Előzmények...

Adél kitalálta, hogy töltsünk el egy hosszú hétvégét a Sequoia nemzeti parkban. Részletesen megtervezte a programot, nekem csak annyi dolgom volt, hogy elintézzem, hogy ki tudjak venni egy nap szabadságot.

Ez volt az első alkalom mióta 4 hónapja San Diegoba költöztünk, hogy hosszabb túrára menjünk, és hogy 3 napra elhagyjuk a házat. Adél Subarujával mentünk, így egyúttal az autót is leteszteltük. Az út 500 km volt, kevesebb, mint 5 óra alatt értünk oda. LA-ben állandóan csúcsforgalom van, de dugók kikerüléséhez segítségünkre volt egy új iPaq 3600-as zsebnotesz. A Cingular osztogatta ezeket a készülékeket egy héttel ezelőtt, minden rangidős mérnöknek jutott belőle egy darab. Rögtön felinstalláltam rá az GPRS-es Ericsson telefonomat, így az autóból is be tudtunk lépni az internetbe. A kapcsolathoz infravörös csatlakozást használtunk, ezért a telefont állandóan a zsebnotesz szeme ügyében kellett tartani. Ennél már csak az lenne a frankóbb, ha egy újabb bluetooth-os iPaq-ot tudnék szerezni, azok a telefon pár méteres körzetében rádiós kapcsolattal tudnak betárcsázni az internetbe. Ezzel a módszerrel kb. 1 perc alatt lehet letölteni a grafikus autópálya forgalmi információkat. Sikerült is kikerülnünk így egy dugót, amivel rengeteg időt tudtunk megtakarítani.

2002. július 6.

Útközben először LA-től északra a Pyramid Lake-nél álltunk meg kicsit pihenni. Itt már sokkal melegebb volt, mint San Diegoban. Hiába, San Diegoban nehéz elképzelni a 22-24 C körüli júliusi időjárásban, hogy az óceántól a szárazföld felé haladva egyre forróbb lesz az idő. A piramis tóra lenéző parkolóban 33 C körüli hőség fogadott bennünket. Amíg Adél meglátogatta a duzzasztómű múzeumának mellékhelyiségét, én gyorsan készítettem egy panoráma fotót a tóról. Elég sokan csónakáztak, jetskiztek és még ki tudja mit csináltak, ebből a magasságból nem igazán látszottak a részletek.

Kilátás a Pyramid Lake-re

A Sequoia nemzeti park Yosemite-től kissé délre található. A Sequoia az itt található óriásfenyők neve, a park erről kapta a nevét. Mivel nem tudtunk túl korán elindulni, csak délutánra értünk Tulare-be, ahol lefoglaltuk a szállásunkat. A melegtől és az utazástól eddigre eléggé kifáradtunk, de rendíthetetlenül mentünk tovább a park irányába. Még a park előtt található a Kaweah folyón felduzzasztott víztároló, amin még a piramis tavinál is intenzívebb vízi élet folyt. Érdekesek voltak a hosszú mólóra kikötött viskószerű hajók, gondolom ezekben kint szoktak aludni a tulajok.

Kilátás a Kaweah Lake-re

A forróság itt is szinte elviselhetetlen volt, ezért gyorsan mentünk is tovább a hegyek irányába. Útközben egyre megfogyatkoztak az épületek, az útszéli települések nagyon kihaltak és lerobbantak voltak. Ennek ellenére nagyon szép volt a táj, előttünk a messzeségben kopasz hegycsúcsok magasodtak. Az úton elég nagy volt a forgalom, de azért jól lehetett haladni. Sok lerobbant állagú autót láttunk, a jobb autók szinte mind terepjárók voltak. Érdekes volt, hogy a dél-Kaliforniában mindennaposnak számító Acura-ból 3 nap alatt egyet sem láttunk a nemzeti park környékén. Subaru-ból ellenben volt néhány darab, bár az összkerék meghajtásra egyáltalán nem volt szükség.


Előzésre várva...

Kihalt élelmiszerbolt

Motel a park bejárata előtt

Híd a Kaweah folyó felett

1955 Chevrolet Bel Air

Ennél profibb fényezést soha nem láttam...

Már a nemzeti parkon kívül is nagyon kanyargós volt az út, de a parkon belül vált igazán komollyá a szerpentin. A sok kanyargástól mindkettőnknek felkavarodott a gyomra, úgyhogy nem tudtunk a fenyőkig eljutni, közelebbi helyeken álltunk meg. A hűvös levegő megtette a hatását, hamarosan sokkal jobban éreztük magunkat. Az alábbi fotót elkészítéséhez egy sziklafalon másztam le, ajdnem otthagytam a fogamat vagy legalább a fényképezőgépemet, mert visszafelé igen bonyolult volt haladni úgy, hogy az egyik kezemben a gépet kellett tartani.

 

Kaweah folyó a Sequoia parkon belül

A Kaweah folyó középső ága mellett haladt az út, ide mentünk le gyalog körülnézni. Óriási sziklák között zuhogott le folyó, a lassúbb szakaszon képződött tóban vidám turisták pacsáltak. Egy indiai házaspár a sekély vízben fürdette a gyönyörű iker kislányait, akik a hidegtől vacogó foggal szálltak szembe az elemekkel. Beszéltem egy pár szót az apukával, majd meg kérdeztem, hogy lefényképezhetem-e őket. Megengedte, de megkért, hogy küldjem majd el a fotót emailben. A Szilikon völgyben dolgozik szoftver mérnökként...


Adél Sziszifuszt játszik

Ugrásra kész madár

Pancsolók a Kawah folyóbant

Zuhogó

Örvény

Indiai család

Még sötétedés előtt visszaindultunk, nem akartam a hajtűkanyarokkal éjszaka harcolni. Naplemente előtt értünk vissza a Kaweah tóhoz, ahol már megcsappant a hajóforgalom. Este még megnéztük Visalia belvárosát, és beültünk egy étterembe (Fugazzi's). Itt a pincér nagyon érdeklődve kérdezte, hogy melyik országból jöttünk. Ráhagytam, hogy magyar turisták vagyunk, azt mondtam neki, hogy kaliforniai körutat teszünk. Mondtam neki, hogy dél felé tartunk, és megkérdeztem tőle, hogy mit érdemes arra megnézni. Lelkünkre kötötte, hogy menjünk el San Diegoba, mert nagyon szép város. Los Angeles síkságával szemben hegyes-dombos, (közben a kezével mutatta, ahogy a dombok mennek fel-le, biztos akart lenni abban, hogy megértjük amit mond). Elmagyarázta még San Diego nevezetességeit, majd amikor a fizetésre került a sor, azt mondta, hogy a sört, amit ittam, nem kell kifizetni, a cég ajándéka! Ezután már nem fizethettünk az amerikai hitelkártyánkkal, inkább készpénzben rendeztük a számlát. Húsz százalék borravalót hagytunk ott, hogy érezze emberünk, hogy a magyar turisták nagyvonalúak :-).


Egy Sequoia évgyűrűi

Paul Bunyan szobra