Santa Barbara, 2000. Július 4.

Sziasztok!

Június utolsó napján becsomagoltuk az összes letesztelt berendezést és feladtuk őket Ausztráliába. Ezzel számomra befejeződött a három hétig tartó folyamatos túlórázás és a teljes kimerülés határáig erőltetett munka. Egy hónappal ezelőtt az a döntés született, hogy én nem utazom Ausztráliába, San Diego-ban fogok a mérési eredmények kiértékelésén munkálkodni. A két másik srác, nem volt túl boldog, hogy nekik kell menniük, ahogy az elmúlt néhány hét, valószínűleg az elkövetkező három hét is meglepetésekben és stresszben gazdagon fog eltelni. Az utazás turisztikai értéke elég alacsony, ott éppen tél közepe van, Perth nem igazán látnivalókban gazdag város, valamint kikötés volt, hogy feleségeket nem szabad vinni, mivel sok túlórára számítnak. Így örülök, hogy San Diego-ban maradtunk, itt épp jó idő van, és van még elég látnivaló is, tehát nem fogunk unatkozni. A folyamatos túlórázásban eléggé ki is purcantam (73 órát nyomtam az egyik héten), nem hiányzott volna még háromhétnyi ráadás.

Mivel a LittleFeet nem fizeti az alkalmazottjainak a túlórákat, mindenkinek adtak $500-t, valamint egy plusz szabadnapot az elmúlt hetek munkája fejében. Július 3. és 4. egyébként is szabadnap (Függetlenség Napja) mi pedig 5-ét is megkaptuk. Először azt terveztük, hogy kivenném 6-át és 7-ét is és hazamennénk 9 napra, de az utolsó pillanatig nem tudták megmondani, hogy tudnak-e nélkülözni azon a két napon, így ez sajnos nem jött össze. Pedig már eléggé beleéltem magamat, többször is azt álmodtam, hogy hazamentünk. Érdekes, hogy az álmaimban mindig az volt, hogy az otthon eltöltött egy hét utolsó napján eszméltem rá, hogy mennyire kevés dologra futotta az időből és hogy másnap már vissza kell utazni az USA-ba.

Magyarország helyett folytattuk Kalifornia felfedezését. A Los Angelestől északkeletre fekvő tengerparti város: Santa Barbara és környéke volt az úticélunk. Adél tervezte meg a programot, kiszámoltuk a távolságokat (1100 km 4 nap alatt) és lefoglaltuk a szállásokat.

Július 2. Vasárnap

Térkép - Teljes
Térkép - Teljes (95kB)

Térkép - Részletes
Térkép - Részletes (96kB)

Ezen az oldalon bármelyik képre kattintva egy új ablak nyílik ki, ahol a képet teljes méretben meg lehet nézni. A térképet és panoráma fotókat tartalmazó ablakok méretét meg lehet változtatni. A szövegben levő sárga pontok a térképeken megjelölt városokra utalnak.

Eredetileg szombaton akartunk elindulni, de arra én nem lettem volna képes, kellett egy kis pihenőt tartanom. Vasárnap délben indultunk csak útnak, délután barátainkat látogattuk meg Irvine-ban (. Néhány hete vettek egy házat, Adél már volt náluk segíteni költözködéskor, nekem ez volt az első alkalom. Este elindultink északnak, Los Angelest sikeresen átszeltünk mindenféle fennakadás nélkül. Estére már Santa Mariában 1voltunk.

Július 3. Hétfő


Reggel csalódottan vettük tudomásul, hogy hideg van és az eget sűrű felhőtakaró fedi, pedig az előrejelzés napos időt ígért. Először a San Simeon melletti Hearst kastélyba 2 mentünk. Ezt a kastélyt a 20-as években egy sajtómágnás építette. Az épület 15 éven keresztül épült, de teljesen soha nem készült el. William Hearst gazdag családba született, apja 10 év sikertelen aranyásás után végül rengeteg ezüstöt talált, de a vagyonát csak halálakor hagyta fiára, aki ekkor 56 éves volt. 1919-ben kezdte építeni a 115 szobás épületegyüttest. Rengeteg műtárgyat vásárolt Európában. Többek között 14-15. századi itáliai famennyezeteket, XIV Lajos 2 hímzett faliszőnyegét, templomi szobrokat, bútorokat. Mivel ekkor fedezték fel Tutanhamon sírját, egy egyiptomi sírszobrot is meg lehet találni az összegyűjtött tárgyak között. De az épület nemcsak magán múzeumként funkcionált, a milliárdos állandóan híres vendégekkel vette körbe magát, akik a régi felvételek tanúsága szerint örömmel potyáztak egy pár napot. A birtokot tulajdonló Hearst Corporation a házigazda halála után az államnak ajándékozta az egészet- állítólag Hearts kívánsága szerint. A kastélyt évente 1 millióan látogatják, nem lehet csak úgy szabadon sétálgatni; szigorúan követni kell az idegenvezetőket, a túrák pedig csak másfél órásak. Mi nem tudtuk, hogy érdemes telefonon előre lefoglalni a jegyeket. Kész szerencse volt, hogy egyáltalán bejutottunk. A sorban mögöttünk állóknak már csak másnapra jutott jegy. Az idegenvezetők, a múzeum kiadványai és a panoráma mozi felmagasztalják Hearst-et, de szerintem az, hogy egy milliárdos rengeteg pénzből mindenféle európai régiséget harácsol össze és épít be a házába, valamint ezt Hollywood-i hírességek társaságában szemmel láthatóan élvezni, nem egy egetverő teljesítmény.

Hearst kastély - Terasz
Hearst kastély - Terasz

Hearst kastély - Casa Grande homlokzat
Hearst kastély - Casa Grande homlokzat

Hearst kastély - Neptun medence oldalról
Hearst kastély - Neptun medence oldalról

Hearst kastély - Neptun medence a teraszról
Hearst kastély - Neptun medence a teraszról

Hearst kastély - 3 lány szobor
3 lány szobor

Hearst kastély - Casa Grande kapu
Casa Grande kapu

Hearst kastély - Befejezetlen torony
Befejezetlen torony

Hearst kastély - Ebédlő
Hearst kastély - Ebédlő

Hearst kastély - Ebédlő zászlókkal
Hearst kastély - Ebédlő zászlókkal

Fedett római stílusú medence
Fedett római stílusú medence (255kB)


Délutánra szépen kisütött a nap, így már sokkal kellemesebb volt az utazás. Ha igaz az, hogy az autó a szabadság jelképe, akkor szerintem a kabrió duplán az. Ha jó az idő, a nyitott tető nagyon feldobja a "feeleing"-et. Hihetetlen, de utunk során többször is csak 15 C fok volt napközben a hőmérséklet, pedig egyetlen felhő sem volt az égen. Mi majd megfagyunk, de a helybeliek szerint kellemes volt az idő. 20-22 fok fölé nem is nagyon ment a napi csúcshőmérséklet, mert az óceán folyamatosan hűti a parti településeket. Mivel a sarki eredetű áramlások állandóan biztosítják a hideg vizet, a strandokon a legelszántabbak (és a békaruhások) mártóznak csak meg a habokban. Ez a partszakasz elég hideg marad egész nyáron. A parti városok inkább a horgászokat, szörfösöket és jachtosokat vonzzák. Megálltunk Cambria 3 nevű városkában, ahol az útikünyv egy hulladékból épített házat ajánlott figyelmünkbe. Ez a ház szinte kizárólag talált alapanyagból készült.

Cambria -
Cambria - "junk" haz homlokzata

Cambria -
Cambria - "junk" haz

Cambriában lettem figyelmes a "Solid Rock" azaz "Kemény Szikla" templomra. Ez az épület nem igazán nyújtott valami stabil látványt. Legközelebb Morro Bay-nél álltunk meg. Egy érdekes házra lettünk figyelmesek a tengerparton, ami szinte nagyobb volt, mint a telek, amire építették. Ez a telek csak egy szikla volt az óceán partján, az építész elég jól kihasználta a rendelkezésre álló területet.

Cambria -
Cambria - "Solid Rock Church"

Morro Bay - Teleknel nagyobb haz
Morro Bay - Teleknel nagyobb haz

Este elég sok időt elpocsékoltunk Morro Bay-ben 4. A hely látványossága az öbölben levő óriási (175m) vulkáni eredetű szikla. Itt végigsétáltunk a parti boltok és éttermek között, valamint megvacsoráztunk egy hal-étteremben. A naplementét a tengerparton töltöttük, nagyon szép tiszta volt az ég, a nap szinte beleesett a vízbe. Készítettem pár érdekes fotót, ahogy a nap formáját eltorzítja a meleg levegő, de ezek csak hagyományos fényképeken vannak meg, mivel a digitális fényképezőgépemhez nincsen olyan hosszú (300mm) teleobjektívem, mint az analóghoz.

Morro Bay - Tipikus utcareszlet
Morro Bay - Tipikus utcareszlet

Morro Bay - Szikla
Morro Bay - Szikla

Azért éreztük a Morro Bay-ben töltött időt elpocsékoltnak, mert naplemente után -Santa Maria-beli szállásunk felé igyekezve- megálltunk San Louis Obispo-ban 5. ahol szintén van egy régi spanyol misszió, ami ekkorra már bezárt. A köré épült település nagyon szép és hangulatos volt. Vidám esti élet fogadott bennünket, vásárlók és éhségtől kopogó szemű vendégek zsongtak a a boltokban és az éttermekben. Kár, hogy nem itt töltöttünk el inkább több időt.

Július 4. Kedd

Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy kijelentkezünk a szállodánkból és Santa Barbarához közelebb, Carpentier-ben 9 foglalunk szállást. Ez ugyan drágább volt az előzőnél, de így meg tudtunk takarítani 3 órányi utazást, mert a nap végén nem kellett a szállás miatt visszafelé haladnunk. Először Lompoc 6 felé vettük utunkat. Itt is van egy misszió, ami ugyan kicsit messzebb esik a fűútvonaltól, mégis elég sok látogatót vonz. Úgy tűnt, főleg katolikus mexikóiak zarándokolnak végig ezeken a missziókon.

Lompoc - Harangtorony (a felso fa!)
Lompoc - Harangtorony (a felso fa!)

Lompoc - Díszkút
Lompoc - Díszkút

Lompoc - Tornác
Lompoc - Tornác

Lompoc - Sárga pipacs
Lompoc - Sárga pipacs

Lompoc - Kagyló szenteltvíz-tartó
Lompoc - Kagyló szenteltvíz-tartó

Lompoc - Tornác
Lompoc - Tornác

Lompoc - Oltár
Lompoc - Oltár

Lompoc - Oltárszobor
Lompoc - Oltárszobor

Lompoc - Legénységi étkezö
Lompoc - Legénységi étkezö

Lompoc - Katonai szállás
Lompoc - Katonai szállás

Lompoc után Solvang-ban 7 álltunk meg körülnézni és megebédelni. Solvang-ot (Napos mező) 1911-ben alapították dán értelmiségiek, a települést dán hagyományoknak és építési stílusnak megfelelően építették fel. Egyik barátunk azt mondta, hogy nem szereti ezt a helyet, mert túlságosan "mű", de szerintünk elég jó volt. Ez a kisváros nemcsak a turisták kedvéért épült, és szinte az összes ház dán kinézetű volt. Ellenben a Georgia-i Helen, ami egy tiroli városka akar lenni, az teljesen mű. Tiroli házak csak a főutcán vannak, ahol csak éttermek és boltok találhatók. A helybeliek közül senki sem lakik itt, kizárólag a turisták kiszolgálása folyik. Ezen az utcán kívül minden körülbelül úgy néz ki, mint bármelyik másik amerikai faluban. Solvang is szemmel láthatóan a turizmusból él, de Helennél sokkal színvonalasabbnak találtuk. Itt kipróbáltuk a dán palacsintát és az ún. aebleskiver-t, ami leginkább a császármorzsát juttatta Adél eszébe, annak ellenére, hogy ez az édesség gombóc formájában készült. Erről is csak rendes fénykép készült, ami azt pillanatot rögzítette, hogy hogyan tömjük éppen magunkba.

Solvang - Óratornyos ház
Solvang - Óratornyos ház

Solvang - Utcarészlet
Solvang - Utcarészlet

Solvang - Szélmalom
Solvang - Szélmalom

Solvang - Buváróra
Solvang - Buváróra

Solvang - Dán torony
Solvang - Dán torony

Solvang - Másik ház
Solvang - Másik ház

Délutánra értünk Santa Barbarába 8. Egy dolgot sajnos elfelejtettünk: ha egész nap nyitott tetővel furikázunk, az azt jelenti, hogy végig napon vagyunk. Mivel a kocsiban elég jó huzat volt és a levegő hőmérséklete sem volt több 23 foknál, nem is vettük észre hogy milyen forrón sütött a nap. Santa Barbarában jöttem rá, hogy jó lett volna bekenni magamat valami napolajjal, mert elég vörös lett a fejem. Adélnak kutya baja sem volt, mert rajta volt UV faktoros alapozó. Elég könnyű volt a napsütésről megfeledkezni, mert nagyon szép tájakon haladtunk kereszetül. A kanyargós, hegyes-völgyes úton kimondottan élvezet volt a vezetés, nem is nagyon kívánkoztunk megállni.

A Santa Inez hegység vonulatai
A Santa Inez hegység vonulatai (311kB)


A Santa Barbara-i misszió előtt a Függetlenség Napja tiszteletére kirakodóvásárt tartottak, de engem főleg az árnyékok érdekeltek. A misszió épületét a mai napig használják, csak egy kis elkerített részt lehetet körbejárni. A bejárat előtt áll Junipero Serra ferences barát szobra, aki a 21 kaliforniai misszió szülőatyja. Jóságos bácsikaként ábrázolja a szobrász, de erről az indiánoknak más a véleményük; az ő szemükben Kolumbusz mellett ő is bűnös az indiánok erőszakos áttérítésében és kiirtásában. A San Diego-Sonoma misszólánc- amit El Camino Real, azaz Királyi útnak neveztek- végig a tengerpart mellett húzódik. A kolostorokat kb. 48 km-re, egy napi járóföldre terveztek egymástól.

Santa Barbara Misszió - Főépület
Santa Barbara Misszió - Főépület

Junipero Serra - misszionárius
Junipero Serra - misszionárius

Santa Barbara misszió - Paplak
Santa Barbara misszió - Paplak

Santa Barbara misszió - Konyha
Santa Barbara misszió - Konyha

Üveggyöngyök indiánoknak
Üveggyöngyök indiánoknak

Santa Barbara misszió - Belülről
Santa Barbara misszió - Belülről

Santa Barbara misszió - Belső udvar
Santa Barbara misszió - Belső udvar

Santa Barbara misszió - Tornác
Santa Barbara misszió - Tornác

Santa Barbara misszió - Faragott Szűzanya kép
Santa Barbara misszió - Faragott Szűzanya kép

Santa Barbara misszió - Eredeti oltár
Santa Barbara misszió - Eredeti oltár

Santa Barbara misszió - Oltár
Santa Barbara misszió - Oltár

Santa Barbara misszió - Temetö
Santa Barbara misszió - Temető

Este még megnéztük a hagyományos július 4.-i tűzijátékot, és körülnéztünk a belvárosban. Rengetegen voltak az utcákon, nagyon hangulatos volt a város éjszaka.

Július 5. Szerda

A kirándulás utolsó napján még visszamentünk Santa Barbarába, hogy szemügyre vegyük a várost nappali fényben is. Hamar kiderült, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondták, hogy ez szép hely és érthető, hogy miért olyan nagyon drágák itt az ingatlanok. Óriási hosszú szabad strand van végig az óceán partján, mindenhol pálmafák, szépen gondozott parkok, ízléses épületek. Mintha nem is Amerikában járnánk :-). Az autóból nem nagyon szálltunk ki, mert sietni akartunk a hazaindulással. Bár ez a nap már nem volt szabadnap mások számára, tehát kikerültük a 4.-ei csúcsforgalmat, soha sem lehet tudni, hogy Los Angeles-en mennyi idő alatt lehet keresztüljutni. Mivel idefelé sötétben jöttünk, most láttuk, hogy milyen szép helyeken halad keresztül az autópálya, főleg ott, ahol sokáig teljesen az óceán partján mentünk. A csúcsforgalomtól való aggodalmam alaposnak bizonyult, jóval L.A. belvárosa előtt teljesen bedugult előttünk az autópálya. Itt jól jött megint a GPS, mert lég hamar tudtunk alternatív utat választani és ezt megkeresni sem volt nehéz, a GPS pontossága mindenhol 10 méter alatt volt. A GPS-t egyébként rövidebb utakon nem nagyon szerettük használni, mert túl sokáig tart, amíg a laptop boot-ol, állandóan laptopot babusgatni pedig nem sok kedve van a jobb-1-en utazónak, mert így nem lehet a kilátásra összpontosítani. Ráadásul a laptop LCD kijelzőjéből nem sok látszik, amikor a kinyitott tető miatt verőfényben úszik a kocsi belseje.

A hétből nekem már csak két munkanap maradt hátra. Ez a nagy előnye a hosszú hétvégéknek, hogy a következő munkahét észrevehetően lerövidül! El is könyveltem magamban, hogy elég könnyen el tudnám viselni, ha a 7 napból csak 2-t dolgoznánk, a többi szabadnap lenne...

Ennyi volt az útleírás, ami inkább fényképalbummá sikeredett, de azért remélem, hogy érdekes volt.

Várjuk leveleiteket:
Ottó és Adél

HOME