San Diego, 2004. július 17.

A világ legokosabb gyereke (Második rész)


Sziasztok!

Utoljára április közepén számoltam be a világ legokosabb gyerekéről, amikor Lili 13 hónapos volt. Most vissza akartam olvasni, hogy akkor mit írtam, de olyan hosszú volt, hogy csak nagyjából tudtam átfutni, különben soha nem tudtam volna nekiállni a levélírásnak. Az a levél jó sokáig készült, majdnem 16000 karakterből és 6 fotóból állt! Úgy döntöttem, hogy ezt a levelet is képekkel fogom dokumentálni. Kár, hogy videót nem lehet a levélbe csatolni, mert Lili produkcióit az állóképek már nem nagyon adják vissza.

Hihetetlen, hogy az elmúlt három hónapban Lili milyen sok mindent megtanult. Csak most töltötte be a 16-ik hónapot, de olyan dolgokat művel, hogy sokan meglepődnek rajta, hogy még nincs másfél éves. Az előző levélben leírtak már elég távolinak tűnnek. Akkor írtam, hogy Lili érdeklődése a beszéd felé kezdett fordulni, azóta a szókincse exponenciálisan növekedett. Az első két szótagú szót (kutya) Magyarországon mondta egy éves korában. San Diegoban az utcánkban elsétáló kutyáknak természetesen magyarul kiabált :-). Érdekes, hogy 13 hónapos korára egyre kevesebbszer mondta a kutya szót, inkább visszatért a "vau-vau"-hoz. Kifigyelte, hogy rajtunk kívül mindenki "doggie"-nak hívta a kutyákat, ezért társaságban ő is ezt kezdte el használni. Itthon a könyveket nézegetve mindig magyarul mondja, általában kint az utcán is, de ha látja, hogy nem értik, átvált angolra.

Az egyik szomszédunk kutyáját Sparky-nak hívják, Lili nagyon szeret vele játszani. Amikor elmegyünk a házuk előtt, már előre kiabálja, hogy "Sparky! Sparky!". Egyszer amikor náluk voltunk, kérdezték Lilitől angolul, hogy hol van a kutya. Erre Lili kifelé mutogatott, pedig Sparky bent volt a lakásban. Sparky-t névről ismeri, ezért őt nem sorolta be a szimpla kutya kategóriába, azt hitte, hogy a másik kutyát kérdezik tőle. Amikor Adél kiment a szobából és Lili keresni kezdte, Joanne mutatta neki, hogy "There is your Mommy!", Lili boldogan ismételte, hogy "Mommy, Mommy!". Mi ugye csak azt tanítjuk neki, hogy "Anya-Apa", de mások ezt nem tudják. Ezután Sam, (Joanne 7 éves kisfia) mutatta Lilinek, hogy egy űrhajóval játszik, Lili meg is ismételte, hogy "spaceship". Vicces volt, amikor Joanne megkérdezte Lilitől, hogy "where is Sam?", erre Lili mutatta neki a szemét. El kellett magyaráznunk neki, hogy magyarul "Sam" szemet jelent. :-)

Amikor egy hét múlva Joane-ék elmentek egy hétre San Franciscoba, Lili naponta be akart hozzájuk menni, húzott minket a házuk felé, is kiabált, hogy "Sparky!". Egyszer, amikor Adél a szerdai tornáján volt, Lili megint odavonszolt az ajtójukhoz, fel kellett emelnem, hogy becsöngessen. Miután nem nyitották ki az ajtót, próbáltam neki elmagyarázni, hogy nincs itthon senki. Este elmeséltem Adélnak, hogy merre jártunk, és mi történt. Amikor odaértem, hogy "Joanne-ékhez becsöngettünk, de nem volt otthon senki", Lili is egyetértően mondta, hogy "senki". Ezután ő is elmagyarázta Adélnak, hogy kiről van szó: "Sparky, spaceship, Mommy!!!" Azóta amikor megyünk Joanne-ékhez, az egész utcában visszhangzik, ahogy kiáltja neki: Mommy!

A múltkori levélben írtam, hogy ha Lili azt mondja, hogy "vau-vau", akkor ha mi nem is látjuk rögtön, biztosan van valahol egy kutya. Adél mostanában megfigyelte, hogy az egyik útkereszteződésben Lili állandóan mondta, hogy kutya, de mi soha nem láttunk ott kutyát, hiába meregettük a szemünket. Nemrég megoldódott a rejtély, Adél észrevette, hogy az útkereszteződéshez közel egy házon van egy kutyás zászló... Az az érdekes, hogy Lili már akkor mondja, hogy kutya, amikor a zászlót még nem is lehet látni, de ő már tudja, hogy mi fog következni! Lili kívülről tudja a környéken kitett összes zászlót, a kocsi ülésből mutogatja őket nagy lelkesedéssel. Ha megyünk sétálni, akkor is meg kell állnunk a zászlókat közelebbről megnézni.


Snoopy kutya

Ez a kutyás zászló is bizonyítja, hogy Lili nagyon jól felismer absztrakt ábrákat. Kutyát, macit, cicát, kacsát, békát, majmot, stb. minden képeskönyvben, TV műsorban, ruhákon levő logón, evőeszközökön stb. nagy biztonsággal felismer. Csak akkor hibázik, ha egy általa még ismeretlen állatot lát, és próbálja besorolni az általa ismert kategóriákba. Így nevezte a koala macit kutyának, az oposszumot cicának. Az egytik boltban láttunk egy halom báránybőrt, Lili megsimogatta őket és boldogan azt mondta: "kutya!" Az előző levél óta a nyuszit már megtanulta, többet nem hívja cicának. Az iskola füves pályájára esténként nyulak járnak legelni (a mi füvünket is már néhányszor megdézsmálták), Lili szereti kergetni őket, és amikor a nyulak elszaladnak, ugrál, és kiabálja, hogy "hopp-hopp". Ezt a "nyuszi ül a fűben" dalból tanulta.

Szerda délutánonként amíg Adél tornázni megy, mi az iskola játszóterére megyünk hintázni, csúzdázni és labdázni. Itt Lili nagyobb gyerekekkel tud játszani, sok mindent el les tőlük. Itt figyelte meg, ahogy a gyerekek bicikliznek, az egyik kislány megengedte neki, hogy menjen a rollerével. Először csak a kormányt fogta, de nem lépett fel a rollerre, mindkét lábbal a földön állt. A kislány mondta neki, hogy "step on it", és segítette felrakni a lábait. Legközelebb amikor mondta neki, hogy "step", Lili már boldogan fellépett és ő is megismételte az újonnan tanult szót. Nagyon boldog volt, amikor a Lillie családtól (akiknek a nyulas zászlójuk volt és hoztak Lilinek egy tortát születésnapjára) kapott egy kis piros triciklit. Sugárzott az arcáról az öröm, és tudta, hogy ezt most ő kapta ajándékba. Ezen a képen már azt örökítettük meg, amikor készen állt arra, hogy el is induljunk a triciklivel. Azóta lejjebb engedtük az ülést, nemsokára le fog érni a lába a pedálra.


Lili első biciklije

Ezeknél a szomszédoknál (Brett és Michelle) a hűtőszekrény teljesen tele van aggatva fényképekkel. A kisgyerekeket ábrázolókat direkt alulra teszik, hogy az ő magasságukból jól lehessen őket látni. Itt ki van téve egy kép ami akkor készült, amikor átjöttek Lilit születésnapján megköszönteni. Lili nézegette a képeket, és boldogan mutogatott rá: "Lili... Anya... Cici!!!" Az L betűt még nem tudja kimondani, ezért a saját nevét inkább "Nyinyi"-nek ejti ki. Nagyon jól felismeri magát a fényképeken és szereti is nézegetni őket. Amikor fényképezek, mindig meg kell neki mutatni, hogy hogy sikerült a kép. Ô már nem is értené, hogy egy hagyományos fényképezőgéppel készült képet miért nem lehet azonnal visszanézni.

Azt szokta mondani, hogy "Cici", amikor tejet szeretne inni. Éjszaka, amikor felébred és megszomjazik, kiabál, hogy "Anya, cici-cici!". Erre Adél felkel, és megy a szobájába, miközben mondja Lilinek, hogy "kapod!". Lili újabban, ha valamit kér, azt szokta mondani, hogy "kapod..." :-) Mi nem tanítottuk neki, de másoktól megtanulta, hogy "Thank you". Sokszor spontán meg szokta köszönni, ha valaki ad neki valamit, Érdekes, hogy a "thank you"-t használja arra is, ha valamit szeretne kérni, mintegy megelőlegezi vele a megköszönést.


Lilie család megköszöntötte Lilit születésnapján

Szombat délelőttönként el szoktam vele menni megnézni a 3-5 évesek foci és baseball edzését a szomszédunkban levő általános iskolában. A füves pályán Lili nagyon elemében van, rohangál fel-alá, kergeti és hurcolja a pálya szélén hagyott labdákat, odamegy a gyerekükre váró szülőkhöz és másik kisgyerekekhez. Ez az edzés inkább csak játék, Lili nem zavarja a többi gyereket. Mostanában azzal szokott szenvedni, hogy megpróbál egyszerre két nagy labdát felvenni, ami szinte lehetetlen, de néha mégis sikerrel jár.

Állandóan a nyomában kell lennem, mert sokszor odamegy másik gyerekekhez vagy szülőkhöz és kaját vagy italt próbál tőlük kéregetni. A legtöbben még adnának is neki azt gondolván, hogy mi biztosan éheztetjük a gyereket, de az ilyen tartósítószerekkel és ételfestékkel telenyomott snack-ekből jobb, ha ő egy morzsát sem eszik. Hiába van nálam az ő vizespohara vagy egy üveg, Lili akkor is másokéból szeretne inni. Mondom is neki, hogy ő nem Hófehérke, hogy minden törpe tányérjába beleegyen!

A focizást nem tudtam lefényképezni, mert egy pillanatra sem állt meg, de amikor szerzett magának két baseball labdát, és felrakosgatta őket arra az állványra, amivel a labda megütését szokták gyakorolni, sikerült egy pár fotót készítenem.


Lili tee ball edzésen

Érdekes, hogy fürdéskor megengedi, hogy a haját szépen copfba feltűzzük, de napközben rögtön kitépi belőle a csatot. Pedig biztos, hogy nem húzza a haját, mégsem engedi meg, hogy frizurát csináljunk neki. Pedig nagyon jól áll neki a copfos frizura, sokkal nagylányosabbnak tűnik vele. Fürdetéskor le akartam fényképezni, hogy hogy áll neki a feltűzött frizura, de mire előszedtem a fényképezőt, már ki is tépte a hajából a csatotkat. Eddig nyugodtan hagyta, hogy fürdetéskor Adél frizurákat készítsen neki, de újabban kis idő múlva kiszedi a csatokat a hajából és ezáltal jól össze is vizezi a haját. Szépen mondja, hogy "csat", és jól nevelten a kezünkbe adja őket.

Amikor Adél napközben megfésüli Lili haját, ő tüzetesen leellenőrzi, hogy nem csempészett-e bele csatokat :-) Reméljük, hogy hamarosan meg fogjuk neki mutatni, hogy menyivel jobb a feltűzött haj, és meg fogja engedni, hogy frizurát készítsünk.

Ha haját elől már néhányszor levágtuk, de csak akkor lehet, amikor Lili alszik, különben állandóan az ollóért nyúlkálna. Nem is tudom elképzelni, hogy hogyan fogjuk tudni a haját rendesen levágatni, az biztos, hogy nem ülne mozdulatlanul a fodrásznál. A körmét is csak alvás közben lehet vágni, veszélyes lenne éles szerszámokkal közelíteni egy ilyen élénk gyerekhez.


Vizes haj

Egyelőre nem látjuk, hogy a kétnyelvű környezet hátráltatná Lilit a beszéd fejlődésében. Az egy nyelvű gyerekek másfél-két éves korukra általában 50 szó felismerhető kiejtését tanulják meg, két éves korban kezdik el a szókombinációkat. Adél összeszámolta, Lili most körülbelül 150 szót tud kimondani, ennél sokkal többet megért, de azokban nem vagyunk biztosak, hogy ki is mondja őket. Csak azokat a szavakat számoltuk össze, miket magától használ és nem csak automatikusan megismétel:

Lili szókincse 16 hónapos korában:

Újabban nagyon belejött a papagájosdiba, bonyolult szavakat is szemrebbenés nélkül megismétel. Szeretek vele tréfás dolgokat mondatni, szerencsére még nem tanult meg semmi hülyeséget amit rossz pillanatban visszamondhatna. Ha nála kicsit nagyobb gyerekekkel játszik, akkor van igazán elemében, mint egy kis diktafon ismételgeti, amit a többiek mondanak. Szép lassan megtanul így olyan angol szavakat, amiket mi soha nem mondtunk neki. Néhány napja például azt kezdte el nekünk noszogatásképpen mondani, hogy "come on!". Lehet, hogy ezt a gyerekeken kívül a TV-ben is kifigyelte, az biztos, hogy a Sesame Street-et (egyedül azt engedjük neki nézni) óriási összpontosítással figyel, egy fél óra alatt jól ki is fárad rajta.

A Sesame Street-ből természetesen még mindig a piros színű Elmo a kedvence, még a pelenkáival is el tud játszani, mert Elmo van rájuk nyomtatva. A Cookie Monster (Süti szörny) minden epizódban felfalja a nap betűjével díszített süteményt, amit Lili lankadatlan áhítattal figyel. Az egyik könyvében, ahol egy ilyen kerek sütit fog egy kisbaba, nagy meglepetésünkre Lili egyszer csak rámutatott, és azt mondta: "cookie". Szóval kitalálta, hogy a Cookie Monster névből mit jelent a cookie és mit a monster. Ô ilyen süteményt nálunk élőben még soha nem látott, de amikor egy kisfiú a szombat foci edzésen megkínálta vele, késlekedés nélkül elfogadta és felfalta volna (nem engedünk neki ilyen hülyeségeket enni).

Lili nagyon szeret nagyobb gyerekekkel játszani, de érdekes módon szinte csak kislányokhoz megy oda. Általában be is mutat bennünket, ránk mutat és mondja az új ismerőseinek, hogy "Anya" és/vagy "Apa". Aki szimpatikus neki, azt megöleli, megfogja a kezét és elhúzza valami fontos dolgot megmutatni. Rosszul szoktuk magunkat érezni, amikor szegény megpróbál kommunikálni, de mások nem értik amit Lili magyarul magyaráz. Amikor Lili mindent végigmutogat nekik magyarul és ők angolul megismétlik a tárgyak nevét, Lili azonnal megismétli amit angolul hall. Jópofa, amikor 4-5 éves gyerekek azt ismétlik meg magyarul, amit Lilitől hallanak! Nekik is természetes az új szavak tanulása, nem akadnak fenn azon, ha például a doggie-t kutyának is lehet hívni.

Lili nagyon boldog volt, amikor felültünk vele az egyik szabad téri bevásárló központban egy kis vonatra. Ahogy vártunk a sorunkra, másik gyerekek elragadtatással beszéltek a chu-chu train-ről (sihuhu vonat), ezután lili már nem hitt nekünk, hogy ezt a dolgot vonatnak hívják, ő is csak azt kiabálta, hogy chu-chu és az összes izmát megfeszítve próbált átmászni a kerítésen. Végig elbűvölve élvezte az utazást, vicces, volt ahogy minden alkalommal megmutatta, és mondta, hogy "béka" ami a mű tó partján feküdt mozdulatlanul.


Vonatozás

Lili a szókombinációk elsajátításával sem késlekedik, pedig az általában nem jellemző két évesnél kisebb gyerekekre. Egy hónappal ezelőtt kezdte el használni a "másik" szót. Eredetileg Adél mondta neki, amikor az egyik ciciből kiitta a tejet és felajánlotta neki, hogy a másikból is igyon. Még aznap labdázás közben amikor Adél a kék színű labdát akarta Lilinek gurítani, Lili mutogatott a mellette lévő sárgára és közben mondta, hogy "másik!". Hamarosan tisztán mondta, hogy "másik cici!", és megértette, hogy ez a szó más főnevekkel kombinálva mit jelent. Rengetegszer tudjuk a "másik" szót használni, így már megérti, hogy miért veszünk le róla egy pólót és miért adunk fel rá rögtön egy másikat. Csak azt kell mondanunk, hogy "menjünk felveszünk egy másik pólót", már érti is, hogy mi fog következni. Amikor induláskor megkerestetjük vele a cipőjét, és csak az egyiket hozza oda, meg lehet vele kerestetni a másikat is. Adél elmagyarázta neki, hogy melyik Lili szobája, és hogy melyik a mi szobánk, amit Lili vissza tudott ismételni, és azt is megérti, hogy menjünk át a másik szobába.

Nehéz megállapítani, hogy pontosan milyen szavakat tanult már meg, mert sokszor összetett mondatokat is pontosan megért. Ha azt mondjuk neki, hogy "Lili légy szíves, csukjad be az ajtót", rögtön megy és be is csukja. A "senki" szó értelmét már biztosan megértette, mert amikor egyszer elmentünk a két kis barátja Abbie és Hannah háza előtt, szomorúan mondta, hogy "senki", mert előtte már becsöngettünk hozzájuk és senki sem nyitott ajtót. Az egyik szomszéd kislány felemelte, hogy be tudjon nézni az egyik kerítésen, ami mögül egy kisfiú kiáltott ki, Lili benézett és mondta neki, hogy "senki", és valóban nem is volt ott senki. Azért ha belegondolunk, ez már egy elég komoly szó, hihetetlen, hogy ennyire rájött a jelentésére.

Elkezdte gyakorolni a ragozást, néhány hónapja azt mondta, a "cici" helyett, hogy "cicim", valószínűleg azért, mert Adél szokta kérni, hogy "ne ütögesd a cicim". Ezután a macit is elkezdte "macim"-nak hívni. Kifigyelte, hogy néha szavak után egy "t" hangot szoktunk mondani például így: "kérsz almát?". Elkezdte hát ő is használni, de nem tárgyragként, hanem becézésként, és nem t-nek hanem ty-nek ejti. Így lesz Adél néha "Anya-ty", én "Apa-ty", a maci "maci-ty", stb. A labdát még nem tudja kimondani az L betű miatt, régebben "baaaa"-nak hívta, most átnevezte "baty"-ra.

Az egyik szomszédunknak van egy 3 éves kisfia, akinek állandóan folyik az orra, ezért nem nagyon engedjük Lilit a közelébe. Egyszer nagyon meglepődtek, amikor Lili mondott néhány szót, és bemutatta nekik Adélt és Sparky-t. Az a kisfiú (Jagger) ugyanis még semmit sem mond, csak mutogat. Ezután már rosszul is éreztük magunkat, amikor Joanne lelkesen mesélte nekik, hogy Lili olyan szavakat is tud, mint "spaceship" és elmesélte nekik az egész történtet. Jó érzés, hogy Lili mennyire előrébb jár a korosztályánál, bár például a késői beszéd sem jelent semmit, Einstein sem beszélt 3 éves koráig.


Adél és Lili jóga órán

Lili amikor nagyobb gyerekekkel játszik, szereti utánozni amit ők csinálnak, de szereti mutatni is nekik, hogy ő miket tud. Ilyenkor ha mondjuk neki egy-egy jóga pozíció nevét, biztosan bemutaja őket. Ilyenek vannak, hogy: apana, corkscrew, row-row, half moon, down-dog, so big, little star, moon toe, toes to nose, stb. Nagyon szeret ugrálni is, ha mondják neki a gyerekek, hogy "jump", ő is kiabálja és kiatartóan ugrál :-). Egy hónapja kezdett el igazán egyedül játszani, két macijának tanította a jóga gyakorlatokat. Már azt is megtanulta, hogy a két macit többes számban "macik"-nak kell mondani. Végig tudja mutogatni az összes testrészüket, a legtöbbet ő is ki tudja mondani. Érdekes, hogy amikor a fülét vagy a mi fülünket mutatja meg, mindig kínosan ügyel arra, hogy mindkét fület megmutassa! A kéznél és a lábnál megelégszik csak az egyikkel...

Az egyik jóga gyakorlat abból áll, hogy a lábujjunkat ülő pozícióban az orrunkhoz érintjük, ezt úgy hívják, hogy "toes to nose". Egyszer véletlenül megkérdeztük Lilitől, hogy hol van a "toes" és hol a "nose", gondolkodás nélkül meg tudta mutatni őket! Mi is meglepődünk amikor így kitalál olyan dolgokat, amit mi soha nem magyaráztunk el neki.


Lili hasizom gyakorlatot mutat be a macijának

Furcsa így végignézni ezeket a képeket, mert Lili mindegyiken teljesen mozdulatlan. Valóságban éppen az ellenkezője, amikor Lili nem alszik, szinte egy pillanatra sem áll meg pihenni. Azért az látszik, hogy egyik képen sem áll csak úgy magától, valami van mindegyiken, ami miatt egy pillanatig mozdulatlan volt, és így sikerült gyorsan elcsípnem a fényképezőgéppel egy nyugodt pillanatot.

Nyilván minden ekkora korú gyerek érdeklődő és mozgékony, de az is biztos, hogy Lili az átlagnál jóval elevenebb. Már írtunk Jane-ről, akivel Adél még régebben el szokott járni gyalogolni, de ez mostanában már elmaradt, mert Lili kinőtt a kenguruból és a babakocsiban nem hajlandó sokáig üldögélni. Jane kisfia Daniel Lilinél 3 nappal fiatalabb (március 15-én született), nálunk voltak a héten egy órát. Daniel szereti ha a babakocsiban tologatják, Jane el tudott vele jönni hozzánk gyalog. Mialatt Daniel szépen eljátszogatott a saját autójával és Lili építőkockáival, Lili közben többször körbejárta az alsó szintet, felmászott a kanapéra, hintázott, bemutatott néhány jóga pozíciót, ugrált.

Mostanában Lili mindenre fel próbál mászni, kitartóan csüng a bútorokon, kiságyon, és a ruhánkon. Ilyenkor azt mondja, hogy "mászol", ezzel kéri, hogy segítsünk. Felszereltünk egy hintát a nappaliban, abba is be próbál mászni, és mondja, hogy "beszállsz!". Ha végzett a hintázással, már halljuk is, hogy "kiszállsz!". Van a konyhában egy kis asztala és széke, le szokott ülni néha pár prcre, főleg ha kirakunk elé valami ennivalót. Tegnap azon mesterkedett kitartóan, hogy hogyan tudná az asztalra feltenni a széket és arra ráülni...


A mászás után hamarosan az ugrás fog következni

Egyik nap a házunk előtt elment egy férfi egy Lili korabeli kisfiúval és egy kutyával. Lili kiabált nekik, erre megálltak egy kicsit, amíg Lili megsimogatta a kutyát, megmutogatta és magyarul végigmondta a kutya összes testrészét (kedvence a farka), tízszer körbeszaladta a babkocsit, magyarázott valamit a kisfiúnak aki végig csak ült, és unottan figyelte az eseményeket. Megköszöntem a férfinek, hogy ilyen türelmesen végigvárta Lili produkcióját. Azt válaszolta, hogy hát igen, ez a kisfiúk nagyon higgadt, de a másik gyerekük olyan volt, mint Lili, így tudja, hogy milyen egy "maniac" (mániákus) :-).

Jó volt, hogy ez az idegen rögtön tudta, hogy miről van szó, és nem kellett neki magyarázni, mint az itteni barátainknak, akik nem tudják megérteni, hogy mi miért nem érünk rá csak úgy ide-oda menni, és miért vagyunk állandóan elfoglaltak. A plaza-ban is elnézegettem, amikor egy órán keresztül Lili szinte folyamatosan körbe-körbe rohangált, mozgólépcsőzött, liftezett (amíg Adél ruhákat próbált magának keresni), hogy egyetlen ilyen rohanós gyereket sem láttunk, de nagyon sok babakocsiban üldögélővel találkoztunk.

Egyik nap Lili még aludt, amikor reggel dolgozni indultam. Adél mesélte, hogy amikor kinyitottam a garázsajtót, az ismerős hangra felnézett, és annyit mondott: "menjünk!". Úgy tűnik, ez a gyerek még álmában is állandóan megy valahova...

Ez a levél végül hosszabb lett az előzőnél, 20000-nél több karakterből áll. Talán még a diplomatervembe sem írtam ennyit. :-)

Pá: Ottó

Lili fotóalbuma: www.qqriq.com


Így kell egyedül joghurtot enni!