Lili harmadik születésnapja


San Diego, 2006. április 1.

Április elsején, szombaton, (az én 37. születésnapomon) tartottuk Lili születésnapját amire a barátait is meghívtuk. Március 12-én Anyuval négyesben születésnapoztunk, a következő hétre terveztük a gyerekek meghívását, de az az eső miatt elmaradt. Lilit eléggé összezavarta, hogy neki március 12-én van a születésnapja, mégis az én születésnapomon van a születsénapi bulija megtartva. Többször elmagyaráztuk, neki, de a végén azt hiszem, azt vonta le, hogy valami miatt neki most két születésnapja volt...

Lili egyik kedvenc helyére, az Old Poway parkba mentünk, ahol egy gőzös megy körbe egy talán fél kilométer hosszú sínen. Pénteken éjszakára az időjárás jelentés záport, szombat délelőttre felhőket és elszórt esőzést jósolt. Éjszaka egy csepp eső sem esett, pedig ha itt esőt mondanak, az meg is szokott érkezni- legfeljebb nem éppen akkor amikorra ígérték. 10 óra előtt indultunk el, akkor már szemerkélt az eső, de néhol kilátszott a felhők között a kék ég. Először az előre megrendelt lufikat mentünk el felvenni a ”Party City”-be. Itt, Adél még gyorsan beszerzett néhány kelléket. Például születésnapos tölcsér sapkákat, mert Lili az utolsó pillanatban elővett egyet amit egy másik születésnapon kapott, és látszott rajta, hogy ezt bizony ma mindenképpen viselni fogja, ezért a többi gyereknek is hoznunk kellett. Lilinek nagy meglepetés volt a 12 színes lufi, Adél olyanokat választott, amik az egyik kedvenc könyvében benne vannak (Marék Veronika: Boribon és a hét lufi). Ezután elmentünk a gyümölcstortáért, amit egy ”Svéd Királyi” cukrászdában rendelt meg Adél. Mivel az én születésnapom is ma volt, Adél Lili és az én nevemet is ráíratta a tortára, és egy 3-as meg egy 37-es gyertyát is tett rá. Egyébként nagyon nehéz volt megfelelő méretű tortát találni, amin nincsen csoki. (Lili nem szereti a csokit) Adél ekkorát nem tud itthon sütni, pedig az ő tortája nagyon finom és szép szokott lenni. (Eredetileg 28-an jöttek volna a születésnapra.)


Adél ezt a tortát sütötte Lili születésnapjára

Amikor a parkba értünk, szerencsére nem esett az eső, de nagyon borongós volt az ég. Nagyon megijedünk, mert szokatlanul sokan voltak. Alig találtunk parkolót, és szinte az összes asztalt elfoglalták már másik csoportok. Végül sikerült asztalt találnunk, gyorsan kipakoltunk, és hamarosan meg is érkeztek a vendégek, összesen 13-an voltunk (7 gyerek és 6 felnőtt). Két héttel ezelőtt 14 gyerek és 14 felnőtt lett volna, de sokan ezen a hétvégén már nem értek rá. A gyerekek persze hamar feltalálták magukat a parkban, óriási ujjongással fogadták, amikor a gőzös feltűnt a távolban. Lili utcabeli barátai (Hannah, Abby, Chloe) sorban álltak és kézen fogva várták a vonatot, a nagy zakatolás és a hangos fütyülés miatt nem mertek túl közel menni. Lili egyszer csak elengedte a kezüket és odaszaladt a sínhez (ami egy kis kerítéssel van elválasztva a parktól, úgyhogy én nem aggódtam), de a többi gyerek nagyon megijedt és kiabáltak neki, hogy jöjjön vissza, de egyik sem mert a sínhez közelebb menni, hogy visszahozza. Lili nem értette, hogy mi ez a nagy felhajtás, hiszen vele nagyon sokat járunk hétvégéken ebbe a parkba, tudja, hogy hol kell megállni és nem fél a hangos gőzöstől.


Jön a kisvonat!

Mi nem szerveztünk semmilyen foglalatosságot a gyerekeknek -  ha lakásban tartanak születésnapot az a szokás, hogy különböző játékokkal szórakoztatják őket. Lili talált egy 3 méter hosszú száraz ágat, azt húzogatta, később a nagyobbak kitalálták, hogy limbózzanak az ág alatt. Lili nem tudta, hogy mi az a limbózás, ezért a többieket utánozta, de úgy, hogy amikor ők elestek, akkor Lili is direkt elesett, és velük együtt kiabálta mániákusan, hogy ”limbó-limbó!”. Ezután a kis patakhoz mentek ”horgászni”, jó sáros is lett a cipőjük.

A torta nagy siker volt, itt elég gagyi bolti tortákhoz vannak az emberek szokva, a színes krémeken kívül nincs rajtuk semmi. Ez egy szép gyümölcstorta volt, bár meg sem közelítette amit Adél tudott volna sütni. A tortához itt szokás adni egy gombóc vanília fagyit, amit a gyerekek hiányolnak is, ha nem kapnak. Lili nem kért, ő csak egy pálcikás fagyasztott eper jégkrémet szeret. A gyerekek már lázban voltak, hogy vágjuk fel a tortát, azt  találtam ki, hogy az kaphat belőle, aki körbeszaladja az asztalt. Mindenki körbe is szaladt, Lili mondjuk inkább a parkban egy jó nagy kört tett meg, a lényeg az volt, hogy kicsit kifáradjanak amire eljött az idő az ücsörgésre. Kicsit elszontyolodtak amikor azt mondtam nekik, hogy ez egy mustáros spenóttorta, de megnyugodtak, amikor látták, hogy mégsem zöld a belseje. A Happy Birthday dalt 3-4-szer is elénekeltük, hogy Mia jól fel tudja venni videóra. A tortán kívül kis ropi perecet, kukorica és pita csipszet joghurtos krémmel, valamint szőlőt is ettek, a menü egy részét másik születésnapokon lestük el. Nehéz olyan ételt találni, amit minden gyerek szeret. Lilinek nagy élmény volt a gyerek méretű dobozos almalé is, amit csak sátoros ünnepeken szokott kapni. A vonatozás témájához illő vonatos papír tányérokat és szalvétákat az interneten rendeltük meg, itt bevett szokás egy bizonyos témához kötni a születésnapi dekorációt.


Mindkét születésnaposnak fel kellett vennie egy kalapot!


Mindenki örült, hogy nem mosta el az eső a partyt


Lili nem ette meg a tortáját, csak a gyümölcsöket eszegette le róla

Evés után felszálltunk a vonatra, a gyerekek nagy izgalommal várták, sokan még soha nem utaztak rajta. A vonat általában két kört tesz meg a parkban, de ha valakinek születésnapja van, akkor hármat. Ezt Lili már azóta számon tartotta, hogy egyszer régebben mi is egy születésnapos vonatra ültünk fel, és csodálkoztunk, hogy miért ment három kört. Heni és Vera elkezdték a vonaton is énekelni neki a Happy Birthday-t, Lili sugárzott az örömtől, az arcára volt írva, hogy mennyire örül, hogy születésnapja van, hogy itt vannak vele a barátai, és hogy ő áll a figyelem középpontjában. Amúgy is szereti énekelni a Happy Birthday dalt, de most hogy neki énekelte mindenki (ő is énekelte velük) azt különösen értékelte. Szerencsére ezt sikerült levideóznom, bár nagyon sok dologról lemaradtam. Általában akkor történnek a legjobb dolgok, amikor a kamera épp ki van kapcsolva. Például amikor a vonaton Lili magyar szavakat tanított az amerikai gyerekeknek, és nagyokat kacagott közben. Utána elmagyarázta nekünk, hogy megtanítja őket magyarul, mert ők csak angolul tudnak. Különben elég jókat mond már angolul, érdekes volt megfigyelni, ahogy a magyar gyerekekhez csak magyarul, a többiekhez csak angolul beszélt. A videózás mellett a fényképezésre még kevesebb idő jutott, nem lett túl sok kép, a lufikat és az ajándékokat például le sem fényképeztem. Kár, mert ezeket Lili nagyon szereti később nézegetni.


Pacsálás vonatozásra várva


Nem árulom el, hogyan értem el, hogy mind a hét gyerek a kamerába nézzen :-)

A vonatozás után bontottuk ki az ajándékokat, nagyon örült mindegyiknek. Hannah-éktól többek között egy csomag királylányos filctollat kapott. Csodálkozva jegyeztem meg, hogy egy ilyen lányoknak készült csomagban a 8 szín között nem volt rózsaszín. Érdekes, hogy a gyerekek mennyire másképpen gondolkoznak, mint a felnőttek, mert a 5 éves Abby erre azt mondta, hogy azért nincs benne rózsaszín, mert az már nem fért bele!

Miután Lili megkapta a jó nagy kupac ajándékát, mi is adtunk egy kis ajándékcsomagot minden gyereknek. Ez egy nagyon jó szokás, a többi gyerek is kap néhány apróságot, nem csak az ünnepelt. Általában édességet is szoktak beletenni, Adélnak komoly utánajárásába került értelmes dolgokat összeválogatni. 10:30-tól 13:30-ig voltunk ott, mindenki nagyon jól érezte magát, közben még a nap is kisütött! Remekül sikerült minden, Lili nagyon fel volt dobva, utána délután nem is tudott elaludni. Estig megállás nélkül fel volt húzva, rengeteget rohangált, nagyon vidám volt. Este fél 9-kor percek alatt elaludt, úgyhogy neki tudtunk állni ennek a levél megírásának!


Mindenkinek ízlettek a csipszek


Matricák, műanyag cica és zebra, összerakható papírrepülő, kalauz síp és vonatos zacskó:
ezek voltak minden gyerek ajándékcsomagjában.

Előző levél: Lili két és fél éves!!!