S z i a s z t o k !

Sacramento, 1999 Május 18.

Remek hangulatban érkeztem ma haza! Közleg a hónap vége, mikoron a PacBell-nek el kell döntenie, hogy szükségük van-e rám június után is. Ma pedzegették a melóban, hogy mikor viszem őket megint el ebédelni. Régebben megígértem, hogy havonta egy ebédet kifizet nekik az MSI, lassan itt van az ideje a következőnek. Erre azt válaszoltam Dennisnek a managernek, hogyha meghosszabítják a szerződésemet még egy hónappal, akkor megkajáltatom oket. Délutánra kiderült, hogy elintéződött a dolog, alá van írva még egy hónap! Ez lesz a hetedik, ha augusztusig kihúzzuk, akkor annyi időt töltünk itt, mint Memphisben: 8 hónapot. Úgy tűnik, hogy lesz elég időnk a környék főbb látnivalóit megnézni, San Franciscoba is vissza kell mennünk párszor, ott csak a főbb turista-nevezetességekre jutott időnk.

Most hétvégén Kalifornia déli részén keveregtünk. Az esküvő szombaton délben volt, Adél már péntek délelőtt elrepült Orange County-ba, én délután 2-kor követtem. Sajnos nem sikerült kabriót szereznünk, de azért rendes autónk volt. Az esküvőről nem akarok témázgatni sokat ezeken a hasábokon (:-)), Adél azt mondta, hogy ő majd ír róla. Én elég jól el voltam, ellőttem 5 tekercs filmet (Fuji Superia 400 36 exp.), ott hagytam nekik őket. Majd egy laborban előhívatják, biztosan lesz közöttük pár jól sikerült darab. Egy profi fotós is működött az eseményen, ő készítette a beállított képeket, az otthoni szokásokkal ellentétben nem csak az ifjú párról, hanem a családról is különféle csoportosításban. Rengeteg időt eltöltöttek a fényképezéssel, ez le is rontotta az esküvő amúgy sem túl fennkölt hangulatát.

Szombat este el is indultunk San Diego felé, ami egy órányi utazásra volt. A La Jolla nevű üdülőövezet mellett foglaltunk szállást, mert magán La Jollán minden negyon drága volt (>$140) és a legtöbb szállodában nem is volt hely. Egy golfpályához tartozó motelben szálltunk meg ($90), elég jónak tűny a hely, de véleményünk gyökeresen megváltozott, amikor másnap reggel 4:30-kor a bekapcsolva felejtett ébresztőórára riadtunk fel. Ezután 5-kor a szomszéd szobában valaki zuhanyozni kezdett, ami hihetetlen zajt eredményezett nálunk. Aki még nem hallotta, hogy itt milyen zajosak a vízvezetékek, légkondik és hűtőgépek, az nem is hiszi el. Reggel felzaklatott állapotban mentem a portán a számlát rendezni. Kifejtettem, hogy nagyon elégedetlen vagyok, mivel pihenni jöttem ide, és ezzel szemben ilyen megrázkódtatások értek. Erre a csajszi elnézést kért a hotel nevében és elmondta, hogy az egész szálloda elavult, idén le fogják bontani és egy újat építenek fel a helyén. Ezek után adott egy prospektust, hogy így fog kinézni az új épület, kérte, hogy ha legközelebb erre járok, akkor náluk szálljak meg, majd fogta a számlát és áthúzta a rajta szereplő összeget. Ez utóbbi gesztus meghozta a kívánt hatást, mindjárt elfelejtettem a hajnali megpróbáltatásokat!

Elindultunk körülnézni a tengerparton. Az útikönyv alapján sokkal jobbat vártunk. Azt írták, hogy ez a legdrágább környék, egy La Jollai cím komoly presztízsértékű, az ingatlanok ára 60m Ft-nál kezdődik, a legdrágábbak 700 milka felé mozognak. Szerintem mineden túlzsúfolt volt, a tengerpart sem volt túlságosan kellemes. Egy helyen azonban fókak népesíteték be a strandot, ez nagyon jópofa volt. Leggtöbbjük csak hevert a napon, de néhányan úszkáltak a vízben, élvezettel dobáltatták magukat a hullámokkal. Adél nagon boldog volt, hogy látott egy fókát pisilni. Egy mólón közel lehetett hozzájuk menni, az érdekességet az adta, hogy 5-10 percenként egy-egy nagyobb hullám átmosta a móló egy előre ki nem számítható részét. Mi szerencsések voltunk, csak elég kevés vizet kaptunk, de jópáran teljesen átázva fejezték be a fókanézést.

Fóka öböl La Jolla-n

Fókák La Jolla-n

Mivel az utóbbi időben nagyon sokat utaztunk, a Grand Kanyon körül levezettem 3000 km-t, plusz San Franciscoban és a Big Sur nevű partszakaszon is pörögtek a kilométerek, megegyeztünk, hogy ezt a hétvégét pihenősre vesszük és nem fogjuk az összes látnivaót végignézni. Első napon a tengerparton akartunk volna hesszelni, de nem találtunk erre alkalmas helyet. Ahogy valami kaja után kutattunk, megláttunk egy bolt kirakatában néhány Rolls Royce-ot, gyorsan meg is álltunk hát és benéztünk, hogy mit rejt az üzlet mélye. Itt egy kis ízelítőt kaptunk abból, hogy mennyi pénz lehet felhalmozva a környéken. A bolt tele volt luxusautókkal. Fele-fele arányban új és múzeális autókat áusítottak. Az új Rolls-ok, Bentley-k, Ferrarik mellett ott sorakoztak ősi Jaguárok, Merecedesek, Porsche-k, és pár egzotikus márka. Nekem a kedvencem persze a Jaguár XK-120 volt, amit 1950-ben gyártottak. Küldek egy képet egy hasonló autóról, amit a Carmel kolostor előtt fényképeztünk egy héttel ezelőtt.

Jaguar XK-140

Egy fiatal sráccal elbeszélgettem kicsit a kocsikról, mondtam neki, hogy megveszem az ezüst színű XK-120-at. Elővette az árlistát, az autó $70000-ba került, jajjj... Mondtam neki, hogy mégsem kérem, mert valami drágábbat szerettem volna :-) Emberünk nagyon készséges volt, tudta, hogy nem voltunk abban a boltban vásárlóképesek, de felsorolta egyenként az összes kocsi árát. Kiderült, hogy szerény módon az egyik legolcsóbbat választottam ki, az átlag ár 2-400 000 dollár körül mozgott. Az új Bentley-ken megakadt a szemem (a régiek nagyon rondák) egy kabrió $345000-nél kezdődik, súlya 2600 kg. 6.75 liter V8-as motorja 385 lóerőt ad le, városi fogyasztása 21 liter. Országúton csak 15 :-)

Ez után az autósboltbeli merázkódtatás után betértünk egy pizzára egy kis étterembe. A kaja jó volt, de a legmaradandóbb emléket a desszert szerezte: 2 gombóc fagyi karamellel és tejszínel valamint sűrű csokikrémmel tarkítva. Az alkotás neve "Messy Sunday" azaz "Maszatos Vasárnap", mivel a csokikrém a pohár külső falán helyezkedett el... Hiába gyűrkőztem vele, csak a felét tudtam megenni, a picér elmondása szerint a tömény csokikrém és karamell miatt 4 fős társaságoknak szokott éppen elég lenni egy adag.

Messy Sunday

A második estére nem volt szállásfoglalásunk, a tengerparti szállodákat nézegettük, de La Jolla nem volt túl szimpi, inkább tovább haladtunk dél felé. A Mission Beach-en láttunk egy magas épületet, remek kilátással az óceánra, de mint kiderült, ez társasház volt. Végre találtunk egy kellemes 4 emeletes szállót, mivel parkoló a környéken sem volt, én az autóban maradtam, Adél pedig bement megkérdezni az árakat. Láttam ám, hogy nagyon vigyorogva jön kifelé, kérdezem, hogy namiahelyzet. Az óceánra néző szobák $315-ba kerültek!!! A hölgy megnyugtatta Adélt, hogy ebben az árban a reggeli is benne van :-)

Mentünk tovább, végül megláttunk egy másik szállodát (Hyatt), ami huszonegynéhány emelet magas volt, de nem teljesen az óceán partján, hanem egy szomszédos öböl mellett volt. Itt egy szobába is bementünk, és az előző napi spórolás örömére bevállaltunk egy $155-os óceánra nézőt. A másik irányba nyílók $25-al voltak olcsóbak, Adél inkább lemondott volna a kilátásról a kisebb kiadás érdekében. A szoba remek volt, a teraszon egy jót napoztunk, nem mentünk ki a strandra, nagy volt a tömeg és elég sok nemszimpatikus alak is lézengett fel-alá. Régóta szerettem volna látnoi az óceán fölött a naplementét, most ezt páholyból tehettük meg, készítettem egy pár fényképet is. Este bementünk a belvárosba, van egy híres városrész a "Gázlámpás Negyed", ahol nagy csalódásomra ma már nincsenek gázlámpák. Itt sétáltunk egy kicsit, majd visszamentünk a szállodába. Az ebédkor elfogyasztott éddesség folyományaként nem voltunk éhesek, kihagytuk hát a vacsorát.

Napnyugta San Diegoban

Kilátás a San Diego-i Hyatt medencéjére

Kilátás a San Diego-i Hyatt medencéjére

Este Adél egy bogarat talált a fogkefémen! Hyatt színvonal! Reggel 2 választás előtt álltunk: a TV menürendszerén keresztül ki lehetett csekkolni, így időveszteség nélkül elhagyhattuk volna a szállodát, vagy a portásnak megemlítjük a bogarat, hátha egy kis kedvezménnyel próbálnak minket kiengesztelni. Adélnak mondtam, hogy előző nap én kerestem $90-t, most rajta van a sor. A számla elkészítésével bíbelődő alkalmazotnak megemlítette, hogy egy bogarat találtunk, erre ő elnézést kért és készségesen megköszönte hogy Adél tájékoztatta a történtekrol és hozzátette, hogy ilyesminek nem szabadna megtörténnie, és a szoba árából 50% kedvezmény adott!

Hétfő reggel örömmel vettem tudomásul, hogy még mindig nem kell dolgoznom, a Balboa park megtekintésével folytattuk a programot. Máskor általában a lehető legtöbb látnivaló megnézésére szoktunk törekedni, most inkább a pihenésre fókuszáltunk. A parkban egy helyes kis mini botanikuskertben nézegettük az egzotikus növényeket, néhány képet is készítettünk. A legérdekesebb egy fa volt, amelyen nem volt egyetlen zöld levél sem, ellenben tele volt nagy piros virágokkal. Útitársunk a repülogépen azt állította, hogy az "ördög ujjának" hívják ezt a nemmindennapi látványt nyújtó növényt.

Piros virágú egzotikus fa

A parkban több múzeum található, az épületeket az 1916-os világkiállításra építették, a Saint Luis-i könnyűszerkezetekkel szemben ezek kiállták az idő vasfogának szorító markát.

A Balboa Park egyik múzeuma

Mivel nem tudtuk, hogy mekkora forgalommal kell az sztrádán megbírkóznunk, korán visszaindultunk Orange County felé. Az autópályán egy ellenőrző pontnál minden személyautónak meg kellett állnia, véletlenszerűen kinyitogattatták az autók csomagtartóját, illegális mexikói bevándorlók után kutatva. Furcsa, hogy ez az ellenőrzőpont nem a határon van. Rátértünk az 1-es autópályára, amely több száz km-en keresztül az óceán mellett halad. Megálltunk egy útszéli autós étterem előtt, amely előtt az 50-es évek hangulatának megfelelően 4 kicicomázott autómatuzsálem állt.

Ruby's - 50-es évek sítlusú étterem

Egy gyors fotózás után folytattuk utunkat Laguna Beach felé, ahol eltöltöttük a repülő indulásáig hátralévő másél órát. Ez a környék sokkal szebb volt mint a San Diego-i, festőinek is mondhatnám, mert jópár festő munkálkodott a táj megörökítésén. Adél itt már-már krónikussá váló kagylógyűjtési mániájának hódolt, én fotózgattam és egy festővel diskuráltam, akinek egy nagyon okos agara volt. Ebben a témában is okosodtam egy kicsit. Az agarat le akartam fotózni, de amikor elővettem a fényképezőgépet, a kutya rögtön arrébbment. Nagyon úgy tűnt, hogy nem akart modellkedni.

Laguna Beach

A Laguna Beach pálmái

A nap végén időben érkeztünk a reptérre, amit John Wayne-ről neveztek el, a város híres szinészének szobra az előteret díszíti. Innen már csak másfél óra volt az út hazáig, ez hamar eltelt, hamaribb, mintha kocsival mentünk volna.

John Wayne szobra a róla elnevezett reptéren.

Ennyit mára!

Pá: Ottó

HOME

Képek:

268  Fókák La Jolla-n
272  Fóka öböl La Jolla-n
203  Jaguar XK-140
273  Messy Sunday
279  Napnyugta San Diegoban
286  Kilátás a San Diego-i Hyatt medencéjére
287  Kilátás a San Diego-i Hyatt medencéjére
281  Piros virágú egzotikus fa
294  A Balboa Park egyik múzeuma
308  Ruby's - 50-es évek sítlusú étterem
310  Laguna Beach
314  A Laguna Beach pálmái
317  John Wayne szobra a róla elnevezett reptéren.