
is volt drága. Azért béreltünk ekkorát, mert a két ágyasok sem voltak
olcsóbbak, sőt azok sem, amik az óceántól távolabb voltak. Amikor megálltunk
a Hyatt épülete előtt és odaadtuk a kulcsot az autókat leparkoló fiúknak
(valet parking), láttuk, hogy néhány vendégnek friss virágból készült
lei-t adtak. A sürgölődő személyzettől megkérdeztem, hogy mi is kaphatnánk-e
egyet. Az egyik srác mondta, hogy nyugodtan vegyünk el magunknak egyet
a kupacból. A virágoknak szuper illatuk volt, elnyomták az egész napos
izzadtság szagát :-). Az étteremben 20 percet kellett várni az asztalra,
addig körbenéztünk a szállodában. Az egyik boltban az eladó megkérdezte,
hogy hosszú volt-e az utazásunk. Kiderült, hogy rajtunk kívül mindenki
más tudta, hogy azok kapják ezeket lei-ket, akiknek ez az első napjuk
a szállodában.
Mennyivel jobb így az illatom!
|
Nekem mindig jó az illatom!
|
Az étteremben egy 40-es éveit taposó pincért kaptunk, akiről látszott,
hogy nem itt született. Adél azt tippelte, hogy szerinte ez a fickó egy
itt ragadt szörfös. Megkérdeztük tőle, valóban így volt! Az étteremben
nem lehet túl sokat keresni, emellett szörfdeszkákat készít, kézzel faragja
ki őket. Minden deszkát egyedi megrendelésre gyárt, a szörfösök pontosan
tudják, hogy milyen deszka kell a szörfölési stílusukhoz. Emberünknek
nem mehet olyan rosszul az üzlet, mert rengeteg országban járt már, főleg
olyan helyekre megy, ahol van tengerpart és lehet a hullámokon lovagolni.
Mindenhova két szörfdeszkával utazik, mivel előfordulhat, hogy egy nagy
hullám széttöri a deszkát. Ehhez nem is kell sziklához vágódni, a víz
súlya önmagában képes ekkora erőt kifejteni.
A szörfölés nem csak egyszerűen vízisport, egy sajátos kultúra és életérzés
kapcsolódik hozzá. Szerintem ez abból ered, hogy az óceán és az óriási
hullámok általában nagyon veszélyesek, óriási energiák szunnyadnak a víztömegben.
Ha valaki nem jó helyen megy bele a vízbe, könnyen elsodorhatja az örvény,
vagy egy nagy hullám szétlapíthatja. A szörfösök ezeket az erőket lovagolják
meg, vagányan incselkedve a veszéllyel.
Jópofa szörfös szobor
Próbáltam kitudakolni a pincérünktől, hogy hogyan lehetne ebben a szállodában
olcsó szobát foglalni. Megtudtuk, hogy a durva árak ellenére mindig tele
vannak, és ráadásul nem is a leggazdagabbak, inkább a fiatal középosztály
jár ide. Soha nem szoktak komoly árengedményt adni, de az árak 10-20%-ot
változhatnak a szezontól függően. A legkevesebben karácsony előtti héten
jönnek, de karácsonyra már feltöltik az összes szobát. Január és szeptember
is a lassú hónapok közé tartozik, annak ellenére, hogy itt állandóan szinte
egyforma az időjárás. Érdekes, hogy más helyeken csodálkoztak, hogy ha
európaiak vagyunk, akkor miért nem télen jöttünk Hawaii-ra, nyáron kevés
európait szoktak látni.
|
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)