Lili két és fél éves!!! San Diego, 2005. június 12 |
2005 június elején –készülve egy újabb összefoglaló megírására- összegyűjtöttem egy kis anyagot Liliről, amit végül soha nem fejeztem be. Most megpróbáltam összerendezgetni és kiegészíteni az akkor írottakat, kár lenne, ha mindez a múlt homályába veszne. Nagyon is értékesek lesznek ezek a sorok pár év múlva, amikor majd Lili egyedül olvasgathatja őket. 2006. szeptember elején álltam neki a beszámoló megírásának, amikor csak tehettem, dolgoztam egy kicsit rajta. Elég lassan haladtam, mert mióta Lili óvodás lett, úgy érzem, még elfoglaltabbak vagyunk, és ahogy már sokszor emlegettem, nekem mindig legalább háromféle dolgot kellene egyszerre csinálni, hogy haladjunk is előre. :-) Sok minden eszembe jutott Lili 2 éves korától kezdve, sőt még olyan dolgokat is leírtam, amit korábban esetleg kifelejtettünk vagy már egyszerűen nem fért bele az amúgy is túl hosszúra sikerült beszámolókba. Így szenteltem egy hosszú részt a szoptatásnak, az alvásnak és a szobatisztaságra való szoktatásnak. A múlt emlékein merengve sok minden más is eszembe jutott a jelennel kapcsolatban. Nem tudtam megállni, hogy ne írjam le, hogyan változtak tovább a dolgok, bemutatva a fejlődés menetét. Így ez a beszámoló mozaikszerű lett, a múlt eseményeit, a jelenben megfogalmazott gondolataimmal és a most, -2006 őszén- megtörtént eseményekkel egészítettem ki. A normál betűs részek mindig 2005 nyarára vonatkoznak, Lili 2-2,5 éves korára.
Addig-addig irogattam, amíg rekord hosszúságú beszámolót sikerült alkotnom, de legalább minden lényeges dolgot megörökítettem. Karácsonyi meglepetésnek szántam, de azt hiszem az év első napján is örömmel fogjátok olvasni! Visszagondolva az előző beszámolókra, valahogy mindig úgy kezdődtek, hogy Lili mennyire okos, mennyit fejlődött az utóbbi pár hónap alatt, és számunkra is milyen hihetetlen dolgokat produkált. Maradjunk hűek önmagunkhoz. Ez most sem lesz másképpen! :-) 2005. júniusában írtam... Lili ekkor 27 hónapos volt Erőnk, energiánk nagy részét Liliből merítjük és ő meg is "hálálja" szeretetével, ragaszkodásával, figyelmével és gyors tanulásával a vele való foglalkozást. Az erőforrás másik részét pedig a dicséretből, értékelésből merítjük, amit másoktól kapunk. Június első hetében Melinda barátnőm vigyázott Lilire, amíg én fogorvosnál voltam. Nem győzte dicsérni Lilit mikor visszaértem. Ő magyar-ének szakos általános iskolai tanár volt Szegeden. Most a Montessori módszert tanulja és mellette bébiszitterként dolgozik Orange County-ban, ami tőlünk 1,5 órára van észak felé. Azt mondta, hogy ilyen jó kombinációt ő még életében nem látott, pedig már sok gyerekkel foglalkozott. Lili kedves, barátságos, okos, szép, hosszú ideig képes koncentrálni, szépen beszél, énekel, van ritmus érzéke, ügyesen táncol, jól eszik, stb. Látszik, hogy mennyit foglalkozunk vele, és biztosan mindent jól csinálunk, különben Lili nem ilyen lenne amilyen! :-) Öröm Lilit tanítani amikor lebilincsel bennünket a figyelmével, mert könnyedén visszaadja mindaz, amit tanítunk, sőt még tovább is fejleszti. Például egy színes formás kombinált kirakóst - amit Klári Mamáéktól kapott - kis segítséggel már decemberben- 21 hónaposan- ki tudta rakni, most pedig már segítség nélkül, úgy hogy hónapok óta elő sem vettük. Felismeri az új formákat, az ötszöget és a trapézt is. A háromszög és az ötszög után megkérdezte, hogy a négyzet az hány szög? Nekünk tényleg 100%-ig Lili tölti ki az életünket, Lili-nélküli kikapcsolódási formában már nem is tudunk gondolkodni, és nincs is rá lehetőségünk. Éppen ezért igyekszünk a pozitívumokra koncentrálni, hogy Lili egészséges, boldog kislány és fantasztikusan fejlődik minden tekintetben. Ha majd kiröppen a családi fészekből, majd lesz időnk magunkkal is foglalkozni. Most még távolinak tűnik az az idő, de mindenkitől azt halljuk, hogy hamar el fog jönni. Az utóbbi pár hétben jóval könnyebb lett Lilivel, jelentősen lecsökkent az ellenkezések száma, sokkal kevesebbszer mondja kapásból, hogy "nem". Helyette inkább a "mindjárt"-ot kezdte használni. Kevesebbszer van szükség trükközésre: míg korábban a nap 70-80%-ban ez ment, most felcserélődött az arány és csak kb. 20-30%-ban van rá szükség. A kádból való kiszálláshoz és a fogmosáshoz biztosan. Pl. amikor egyszer fogmosáskor Lili az A-ra nem nyitotta ki a száját, addig soroltam az ABC-t, amíg valamelyik betű meg nem tetszett, és Lili végül kitátotta a száját. Miután ez elveszítette a varázsát, egy hétig a "Mayá”-ra nyitotta ki a száját. (Maya Lilivel egyidős magyar kislány, együtt járunk a játszótérre hetente 1-2–szer.) Lili kb. 3-4 hete kezdte kérdezgetni a napi programot, hogy mikor mit fogunk csinálni és hova megyünk. Így most már szépen lassan beáll a heti rendszer. Tudja, hogy melyik napon van fix program – torna kedden, meseolvasás a könyvesboltban csütörtökön, zeneóra pénteken, úszás és vonatozás szombaton. Ez úgy történik, hogy mi mondjuk, hogy pl. ma kedd van és Lili rávágja, hogy akkor jön a kukás autó és megyünk tornázni. Aztán megkérdezi, hogy torna után mi lesz. Mondom, hogy megyünk Reginához, a fodrászhoz, és levágnak kicsit a hajadból. Mi lesz Regina után? - kérdezi ő. - Veszünk kefirt a Jimbo's-ban. (ez egy bióbolt) - Hova megyünk a Jimbo's után? –jön a következő kérdés. Hazamegyünk. - Mit csinálunk hazamenés után? - Megmossuk a kezünket. - Mit csinálunk kézmosás után? - Felmegyünk és összebújunk a takaró alatt. - Mit csinálunk „takaróösszebújás” után? - Alszunk. - Nem, inkább cicizzünk!:-) Szoptatás és alvás Igen, Lili még mindig szopik, bár próbálom lassan leszoktatni róla. Általában naponta 4-szer szopik, és mindegyik az alváshoz kapcsolódik: a reggeli felkelés után, déli alvása előtt és után és az esti lefekvés előtt. Ha ezeken az alkalmakon kívül máskor is szeretne, próbálom elterelni a figyelmét. Egyszer amikor pont ez a helyzet állt fent, Lili is próbált meggyőzni az ellenkezőjéről és azt mondta: „Most Anya cicizik! Lili ENGEDI Anyának!” Hangosan cuppogni kezdett és odafordította a fejem a tej forrásához... :-) Már nincs sok tejem, ezért egy idő után kellemetlen érzés, ha Lili szopik. Így kénytelen vagyok abbahagyni, és különböző módon elterelni a figyelmét. Mivel az alvás Lilinél a szopáshoz kötődik, ez teljesen felborította a napi menetrendet.
Lilit természetesen nagyon zavarta, hogy akarata ellenére befejezettnek tekintettem szoptatást 5 perc elteltével és szinte haragosan nézett rám. Hiába magyaráztam, hogy Anyát csikized, de Lilit ez egy csöppet sem érdekelte. Nem volt hajlandó visszafeküdni mellém az ágyra. Egyre inkább felébredt, és a vége az lett hogy csak 1-1,5 óra múlva aludt el, miután 5-6 könyvet elmeséltem, ringattam, és énekeltem. És ez így ment minden áldott nap, délben és este is. Volt amikor az éneklés kifejezetten irritálta, és akármelyik dalba kezdtem, mindegyikre az volt a válasz, hogy „Nem ezt, nem ezt!”. Ekkor költöttem egy saját éneket. Az első pár hétben ezt is elutasította Lili és ugyanúgy rúgkapálni kezdett a hallatára, de lassan megkedvelte. Talán nem volt más választása... Később már ő kérte, hogy ringassam el: „Anya elaltat.”- mondta. Sötét van már odakint (A dallam szolmizálva: sssl ss m, sssl s m, sssl ss m, sssl s m.) Kb. 6-8 hét után jutottam el odáig, hogy Lilit már nem zavarta, ha csak 3-5 percig szophatott. Nyugodtan feküdt tovább, és ahogy énekeltem és ringattam, szépen elaludt a kezemben. Volt amikor 30 percbe tellett, volt amikor csak 10-be. Általában csak este működött a ringatás, nappalra mást kellet kitalálnom. Mivel egyszerűen nem volt hajlandó sem a kezemben, sem az ágyban megmaradni, nappalra a hintázást vezettem be, mint altatót. Ezzel is megszenvedtünk ugyanúgy, mert Lili természetesen nem volt hajlandó az elején hintázni, mert inkább tovább szeretett volna szopni. A hintázás úgy történt, hogy szoptatás után kimentünk az udvarra. Lili szépen türelmesen megvárta az ajtónál, amíg kihoztam a garázsból a hintát és feltettem a fára, aztán pedig visszamentem érte a házba. Volt amikor fél óra, volt amikor 1 óra éneklés után aludt el a hintában. Ilyenkor általában gyerekdalokat énekeltem, főleg megzenésített Weöres Sándor verseket, pl. Mély erdőn, Fut szalad a pejkó, Méhraj duruzsol, Jön a kocsi, fut a kocsi, Hull a hó, stb. Van egy másik költeményem is, amit Lili születésétől fogva folyamatosan írtam. Mindig hozzáköltöttem egy-egy versszakot 1 hónapos, 8 hónapos, 2 éves és 2,5 éves korában. Kicsi Lili az én nevem, Most már nagyobbacska vagyok, Két éves is elmúltam már, Két és fél éves koromban Végül Lili 2,5 éves korában szokott le az anyatejről, amikor már egyszerűen nem volt több. Szeptemberben már csak naponta egyszer szopott, sőt volt olyan nap is, amikor már egyáltalán nem is kérte. Az utolsó szopás éppen a hawaii nyaralásunk idejére esett, amit mindannyian megszenvedtünk. Második napon Lili hajnalban ébredt az idő eltolódás miatt. Délelőttre már nagyon nyűgös lett, állandóan a San Diego-i házat emlegette, kérdezte, hogy mikor megyünk vissza. Amikor az ölembe ült mindig a cicimet kereste, így végül megengedtem, hogy szopjon. Egy kis idő elteltével sajnos annyira megfájdult a hasam, hogy hirtelen abba kellett hagynom a szoptatást, amit szegényke elég rosszul viselt. Azontúl akármikor az ölembe ült a szopás jutott eszébe, és mivel nem engedtem meg neki, az egész nyaralás alatt került engem, amit nagyon fájdalmas volt átélni.
Miután hazajöttünk a nyaralásból azt találtam ki, hogy este is hintázunk- a benti hintában- és az alvás menetrendje a kinti hintázáshoz vált hasonlóvá. Később ez úgy módosult, hogy csak kicsit hintáztunk a az összes cicával együtt és fent a kanapén aludt el az ölemben.
Néhány érdekes történet – aranyköpések Lili határozott egyéniség, pontosan tudja, hogy mikor mit akar. Mindent egyedül szeretne csinálni, elsőre elsajátítani az új dolgokat, megoldani az új feladatokat. Szereti a kihívást, és mindenáron sikert akart elérni. Tornaórán ő az egyik legügyesebb a csoportban, általában mindent elsőre elsajátít és félelem nélkül próbálja ki az új gyakorlatokat. Legtöbb gyereknek ez nem megy, pl. noszogatni kell őket, hogy megmondják a nevüket, lengjenek egyet a trapézon vagy egyensúlyozzanak a gerendán. Amikor Lili még a harmadik évet sem töltötte be, zeneórán pedig felajánlották, hogy vigyem a korosztályánál eggyel magasabb csoportba, a négyévesekébe. Az elköszönő zenetanárnő úgy mutatta be Lili az új kollegának, hogy nagyon ügyes kislány, nyugodtan járhatna a magasabb csoportba és egyedülálló az a lelkesedés és beleélés amivel Lili a különböző zenei gyakorlatkat végzi!
Lili rendszerint pontosan tudja, hogy mikor milyen tányérból, pohárból szeretne enni- inni, és hogy milyen evőeszközzel hogyan. Van amikor ezeket elfelejti velünk közölni de úgy gondolja, hogy mi tudjuk, és meglepődik, hogyha valami nem úgy történik, mint ahogy ő elképzelte. Ugyanakkor mint minden kisgyerek, nem mindig tudja kifejezni, szavakba önteni gondoltait, mert fejlődő szókincse ezt még nem teszi lehetővé. Éppen ezért ilyen esetekben arra ösztönzöm, hogy ennek ellenére próbálja meg elmondani mire gondolt. Azt hiszem ennek eredményeképpen elég jól elsajátította az alkudozás művészetét. Ilyen eset volt, amikor a sütő gombjait szerette volna tekergetni. Elmagyaráztam neki, hogy ezzel nem lehet játszani. Erre ő így felelt: „Egyszer megnyomjuk és végeztünk!” :-)
(2005. április 21) Lili szereti beadni nekünk a vitamint. Ma reggel amikor leellenőrizte, hogy lenyeltem-e a vitamint, sokáig nézte a számat és azt mondta: Lili máskor is szokott kérni a vitaminunkból, de természetesen nem adunk neki. Éppen narancsot ettünk és inkább elmagyaráztam, hogy pl. a narancs és a grapefruit tele van vitaminnal. Nyilvánvaló, hogy Lili számára csak egyféle vitamin létezik, a tabletta formájú. Miközben bontottam a narancsot, Lili rámutatott a narancs végére, ahol egy kis kiugró rész volt.
(2005. április 28.) A Miramar tónál vagyunk, ahova görkorcsolyázni szoktunk menni. Ottóval felváltva játsszunk Lilivel, miközben egyikünk görkorcsolyázik. Lili nagyon szereti az állatokat, elmélyülten nézi a mellette lévő kislányt és kacsákat. Lili: Nézi a kislány, hogy hova repülnek a kacsák. Szerintem a kacsák a tóba repülnek! Meglepő, hogy egy alig 2 éves gyerek mennyi mindent raktároz el fejecskéjében, és az adott pillanatban megfelelően használja fel az információt.
(2005. április 28.) -Mi ez itt -kérdezte Lili ébredés után a kiságyban állva és rábökött a mellcsontomra. ( 2005. április 29.) Nagyon szeretjük Marék Veronika könyveit. Zsuzsa Mama jóvoltából megvan az összes Annipanni-Boribon és Kipp-Kopp sorozat. Ezen a reggelen éppen Kipp-Kopp karácsonyát meséltem Lilinek. Amikor a csillagszórós- gyertyás részhez értem, Lili rámutatott a és a könyvben lévő csillagszóróra és így szólt:” Szikrázik a csillagszóró!” (2005. június 21.) Fürdés után Lili szokás szerint meztelenül táncol. Élvezi, ahogy forgás közben a haja is vele forog és lelkesen mondja: „Lilinek forog a haja!” Majd Ottóra néz, így szól: „Apának rövid, nem forog.” És Anyának?” kérdezzük Ottóval egyszerre. „Anyának nem forog, a csat [miatt]!” (2005. június 24.) Lili nyűgös és fáradt volt fürdés után. (2005. szeptember 24.) Hawaii-ról repülünk haza. Lili a repülő ablakából nézeget lefelé a sötétben. „Ott vannak a pici játék autók!”- kiállt fel. Majd így folytatja: Az autók nem tudnak ide feljönni mert nincs szárnyuk. (2005. szeptember 25.) Ottó azt játssza Lilivel, hogy megeszi és közben hamnyam-nyam nyam hangokat ad ki. Lili nem hagyja ennyiben és azt mondja: „Csak az ételeket szabad megenni, nem az embereket!”
(2005. május 9.) Lili hosszas kotorászás után kivesz egy Gatorade-t a konyhaszekrényből, majd így szól: (2005. június 6.) Vacsora utáni szokásos program az ágyon való ugrálás, így Lili és Ottó felmennek ugrálni.
Lili pisilés közben a lábát nézegeti. Egyszer csak egy pontra bök és érdeklődve kérdezi: „Ez mi?”
Úszásból jövünk hazafelé. Lili valami érdekeset lát az úton. „Az mi volt?” - kérdezi Amikor Lili valamit nem ismer, és hasonló módon kérdezi, hogy mi az, mindig arra buzdítom, hogy írja le a tárgy színét, formáját, hol látta, mi volt mellette, stb. Ez segít abban, hogy minél pontosabb fejezze ki magát.
(2005. június) Mostanában az útépítő gépek keltették fel Lili érdeklődését! Nagy üdvrivalgásban tör ki, ha lát egy markolót, darut, betonkeverőt vagy tartálykocsit. Az összes gépet felismeri és tudja a nevüket is, már amelyiknek mi is tudjuk a nevét :-)) Azt hiszem a daru volt az első,
(2005. július 1.) Megszokott programmá vált, hogy hetente 2-3-szor találkozunk Henivel és Mayával. Lili lelkesen üdvözli Mayát amikor találkoznak, és örömében egy rengetegszer elismétli, hogy „Mayaa, Mayaaa, Mayaa”. Lili rendszerint Mayának is kiosztja a feladatokat, hogy Maya is jöjjön táncolni, könyvet olvasni, hintázni, homokozni, stb. Van amikor Maya szófogadóan megy Lilivel és csinálja amit Lili mond, de ha nem, akkor Lili kezdi el Mayát követni, és el nem mozdul a nyomából. Csütörtökön délelőtt általában a könyvesboltba szoktunk menni mesemondásra, kedden és pénteken délután pedig a játszótérre.
Egy délután a játszótéren Lili és Maya éppen almát ettek, amikor egy lengyel kislány is odament hozzájuk, akivel Maya szokott néha játszani. Ő is kért az almából és nyúlt a zacskó felé, de Maya elhúzta az orra elől a zacskót. Láthatóan zavarta, hogy Natalka is ott sündörgött körülöttük, egyértelmű volt, hogy ő most csak Lilivel szeretett volna játszani. Erre Lili kivett egy szelet almát a zacskóból és Natalka után kezdett futni és nyújtotta felé az almát. Este azzal csalogattam ki Lilit a kádból, hogy majd kint a szőnyegen eszünk cseresznyét. Miután megtöröltem Lilit, leültünk a szőnyegre. Közben Ottó is csatlakozott, Lili pedig szépen komótosan kiporciózta a cseresznyét. „Ez Anyáé, ez Apáé, ez Lilié.” Mindenkinek adott egy-egy szemet és megvárta, hogy megegyük „igazából”. Aztán folytatta az osztást. Addig folytatta, amíg szépen megettük a cseresznyét. Mindenki pontosan ugyannyi szemet!
(2005. június 30.) Egyik alkalommal zeneórán azt kérdezték Lilitől, hogy mi a kedvenc étele. Gyorsan súgtam neki, hogy joghurt. Erről még nem beszéltünk, azért volt szükség rá, hogy én találjam ki a választ. Aztán itthon felsoroltam több ételt, hogy Lili válassza ki, melyiket szereti legjobban. Már nem emlékszem pontosan, hogy miket mondtam, de csak olyanokat amiket szívesen megeszik. Lili a mákos gubát választotta. Egyik este Ottó is megkérdezte Lilitől., hogy mi a kedvenc ételele, amire ezt válaszolta: „Amikor Anya, Apa, Lili együtt leülnek és egyszerre vacsoráznak.” (2005. július 1.) Az utóbbi időben gyakran kérdezgetjük Lilit, hogy szeretne-e testvért, és ha igen, akkor fiút vagy lányt, kisebbet vagy nagyobbat. Míg korábban Lili nagyobb lánytestvért szeretett volna, utoljára kisebb lánytestvér volt a válasz. Ottó azt is megkérdezte tőle, hogy mi legyen a neve. Éppen egy új játszótéren voltunk a Poway tónál. Lili körülnézett és pár másodperc múlva azt mondta, hogy „Madárlevél”. Madárlevél már többször szóba került azóta, Lili pontosan tudja, hogy hol és kit nevezett el így!
Szobatisztaság Lili szobatisztaságra szoktatásáról még nem esett szó. Úgy emlékszem, hogy a mi időnkben az 1-1,5 éves tipegők már szobatiszták voltak. Ha egy kisgyerek 2 éves korában is pelenkában járt, azt a környezete rosszallással nézte, és a szülők hibájának könyvelte el. Manapság ez már nem probléma egyáltalán, legalább is itt Amerikában. A boltokban többféle márkájú és méretű pelenka áll rendelkezésre, és még ruhapelenka mosó szolgáltatás is van: megrendelésre házhoz szállítják a frissen mosott pelenkákat!
Lili 1 éves korában nem szerette a tisztábatevést. Amikor csak lehetett, a művelet közepén meglógott és meztelenül rohangált egyik szobából a másikba. A tisztábatételhez tehát két emberre volt szükség, egyik, aki fogta kis ficánkoló testét, a másik, aki cserélte a pelenkát. A pisis pelenkát már állva cseréltük, de akkor voltam bajban, ha napközben kakilt is. Egyik kezemmel lefogtam, másikkal gyorsan tisztogattam a popsiját, és közben meséltem, énekeltem, hogy eltereljem a figyelmét az elszaladásról. Lili 1 éves születésnapját Magyarországon ünnepeltük, így otthon is volt lehetősége bemutatni a meztelenül rohangálást nagyszüleinek. Egy alkalommalolyan gyors volt, hogy sikerült szüleim konyhakövére kakilnia... Ez folytatódott San Diego-ba visszaérkezésünk után is, volt olyan hét, hogy egymás után minden nap többször megjelölte a szőnyegpadló különböző pontjait. Ekkor jött az ötlet, hogy talán használhatnánk egy bilit is, de Lilinek egyáltalán nem tetszett a még annak a gondolata sem, hogy a játékállatokat ültessük a bilire, nemhogy ő ült volna rá. Az 1 éves vizit alkalmával a gyerekorvosnak is megemlítettem Lili új területmegjelölő szokását, és kérdeztem tőle, nem gondolja-e hogy eljött a szobatisztaságra szoktatás ideje. Dr. Littmann –aki egyébként nagyon kedvel bennünket, mert szüleit egy magyar szomszéd asszony ápolta lelkesen betegségük ideje alatt- felborzolt szemöldökkel nézett rám a kérdés hallatán. „Túl korai lenne még, ne erőltessük”- volt a válasz- „ráérünk ezzel foglalkozni Lili 2,5 -3 éves korában.” Elméletben tudtam én, hogy mostanában elhúzódik a szobatisztaságra nevelés kezdete, de gondoltam azért megkérdezem. Lili viselkedését azzal magyarázta az orvos, hogy mivel ő már egyedül is tud menni és szaladni, ezért nem szeret a hátán feküdni tisztábatétel alatt. Ebben volt is logika. Mindenestre áttértünk a felhúzható, úgy nevezett „pull-up” pelenkára, hogy minél rövidebb legyen a tisztábatevés időtartama.
Minden folytatódott a megszokott módon, de a bilit közelben tartottuk és bevontuk a játékba is, hogy Lili ne idegenkedjen tőle, aminek meg is lett a hatása. Ottó emlékeztetett, hogy ne felejtsem el a vízilós történetet megemlíteni, ami azt hiszem bizonyos szempontból fordulópont volt Lili életében. Pont egy nappal a bilire való csücsülés előtt az állatkertben voltunk. Üvegen keresztül figyeltük, hogyan úszkál a víziló család, amikor egyszer csak a legnagyobb víziló kisétált a partra. Komótosan ballagott, majd megállt. Aztán felemelte a farkát és először pisilni, majd kakilni kezdett, de úgy, hogy közben pörgette a farkát és a kaki mindenfelé repült. Szerencsére bennünket védett az üvegfal... Az egész esemény Lilire akkora hatással volt, hogy utána heteken keresztül emlegette a látottakat és arról kérdezgetett, hogy a különféle állatok hogyan és hova kakilnak. Aztán hónapokkal később a víziló tabuvá vált és erről a témáról nem volt hajlandó többet beszélni, még a mesékben is tilos volt a vízilovat megemlítenünk... A következő fordulat Lili 20 hónapos korában következett be, megismétlődtek az 1éves kora körüli szaladgálós események. Nem is volt ez új dolog Lili részéről, ahogy Ottó írta 2004. december 11-én:
Mint ahogy Ottó írta, Lili másfél éves korában vettünk két gyerek W.C. ülőkét, egy kutyásat és egy kislányosat. Ezek varázsa sajnos hamarosan elmúlt és pár véletlenszerű használat után Lili ismét a pelenkát kérte. Lili két éves korában pedig folytatódott a már jól ismert szaladgálásos történet. Érdekes módon csak a délutáni alvás után ellenezte a tiszta pelenka felvételét, így nem is erőltettem, hanem hagytam, hogy Lili jelezze, ha pisilnie kell. Ha menni kellett valahova akkor azért pelenkában mentünk, és ha kakilni kellett az is pelenkába történt.
Lilit pár héttel később kifejezetten idegesíteni kezdte a pelenka. Egy délután, alvás előtt azt kérte, hogy ne vegyük fel. Beleegyeztem, kipróbáltuk és sikerrel játunk. Azt terveztem, ha 3 hétig nincs baleset, éjszakára sem kell felvennie a pelenkát, persze ezt még nem mondtam. Lili megelőzött! Talán 10 nap elteltével már éjszakára sem akart pelenkát felvenni. Annyira zavarta a pelenka látványa, hogy a játék babákról is lecibálta és sírni kezdett, ha esetleg a viseletének a lehetősége szóba került. Lili győzött, éjszakára sem vettünk fel pelenkát.
Még 2,5 éves korában is bármivel próbálkozhattunk, Lili egyszerűen nem volt hajlandó a W.C.-be vagy bilibe kakilni. Egy októberi napon megkérdeztem tőle, hogy hány nap múlva fogsz a W.C.-be kakilni ? Meglepetésemre azt válaszolta, hogy „három”. Aznap éppen szerda volt, gyosan kiszámoltam, hogy csütörtökön, és pénteken még nem, de szombaton már a W.C. -t fogjuk használni. Minden nap lelkesen számoltuk, hogy még hány nap van vissza szombatig. Lili is gyakran mondogatta, hogy szombaton mi fog történni. Eljött a szombat reggel, Lilit egyszer kellett figyelmeztetni, hogy mit ígért, de aztán nem ellenkezett, és minden rendben ment. Másnap viszont azt hitte, hogy az egész ígéret csak egy napra szólt és próbált visszatérni a pelenkához! Hosszú próbálkozás után végre beleegyezett a bili használatába. Emlékszem, hogy egy hajszálon múlott az egész. Legalább 10 percen keresztül győzködtem, mindenfélével próbálkoztam mint korábban. Végül eszembe jutott a bili, és arra hajlandó volt ráülni. Aztán a biliről pár alkalom után áttértünk a W.C.-re - az már könnyen ment. Megértette, hogy senkinek nincs kedve a bilit mosogatni. :-)
|
Előző levél: Lili két éves! |