Santa Barbara,
2000. Július 4. Sziasztok!
Június
utolsó napján becsomagoltuk az összes letesztelt
berendezést és feladtuk őket Ausztráliába. Ezzel számomra
befejeződött a három hétig tartó folyamatos túlórázás
és a teljes kimerülés határáig erőltetett munka.
Egy hónappal ezelőtt az a döntés született, hogy én
nem utazom Ausztráliába, San Diego-ban fogok a mérési
eredmények kiértékelésén munkálkodni. A két másik
srác, nem volt túl boldog, hogy nekik kell menniük,
ahogy az elmúlt néhány hét, valószínűleg az elkövetkező
három hét is meglepetésekben és stresszben gazdagon
fog eltelni. Az utazás turisztikai értéke elég
alacsony, ott éppen tél közepe van, Perth nem igazán
látnivalókban gazdag város, valamint kikötés volt,
hogy feleségeket nem szabad vinni, mivel sok túlórára
számítnak. Így örülök, hogy San Diego-ban
maradtunk, itt épp jó idő van, és van még elég látnivaló
is, tehát nem fogunk unatkozni. A folyamatos túlórázásban
eléggé ki is purcantam (73 órát nyomtam az egyik héten),
nem hiányzott volna még háromhétnyi ráadás.
Mivel a LittleFeet nem fizeti az alkalmazottjainak a túlórákat,
mindenkinek adtak $500-t, valamint egy plusz szabadnapot
az elmúlt hetek munkája fejében. Július 3. és 4. egyébként
is szabadnap (Függetlenség Napja) mi pedig 5-ét is
megkaptuk. Először azt terveztük, hogy kivenném 6-át
és 7-ét is és hazamennénk 9 napra, de az utolsó
pillanatig nem tudták megmondani, hogy tudnak-e nélkülözni
azon a két napon, így ez sajnos nem jött össze. Pedig
már eléggé beleéltem magamat, többször is azt álmodtam,
hogy hazamentünk. Érdekes, hogy az álmaimban mindig az
volt, hogy az otthon eltöltött egy hét utolsó napján
eszméltem rá, hogy mennyire kevés dologra futotta az
időből és hogy másnap már vissza kell utazni az USA-ba.
Magyarország helyett folytattuk Kalifornia felfedezését.
A Los Angelestől északkeletre fekvő tengerparti város:
Santa Barbara és környéke volt az úticélunk. Adél
tervezte meg a programot, kiszámoltuk a távolságokat (1100
km 4 nap alatt) és lefoglaltuk a szállásokat.
Július 2. Vasárnap
Térkép
- Teljes (95kB)
|
Térkép
- Részletes (96kB)
|
Ezen az
oldalon bármelyik képre kattintva egy új ablak nyílik
ki, ahol a képet teljes méretben meg lehet nézni. A térképet
és panoráma fotókat tartalmazó ablakok méretét meg
lehet változtatni. A szövegben levő sárga pontok a térképeken
megjelölt városokra utalnak.
Eredetileg szombaton akartunk elindulni, de arra én nem
lettem volna képes, kellett egy kis pihenőt tartanom.
Vasárnap délben indultunk csak útnak, délután barátainkat
látogattuk meg Irvine-ban (. Néhány hete vettek egy házat,
Adél már volt náluk segíteni költözködéskor,
nekem ez volt az első alkalom. Este elindultink északnak,
Los Angelest sikeresen átszeltünk mindenféle fennakadás
nélkül. Estére már Santa Mariában 1voltunk.
Július 3. Hétfő
Reggel csalódottan vettük tudomásul, hogy hideg van és
az eget sűrű felhőtakaró fedi, pedig az előrejelzés
napos időt ígért. Először a San Simeon melletti
Hearst kastélyba 2 mentünk.
Ezt a kastélyt a 20-as években egy sajtómágnás építette.
Az épület 15 éven keresztül épült, de teljesen soha
nem készült el. William Hearst gazdag családba született,
apja 10 év sikertelen aranyásás után végül rengeteg
ezüstöt talált, de a vagyonát csak halálakor hagyta
fiára, aki ekkor 56 éves volt. 1919-ben kezdte építeni
a 115 szobás épületegyüttest. Rengeteg műtárgyat vásárolt
Európában. Többek között 14-15. századi itáliai famennyezeteket, XIV
Lajos 2 hímzett faliszőnyegét, templomi szobrokat, bútorokat. Mivel
ekkor fedezték fel Tutanhamon sírját,
egy egyiptomi sírszobrot is meg lehet találni az összegyűjtött
tárgyak között. De az épület nemcsak magán múzeumként
funkcionált, a milliárdos állandóan híres vendégekkel
vette körbe magát, akik a régi felvételek tanúsága
szerint örömmel potyáztak egy pár napot. A birtokot
tulajdonló Hearst Corporation a házigazda halála után
az államnak ajándékozta az egészet- állítólag Hearts kívánsága
szerint. A kastélyt évente 1 millióan látogatják,
nem lehet csak úgy szabadon sétálgatni; szigorúan követni
kell az idegenvezetőket, a túrák pedig csak másfél
órásak. Mi nem tudtuk, hogy érdemes telefonon előre
lefoglalni a jegyeket. Kész szerencse volt, hogy egyáltalán
bejutottunk. A sorban mögöttünk állóknak már csak másnapra
jutott jegy. Az idegenvezetők, a múzeum kiadványai és
a panoráma mozi felmagasztalják Hearst-et, de szerintem
az, hogy egy milliárdos rengeteg pénzből mindenféle
európai régiséget harácsol össze és épít be a házába,
valamint ezt Hollywood-i hírességek társaságában
szemmel láthatóan élvezni, nem egy egetverő teljesítmény.
Hearst kastély - Terasz
|
Hearst kastély - Casa Grande homlokzat
|
Hearst kastély - Neptun medence oldalról
|
Hearst kastély - Neptun medence a teraszról
|
3 lány szobor
|
Casa Grande kapu
|
Befejezetlen torony
|
Hearst kastély - Ebédlő
|
Hearst kastély - Ebédlő zászlókkal
|
Fedett római stílusú medence (255kB)
Délutánra szépen kisütött a nap, így már sokkal
kellemesebb volt az utazás. Ha igaz az, hogy az autó a
szabadság jelképe, akkor szerintem a kabrió duplán az.
Ha jó az idő, a nyitott tető nagyon feldobja a "feeleing"-et.
Hihetetlen, de utunk során többször is csak 15 C fok
volt napközben a hőmérséklet, pedig egyetlen felhő
sem volt az égen. Mi majd megfagyunk, de a helybeliek
szerint kellemes volt az idő. 20-22 fok fölé nem is
nagyon ment a napi csúcshőmérséklet, mert az óceán
folyamatosan hűti a parti településeket. Mivel a sarki
eredetű áramlások állandóan biztosítják a hideg
vizet, a strandokon a legelszántabbak (és a békaruhások)
mártóznak csak meg a habokban. Ez a partszakasz
elég hideg marad egész nyáron. A parti városok inkább
a horgászokat, szörfösöket és jachtosokat vonzzák.
Megálltunk Cambria 3 nevű
városkában, ahol az útikünyv egy hulladékból épített
házat ajánlott figyelmünkbe. Ez a ház szinte kizárólag
talált alapanyagból készült.
Cambria - "junk" haz homlokzata
|
Cambria - "junk" haz
|
Cambriában lettem figyelmes a "Solid Rock"
azaz "Kemény Szikla" templomra. Ez az épület
nem igazán nyújtott valami stabil látványt. Legközelebb
Morro Bay-nél álltunk meg. Egy érdekes házra lettünk figyelmesek a tengerparton,
ami szinte nagyobb volt, mint a telek, amire építették. Ez
a telek csak egy szikla volt az óceán partján, az építész
elég jól kihasználta a rendelkezésre álló területet.
Cambria - "Solid Rock Church"
|
Morro Bay - Teleknel nagyobb haz
|
Este elég sok időt elpocsékoltunk Morro Bay-ben 4. A hely látványossága
az öbölben levő óriási (175m) vulkáni eredetű
szikla. Itt végigsétáltunk a parti boltok és éttermek
között, valamint megvacsoráztunk egy hal-étteremben.
A naplementét a tengerparton töltöttük, nagyon szép
tiszta volt az ég, a nap szinte beleesett a vízbe. Készítettem
pár érdekes fotót, ahogy a nap formáját eltorzítja
a meleg levegő, de ezek csak hagyományos fényképeken
vannak meg, mivel a digitális fényképezőgépemhez
nincsen olyan hosszú (300mm) teleobjektívem, mint az
analóghoz.
Morro Bay - Tipikus utcareszlet
|
Morro Bay - Szikla
|
Azért éreztük a Morro Bay-ben töltött időt elpocsékoltnak,
mert naplemente után -Santa Maria-beli szállásunk felé
igyekezve- megálltunk San Louis Obispo-ban 5. ahol szintén van
egy régi spanyol misszió, ami ekkorra már bezárt. A köré épült település
nagyon szép és hangulatos volt. Vidám esti élet
fogadott bennünket, vásárlók és éhségtől kopogó
szemű vendégek zsongtak a a boltokban és az éttermekben.
Kár, hogy nem itt töltöttünk el inkább több időt.
Július 4. Kedd
Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy kijelentkezünk a
szállodánkból és Santa Barbarához közelebb,
Carpentier-ben 9 foglalunk
szállást. Ez ugyan drágább volt az előzőnél, de így
meg tudtunk takarítani 3 órányi utazást, mert a nap végén
nem kellett a szállás miatt visszafelé haladnunk. Először
Lompoc 6 felé vettük
utunkat. Itt is van egy misszió, ami ugyan kicsit
messzebb esik a fűútvonaltól, mégis elég sok látogatót
vonz. Úgy tűnt, főleg katolikus mexikóiak zarándokolnak
végig ezeken a missziókon.
Lompoc - Harangtorony (a felso fa!)
|
Lompoc - Díszkút
|
Lompoc - Tornác
|
Lompoc - Sárga pipacs
|
Lompoc - Kagyló szenteltvíz-tartó
|
Lompoc - Tornác
|
Lompoc - Oltár
|
Lompoc - Oltárszobor
|
Lompoc - Legénységi étkezö
|
Lompoc - Katonai szállás
|
Lompoc után Solvang-ban 7
álltunk meg körülnézni és megebédelni. Solvang-ot (Napos mező)
1911-ben alapították dán értelmiségiek, a települést
dán hagyományoknak és építési stílusnak megfelelően
építették fel. Egyik barátunk azt mondta, hogy nem
szereti ezt a helyet, mert túlságosan "mű",
de szerintünk elég jó volt. Ez a kisváros nemcsak a turisták kedvéért
épült, és szinte az összes ház dán kinézetű
volt. Ellenben a Georgia-i Helen, ami egy tiroli
városka akar lenni, az teljesen mű. Tiroli házak
csak a főutcán vannak, ahol csak éttermek és boltok
találhatók. A helybeliek közül senki sem lakik itt,
kizárólag a turisták kiszolgálása folyik. Ezen az utcán kívül
minden körülbelül úgy néz ki, mint bármelyik másik
amerikai faluban. Solvang is szemmel láthatóan a
turizmusból él, de Helennél sokkal színvonalasabbnak
találtuk. Itt kipróbáltuk a dán palacsintát és az ún. aebleskiver-t, ami leginkább a császármorzsát juttatta Adél eszébe, annak ellenére, hogy ez az édesség gombóc formájában készült. Erről is csak rendes fénykép készült, ami azt pillanatot rögzítette, hogy hogyan tömjük éppen magunkba.
Solvang - Óratornyos ház
|
Solvang - Utcarészlet
|
Solvang - Szélmalom
|
Solvang - Buváróra
|
Solvang - Dán torony
|
Solvang - Másik ház
|
Délutánra értünk Santa Barbarába 8. Egy dolgot sajnos
elfelejtettünk: ha egész nap nyitott tetővel furikázunk,
az azt jelenti, hogy végig napon vagyunk. Mivel a
kocsiban elég jó huzat volt és a levegő hőmérséklete
sem volt több 23 foknál, nem is vettük észre hogy
milyen forrón sütött a nap. Santa Barbarában jöttem
rá, hogy jó lett volna bekenni magamat valami
napolajjal, mert elég vörös lett a fejem. Adélnak
kutya baja sem volt, mert rajta volt UV faktoros alapozó.
Elég könnyű volt a napsütésről megfeledkezni, mert nagyon szép tájakon haladtunk kereszetül.
A kanyargós, hegyes-völgyes úton kimondottan élvezet volt a vezetés, nem is nagyon kívánkoztunk megállni.
A Santa Inez hegység vonulatai (311kB)
A Santa Barbara-i misszió előtt a Függetlenség Napja
tiszteletére kirakodóvásárt tartottak, de engem főleg
az árnyékok érdekeltek. A misszió épületét a mai
napig használják, csak egy kis elkerített részt
lehetet körbejárni. A bejárat előtt áll Junipero
Serra ferences barát szobra, aki a 21 kaliforniai misszió szülőatyja. Jóságos
bácsikaként ábrázolja a szobrász, de erről az indiánoknak
más a véleményük; az ő szemükben Kolumbusz mellett
ő is bűnös az indiánok erőszakos áttérítésében
és kiirtásában. A San Diego-Sonoma misszólánc- amit El Camino Real, azaz Királyi útnak neveztek- végig a tengerpart mellett húzódik. A kolostorokat kb. 48 km-re, egy napi járóföldre terveztek egymástól.
Santa Barbara Misszió - Főépület
|
Junipero Serra - misszionárius
|
Santa Barbara misszió - Paplak
|
Santa Barbara misszió - Konyha
|
Üveggyöngyök indiánoknak
|
Santa Barbara misszió - Belülről
|
Santa Barbara misszió - Belső udvar
|
Santa Barbara misszió - Tornác
|
Santa Barbara misszió - Faragott Szűzanya kép
|
Santa Barbara misszió - Eredeti oltár
|
Santa Barbara misszió - Oltár
|
Santa Barbara misszió - Temető
|
Este még megnéztük a hagyományos július 4.-i tűzijátékot, és körülnéztünk a belvárosban. Rengetegen voltak az utcákon, nagyon hangulatos volt a város éjszaka.
Július 5. Szerda
A kirándulás utolsó napján még visszamentünk Santa Barbarába, hogy szemügyre vegyük a várost nappali fényben is. Hamar kiderült, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondták, hogy ez szép hely és érthető, hogy miért olyan nagyon drágák itt az ingatlanok. Óriási hosszú szabad strand van végig az óceán partján, mindenhol pálmafák, szépen gondozott parkok, ízléses épületek. Mintha nem is Amerikában járnánk :-). Az autóból nem nagyon szálltunk ki, mert sietni akartunk a hazaindulással. Bár ez a nap már nem volt szabadnap mások számára, tehát kikerültük a 4.-ei csúcsforgalmat, soha sem lehet tudni, hogy Los Angeles-en mennyi idő alatt lehet keresztüljutni. Mivel idefelé sötétben jöttünk, most láttuk, hogy milyen szép helyeken halad keresztül az autópálya, főleg ott, ahol sokáig teljesen az óceán partján mentünk. A csúcsforgalomtól való aggodalmam alaposnak bizonyult, jóval L.A. belvárosa előtt teljesen bedugult előttünk az autópálya. Itt jól jött megint a GPS, mert lég hamar tudtunk alternatív utat választani és ezt megkeresni sem volt nehéz, a GPS pontossága mindenhol 10 méter alatt volt. A GPS-t egyébként rövidebb utakon nem nagyon szerettük használni, mert túl sokáig tart, amíg a laptop boot-ol, állandóan laptopot babusgatni pedig nem sok kedve van a jobb-1-en utazónak, mert így nem lehet a kilátásra összpontosítani. Ráadásul a laptop LCD kijelzőjéből nem sok látszik, amikor a kinyitott tető miatt verőfényben úszik a kocsi belseje.
A hétből nekem már csak két munkanap maradt hátra. Ez a nagy előnye a hosszú hétvégéknek, hogy a következő munkahét észrevehetően lerövidül! El is könyveltem magamban, hogy elég könnyen el tudnám viselni, ha a 7 napból csak 2-t dolgoznánk, a többi szabadnap lenne...
Ennyi volt az útleírás, ami inkább fényképalbummá sikeredett, de azért remélem, hogy érdekes volt.
Várjuk leveleiteket: Ottó és Adél
HOME
|