A boszorkány elment csúszdázni!

San Diego, 2004. Október 25. (Adél ír)

Lili már nem csak 3-4 szavas mondatokat mond, hanem péntek óta már el is meséli, hogy mi történt velünk.

Péteken délután elvittem Lilit sétálni, közben ő gabonapehely karikát rágcsált a kocsiban. Leesett egy karika a földre, mondtam, hogy itthagyjuk a nyuszinak, majd visszajön és megeszi. Ezt azért mondtam, mert éppen egy nyuszi szaladt el előttünk. Azt is hozzátettem, hogy "Jó étvágyat nyuszi!" Hazamentünk és Lili elmesélte Ottónak, hogy mi történt: "Nyuszi elszaladt... karika leesett... nyuszi visszajön... megeszi, jó étvágyat nyuszi!!!" Azt hogy "Jó étvágyat", szerintem most mondtam először Lilinek, és rögtön megjegyezte!

Ma reggel 5:40-kor kivételesen Ottó kelt fel Lilihez. Lili elmagyarázta, hogy menjenek le és egyenek "ebédet", pontosabban halat és rizst (az volt tegnapra az ebéd). Mielőtt kimentek a szobából, Ottó hezitált egy kicsit a fiókos szekrénynél, hogy húzzon-e a vastag kezeslábas pizsama lábára még pluszban egy zoknit, mert az alsó szinten elég hideg van, de aztán mégsem húzott. Mikor kiléptek a szobából, Lili visszament a fiókhoz, kihúzta és mondta, hogy zokni!! Pontosan tudja, hogy szoktunk zokni venni a pizsamás lábára is!

Október 28.

Az előző levelemből kimaradt, hogy Lili mivel lepett meg pont egy hete reggeli közben. Egyszer csak azt mondta, hogy "A boszorkány elment csúszdázni; one two, three, go!" A boszorkány figurát a Halloween-es dekorációkból ismeri. Kb. 3-4 hete tanulta meg ezt a szót, amikor az egyik ABC-ben mutattunk neki egy életnagyságú zöldszínű boszorkányt. Mielőtt Lili ezt a hibátlan hosszú mondatot mondta, éppen a "mini játszótérrel" játszott, amiben van csúszda. Biztosan eszébe jutott, hogy a boszorkány is szokott csúszdázni :-). A "One, two, three go!"-t csúszdázáskor szoktuk Lilinek mondani, és ő szépen összerakta a dolgokat.

Október 31. vasárnap

Amit Lili mondat formájában mond, azt mind maga találja ki. Ezen azt értem, hogy nem külön kérésre ismétli meg, amit éppen akkor mondunk neki. (Persze szoktuk így is tanítani, a "Székesfehérvár"-t, és a"magyar vagyok"-ot így tanulta meg.) Természetesen megismétli, amit tőlünk hall, mert ez a tanulás folyamata, de aztán ő kombinálja össze az új mondatokat. Például: "Ó hajszál! Anya kezén van a hajszál! Itt van a zokni. Ó lekuár! (lekvár) Benne van a zabpehelyben a lekvár!" Ha valamit közösen csinálunk, akkor mindenkinek egyenlő mennyiségben kell csinálnia, amit a következőképpen fejez ki: "Most Apa jön" (Ottónak kell pl. ennie, innia, sapkát felpróbálni stb.), utána: "Most Anya jön!", aztán: "Most Lili jön!". Szókincse, a mondatok hosszúsága és bonyolultsága napról-napra fejlődik, sokszor helyesen ragoz. Múlt vasárnap kezdte használni a finom szót a "Finom a hal"-lal és minden nap mondott valamit vele. Következett a "finom a rizs", másnap a "finom az alma", majd a "finom a narancs", és "finom a répa", stb.

Nagyon szereti nézegetni a "hajszál bogyót", amit a kihullott és földön talált hajszálból sodrok neki. (Nem azért, mert nincs mivel játszania, hanem mert annyira tetszik Lilinek maga a hajszál és a szó is, ezért most ezt találtam ki új játéknak.) Ilyenkor lelkesen mondja, hogy "Ó hajszálbogyó! Leesett a hajszálbogyó! Hol van a hajszálbogyó? Itt van a hajszálbogyó!"

Csütörtökön séta közben elveszítettük Pipitért, a sárga játékcicát. Egy órával később vettem csak észre miután hazaértünk. Mondtam Lilinek, hogy elveszítettük út közben Pipitért, vissza kell mennünk megkeresni, és most újból be kell ülni-e a babkocsiba. Megértette és rögtön beült a kocsiba, közben azt ismételgette, hogy: "elvesztettük Pipitért!". Máskor képtelenség lett volna visszaültetni... Egyénbként ez most új dolog nála, hogy ismét sétálunk babakocsival kb. hetente 3-szor. Az utóbbi négy hónapban elvétve lehetett csak beültetni a kocsiba Most persze azzal is meg lehet Lilit győzni, hogy megnézzük a Halloween-es dekorációkat (cicás zászlót, tököt, madárijesztőt, boszorkányt) amivel főleg a gyerekes családok házai vannak feldíszítve.

Szóval visszatérve az elveszett cicára, amikor megtaláltuk mondtam Lilinek, hogy "Megvan Pipitér! Elveszett, de most megtaláltuk!" Nagyon megörült, és itthon Ottónak lelkesen újságolta, hogy "Megvan Pipitér!"

Lili angol szókincse is szépen gyarapszik. Megérti, ha azt mondjuk neki, hogy most mondd angolul a kutyát, cicát, pillangót, csillagot, holdat...stb, és büszkén mondja őket. Van egy beszédfejlődést elősegítő játéka, ami a háziállatok nevét és hangját mondja ki gombnyomásra angolul vagy spanyolul. Egy gomb eltekerésével lehet nyelvet választani, amióta Lili ezt felfedezte, inkább a spanyol verziót hallgatja, és közben együtt számol a bácsival. Az angol szavakat és a számokat már mindet tudja, szerintem nemsokára a spanyolt is meg fogja tanulni.

Ez csak egy kis ízelítő volt az elmúlt napok történéséből. Képtelenség összefoglalni ilyen rövid idő alatt sietve, hogy mi minden történik. Szerintem egy csomó minden nekünk már természetes és még le sem írtuk. Mindenesetre nem véletlen, hogy Lilit mindig idősebbnek nézik, minimum 2 évesnek, de már 2,5-nek is nézték.

November 1. hétfő (Ottó vette át a billentyűzetet...)

Régóta halogatom, hogy írjak megint egy naplót Lili új dolgairól, de rá kellet, hogy ébredjek, hogy nem lesz már belőle semmi. Szerencsére amikor tegnap délben Lili aludt, Adél nekiveselkedett az írásnak, így most én is erőt kaptam. Lili naponta egyszer alszik másfél-két órát, ilyenkor Adél végképp nem ér rá számítógépezgetni, este miután letesszük aludni, nekiállunk vacsorázni (vagy a romok eltakarításának), ezért a számítógépet már be sem kapcsoljuk. Ma Lilit valószínűleg megzavarta a téli időszámításra való átállás és korán felébredt, ezután délelőtt aludt egy kicsit, de Adél felkeltette, hogy elmenjenek a tánc órára, majd délután újra elfáradt és Adél le tudta fektetni épp amikor hazaértem, ezért találtam magamat a bekapcsolt számítógép előtt. Mivel most nagyon kapkodva írok, hasonlóan tekervényes többszörösen összetett mondatokba fogok gabalyodni, de már nem lesz időm a kigubancolásukra, úgyhogy ez a feladat rátok fog várni.

Amikor Lili kisebb volt, még elég szépen össze tudtuk foglalni, hogy milyen új és érdekes dolgokat tanult meg, ez ma már kilátástalan erőfeszítés lenne, mert a részletek sehogy sem adják vissza az egészet, és a leírtakat visszaolvasva hiányérzetünk marad. A fényképek sem adják vissza az örökmozgóságát, videózni pedig nincs türelmünk, mert állandóan kiszaladna a képből és a videókat visszanézni nagyon macerás és időigényes. Azért is meg szeretnénk azért örökíteni a fontosabb mérföldköveket, mert a gyerekek nagyon szeretik a kis korukban készült képeket nézegetni és az ilyen naplókat olvasgatni.

Biztosan írtam már, hogy Lilinek van néhány kis barátja itt a környékünkön: a legtöbbet két családdal találkozunk, minkét helyen két kislány van, az egyik Julia és Chloe, a másik Hannah és Abbie. Nagyon aranyosak Lilivel, rettenetesen örülnek, ha átmegyünk hozzájuk, kedvesen és odaadóan játszanak vele, közben mindenfélékre megtanítják. Hetente nagyjából egyszer-kétszer találkozunk velük, Lili az egész családot, a játékaikat és a háziállataikat is ismeri, mindig nagy örömmel megy hozzájuk játszani. Már két alkalommal a szemben levő szomszédhoz is oda tudtuk adni Lilit másfél órára, ami számunkra azért volt nagy szó, mert ez volt az első (és a második) eset, hogy Lili nélkülünk volt valahol egyedül. Nagyon jól érezte magát, ha nem értették, hogy mit mond nekik magyarul, elmutogatta, hogy mit akar. Jó lenne, ha ide is át tudnánk vinni egy-két hetente, az angol tanulás miatt is fontos lenne.

Érdekes, hogy sok megszokott dolog lassan hogy változik meg, és hogy mennyire nehezen tudunk ellene valamit tenni. Például Lili utált fürödni újszülött korában, egy idő múlva megszerette és nagyon élvezte, de mostanában újra alig tudjuk becsalogatni a fürdőkádba. Amikor már bent ül, az esetek egy részében szívesen elpacsálgat, de sokszor az is előfordul, hogy rettenetesen ordít, hogy ki akar szállni. Szinte naponta valami új trükköt kell kitalálni. Ha csak azt mondanánk, hogy "Lili, gyere, menjünk fürödni", akkor szinte biztosan azt mondaná rá, hogy: "Nem!". (Érdekes, hogy sok kisgyerek első szava között van a "Nem", de Lili ezt nagyon sokáig nem tanulta meg, mert ügyeltünk rá, hogy mi sem használjuk csak úgy magyarázat nélkül. Egy bébi jóga foglalkozáson egy kislány kiabálta, hogy "No-no-no-no-no!!!", amit Lili rögtön megtanult és utána el is kezdte használni.) Annak érdekében, hogy a fürdésből ne legyen olyan harc, mint amikor például valaki egy macskát akarna az akarata ellenére megfürdetni, azt kell elérnünk, hogy Lilinek legyen kedve a kádba beszállni. Ha valamivel fel tudjuk kelteni az érdeklődését, akkor nyert ügyünk van. Ugyanazt a dolgot nem nagyon lehet többször elsütni, mindig úgy kell tennünk, mintha a fürdőkádban valami hihetetlenül érdekes dolog történne... Például elkezdjük a kedvenc játékait (Elmo és Cookie Monster a Sesame Street-ből) egyenként a kádban csúszdáztatni, erre Lili odajön, nézi, hogy mi történik, és azt mondja: "Lili is!". Ilyenkor még a ruháját is segíti levenni, és már mászik is be a kádba.

A kedvenc ételei is változnak, amit heteken keresztül bármikor szívesen megevett, hirtelen nem hajlandó többet szinte megkóstolni sem. Ilyenkor a legjobb megoldás, hogy nem is kínálgatjuk neki, inkább mi esszük nagy élvezettel, ebből aztán ő sem akar kimaradni, és előfordul, hogy eszik belőle egy kicsit. Egy időben nagyon szeretett a szobában felszerelt hintában hintázni, majd ráunt, de mostanában újra bele tudjuk ültetni egy kis időre, bár ilyenkor sem lehet egyedül hagyni, mert löködni kell, labdát dobálni, vagy verset mondani. A legtöbb játszótéren csak nagyobb gyerekeknek való hinta van, ami csak egy gumi szalagból áll, aminek a két szélén lánc van, amibe hintázás közben kell kapaszkodni. Lili már egyedül ül ezen a hintán és hajtani is próbálja magát. A hintában persze mondja a hinta-palinta verset, sőt az állatait is fel szokta pakolni és őket is hintáztatja. Az autóban szerencsére mostanában elég jól el üldögél, persze csak akkor, ha előtte részletesen elmagyarázzuk neki, hogy hova megyünk, és mit fogunk csinálni. Út közben bármikor meg lehet tőle kérdezni, hogy hova megyünk, pontosan tudja, sőt maga is megismétli, hogy mindenkinek egyértelmű legyen az úti cél. Ha véletlenül egy kanyarban is másfelé fordulunk, mint amerre ehhez az úti célhoz kellene, akkor rögtön kérdőre von bennünket! Teljesen hiábavaló próbálkozás lenne becsapni, hogy ezzel becsaljuk az autósülésbe.

Az autóban teljesen leköti a zene, megállás nélkül mennek az MP3-ak, Lili szinte az összest ismeri, be szokta mondani a rímeket, vagy akár az egész szöveget. Kár, hogy nem lehet az autórádiónkban cím szerint keresni, mert ha Lili "rendel", akkor jó lenne megtalálni a "nótáját" :-). Adéltól is szokott rendelni hintázás vagy pelenkázás közben dalokat, például így: "Sziszé! = Tavaszi szél, Omszál! = Fehér liliomszál, Cica! = Cirmos Cica, Napocska! = Süss fel nap" De az is elő fordul, hogy Lili megrendeli a "Nyuszit", amire Adél a "Nyuszi ül a fűben"-t kezdi énekelni, erre Lili rávágja, hogy "Nem!". Ekkor ki kell találni, hogy melyik másik dalban van még nyuszi, ami nem is olyan könnyű dolog. Persze addig nem adja fel, amíg a kért dalt meg nem kapja.


Lili első Halloween jelmeze

Tegnap volt Halloween napja, nem tudom, hogy otthon a Bálint naphoz hasonlóan elkezdték-e ezt az ünnepet is meghonosítani. Itt nagyon sok házat kidekorálnak töklámpásokkal (pumpkin), pókhálókkal, boszorkányokkal, ízléses csontvázakkal és szörnyekkel. Lili teljesen odáig van a pumpkin-okért, lelkesen figyeli őket, újságokban és könyvekben is megkeresi őket, még az interneten is animált sütőtököket kell néznünk a képeslapküldő honlapokon. 31-én este a gyerkek jelmezbe öltözve "trick or treat" felkiáltással végigjárják a környező házakat, és mindenhol kapnak egy marék édességet. Juliáéktól kaptunk egy leopárd jelmezt, ami Lilinek már kicsi volt, mert nem lehetett alul összekapcsolni, de nem tudtunk másikat venni, úgyhogy enél maradtunk arra az esetre, ha Lili is be akarna öltözködni. 3-4-szer megpróbáltuk rá feladni, de 1-2 perc után már le is vette, és nekünk is fel kellett próbálnunk, majd a macinak, cicának, stb. Tegnap délután amikor az első gyerek csoport megérkezett, Lili épp vacsorázott, csak nézett, hogy mi történik. Persze az evést rögtön abbahagyta és ő is ki akart menni a többiek után az utcára. Hiába próbáltuk rávenni, hogy folytassa a vacsorázást, és hogy majd jön a többi gyerek, de ő csak azt a hajtogatta, hogy "kint, kislány!" és ki akart menni.

Annyian kérdezgették már tőlünk hetek óta, hogy jajj Lili minek fog Halloween-kor öltözni, hogy tudtuk, hogyha jelmez nélkül mennénk ki vele, akkor az csak az értetlenkedést váltana ki, és valószínűleg Lili is számon kérné majd rajtunk, hogy ő miért nem volt beöltöztetve :-). Ezért elmagyaráztuk neki, hogy kimehetünk az utcára, de először vegyünk fel egy pólót, a cipőt és a "cica-ruhát" :-). Még azt is megértette, hogy majd azt kell mondani a szomszédoknak, hogy "trick or treat!", rögtön mondogatni is kezdte. Nagy meglepetésünkre rögtön belebújt a jelmezbe, és több, mint egy órán keresztül le sem vette! Ahogy kimentünk az utcára, nemsokára megérkezett Julia, Chloe és néhány másik gyerek és két szülő kíséretében. Lili boldogan szaladt utánuk, közben legalább huszonötször elismételte, hogy "Julia-Chloe!". Mi is adtunk a gyerekeknek édességet, és még egy közös fotót is sikerült készítenünk.


Lili, Chloe, Julia

Lili volt a legkisebb a csoportban, szegény alig tudott a nagyobbakkal lépést tartani, állandóan futott utánuk (és közben kiabálta, hogy "Julia-Chloe!"), ami nagyon vicces volt, mert úgy nézett ki a bundaruhában a hosszú farkával és a kis felálló fülével, mint valami kis megkergült oroszlánkölyök. Most látszott igazán, hogy milyen picike volt a többiekhez képest... Próbáltuk felvenni, és vinni a többiek után, de le akart szállni és azt mondta, hogy "Lili szalad!". Persze mi szaladhattunk mellette, mert nem látott ki oldalra jól a jelmezéből. És féltünk, hogy a sötétben leesik a járdaszegélyről. Csodálkoztunk, hogy végig a fején hagyta a jelmez sapka részét, ennyi ideig még nem tűrt meg a fején semmit, a sapkákat vagy hajcsatokat máskor néhány perc múlva letépi magáról. Amikor a gyerekek egy házba bekopogtattak, Lili a csoport elejére furakodott, és onnan figyelte, hogy mi történik. Amíg a házigazda az ajtóban állva osztotta az édességeket, Lili szépen bement a házba, és körülnézett, és kereste, hogy hol van kitéve pumpkin... Főleg a világítósak érdekelték. Mindenhol nagyon otthonosan mozgott, Adél alig győzött magyarázkodni.

Teljesen meg van őrülve a pumpkin-okért, igazából nem teljesen értjük, hogy miért. Chloe a képen látható tök alakú vödörben gyűjtötte az édességeket, amit Lili szeretett volna hozni, de túl nehéz volt neki, nem tudta sokáig tartani. Annyira szomorú volt, hogy nem hozhatta, hogy Adél úgy döntött, hogy hazamegy és elhoz egy kicsi műanyag tököt amivel Lili otthon szokott játszani. Adél nekem mondta, hogy hova megy, és már el is indult. Lili csak nézett utána, és ezt mondta: "Anya hozza Lilinek picike pumkint". Csak lestünk, hogy teljesen megértette, hogy mi fog következni! Türelmesen megvárta, hogy Adél visszaérjen, és ezután ő is tartotta a házaknál, hogy neki is adjanak bele édességet. A legjobb az colt, hogy rá tudtuk beszélni, hogy adja az édességet a másik gyerekeknek, önzetlenül odaadta mindet. Amikor leültünk Joanne-éknél az ajtó előtt, ő adta a gyerekeknek Joanne édességét. Mindenki csak csodálta, hogy milyen aranyos a jelmezében, és hogy milyen önzetlenül osztja a cukorkákat!


A szomszédunk macskája nem érti, hogy ez itt miféle szerzet...

Ennyit mára,

Pá: Ottó

Előző levél: A világ legokosabb gyereke (második rész)

Lili fotóalbuma: www.qqriq.com