• 5. nap (1998 április 25. Szombat) -Errõl a napról Adél írt-

Csodálatos tájon autókáztunk keresztül, Desmond többször megállt és elmagyarázta a sziklafalon lévõ rajzok jelentését (ezekre majd késõbb visszatérek). Hamarosan beértük az elsõ három kocsit, aminek az volt az oka, hogy õk közben egy magán kisteherautót szabadítottak ki a sár fogságából. Kisvártatva beragadt a sárba a mi egyik kocsink is, így mindenkinek ki kellett szállnia, hogy a másik három autó kihúzza. Ez sajnos hosszas próbálkozás után sem sikerült, így inkább rádión új autót kértek a sofõrök, amit szintén meg kellett várni. Erre azért volt szükség, hogy mindig együtt legyen a négy kocsi, és ha gond van, egymást ki tudjuk segíteni a sárból... A mi csoportunk éppen egy sziklafalat bámult az incidens történtekor, azt látnotok kellett volna, hogy mindenki rögtön a beragadt autót kezdte el kukkolni, fényképezni. Szegény ártatlan utasok már közel sem élvezték a dolgot, késõbb kiderült, hogy volt aki örökre elbúcsúzhatott egy-két holmijától. Egy idõsebb hölgy még pár órával késõbb is az események hatása alatt állt, azt mondta, hogy életének legfélelmetesebb élménye volt.

Összesen 1,5 -2 órát várakoztunk, de nem unatkoztunk. Összeismerkedtünk egy igazi navajo indián családdal, egy apával és három gyermekével, akiket saját történelmük jobb megismerése miatt hozott el tanulmányi kirándulásra a kanyonba. Az apukán kívül a Claudia, a legidõsebb (15 éves) kislány volt a legbeszédesebb. Találkozásunk úgy történt, hogy miközben sétálgattunk a sziklafal mellett, két indián arc- apa és fia- odajött hozzánk, és az apa felajánlotta messzelátóját, hogy közelebbrõl megszemlélhessük a falfestményeket, és megmutatta, hogy milyen fát használnak kachina babák készítéséhez, amiknek különféle rituális szerepük van a szertatásoknál. Kiderült, hogy itt laknak nem messze a kanyontól, de nem Arizonában, hanem New Mexico államban. Sok mindent megtudtunk népükrõl, nagyon barátságosak voltak, készségesen válaszoltak kérdéseinkre.

A navajo törzs az egyik legdemokratikusabb törzs, vezetõit szavazással választják, a tisztségek nem öröklõdnek, mint ahogy ez más törzseknél szokás. Négyévente vannak választások, de manapság sok a probléma az elnökökkel. A legutóbbiról kiderült, hogy Párizsba utazott barátnõjével közpénzen. (Most rémlik, mintha február táján olvastam volna a Népszabadságban, hogy a navajok elnöke saját kiadásait állami pénzbõl fedezte, pl. fodrászát is.) A navajo nyelv athabascan eredetû, ma is beszélik, tanítják az iskolákban. Számunkra nehéz a kiejtése, a magyartól teljesen eltérõek a hangjai. Többször elismételtünk egy-egy szót, de sehogy sem akart hasonlítani az eredetire. Claudia elmondása szerint anyukája -aki fehér- is megszenvedett az elsajátításával. Ez az indián rezervátum a legnagyobb az Egyesült Államokban, kisebb része átnyúlik Utah és New Mexico államokba, összesen 200 000-en élnek itt. Navajo földön belül található a hopik rezervátuma, amirõl már szó volt. Claudia szõni tanulni nagymamájától, aki hoganben (navajoul ejtsd: hóhen) él, ami a navajo indiánok hagyományos lakóhelye. (Ez a félgömb formájú ház, farönkök megfelelõ módon való egymásra rakásával készül, szöget, maltert nem használnak építése közben. Amikor kész, kívülrõl földdel tapasztják be, ami itt vörös színû. Ablak nincs rajta, csak középen a tetején egy kályhacsõ nyílás, és egy kis ajtó, ezeken jön be a fény.) Nyaranta együtt szedik a gyapjú festéséhez szükséges növényeket. Csak természetes növényi eredetû festéket használnak, minden színnek megvan a természetben megtalálható forrása. Claudia a hétköznapokon teljesen úgy öltözködik mint bármelyik más amerikai tizenéves, de van hagyományos navajo ruhája is, ami bársony blúzból és hosszú bugyros szoknyából áll. Fontos kiegészítõ kellék a színes kövekkel kirakott öv és a türkiz berakásos ékszer, aminek védelmezõ szerepet tulajdonítanak. Ezt a viseletet csak a hagyományõrzõ táncestéken hordja, ami olyasmi lehet mint nálunk a táncház. Állatorvos vagy színésznõ szeretne lenni, és inkább a rezervátum területén kívül élne mint belül, amin egy kicsit sem csodálkozom. Szerinte társadalmuk legnagyobb problémája az alkoholizmus, a drog és a szegénység. Claudia korához képest komoly és tájékozott volt, ráadásul még helyes kislány is. Elkértük a címét, remélhetõleg levelezni fogunk, és így minél többet tudhatunk meg az átlag amerikaitól jócskán eltérõ, számunkra titokzatos életükrõl. Búcsúzáskor õk is és mi is készítettünk képet egymásról, nekünk õk, nekik pedig mi voltunk érdekesek. Elmondásuk szerint a turistáknak csak kis százaléka érdeklõdik az õ kultúrájuk iránt.

Miután visszaérkeztek az autók, folytattuk utunkat. Nemsokára elértük a Fehér háznak nevezett romot, amit pueblo indiánok építettek, kb. 1000 évvel ezelõtt. Nevét onnan kapta, hogy a házak falát fehér vakolattal vonták be. Ezeket az õsi indián településeket ötletesen a sziklafal mélyedésébe, hegybõl kivájt téglákból építették, így védettek voltak az idõjárás viszontagságaitól. Érdekességük, hogy az ajtók és ablakok lehetõség szerint mindig kelet felé néztek, és mivel nyáron a hidegebb, télen pedig a melegebb oldalán volt kellemesebb a klíma, az évszakok változásával a lakók más épületekbe költözködtek. Canyon de Chelly-ben több indián csoport is megfordult. Az elsõk az ún. az "archaikusok" voltak, õk i.e. 2500-200 között éltek itt, költözködõ, vadászó-gyûjtögetõ életmódot folytattak, de annyit biztosan tudunk róluk, hogy étrendjük gazdag volt állati táplálékban és kb. 40 fajta növényt ismertek, melyek között már szerepelt a délrõl származó kukorica. Õket a "kosárfonók" követték, akik nevüket a maguk után hagyott mesterien elkészített kosarak után kapták a történészektõl. Tevékenységüket kiegészítette a földmûvelés, amit a kanyon földjén végeztek, így életük átalakult, inkább "egyhelyben ülõkké" váltak, mint elõdeik. Nagy magtárral rendelkeztek, szétszórt háztartásokban éltek, szabadidejükben a sziklafalra festettek. :-)

Kb. 750-tõl jelentek meg a pueblok, akik az 1300-as években el is hagyták a kanyon területét. Õk már falvakat alapítottak, gazdálkodtak, kétféle háziállatuk volt: kutya és pulyka. (Hogy melyik ették, és melyiket simogatták nem tudhatjuk biztosan... :-) Azzal kapcsolatban is csak találgatások születtek, hogy miért álltak tovább, talán túlságosan zsúfoltak lettek kõházaik, közelebb akartak élni ételt adó földjeikhez, kimerült a talaj, vagy csak a felfedezés vágya hajtotta õket. A közösségi élettel együtt járt a betegségek terjedésének és az ellentétek kiélezõdésének lehetõsége, így egy nagyobb járvány vagy egymás elõl is menekülhettek, illetve vallási okok miatt hagyhatták el a kanyont. Útjuk dél és nyugat felé vezetett, állandó vízforrások után kutatva. Falvakat alapítottak a Kis Colorado folyónál, eljutottak Black Mesaig és a Rio Grande területén élõ népekkel egybeolvadva megszületett a hopi indián nemzetség. Legendáikban máig él a kanyon elhagyásának története, amit a vándorló életmód természetes részének tartanak. A navajok az 1700-as évek elején érkeztek a kanyonba, életvitelük nagyjából megegyezett elõdjeikével, azzal a különbséggel, hogy a birkákat tartottak, gyümölcsfákat ültettek és kõház helyett hoganben laktak. Ez az indián törzs délrõl és nyugatról érkezett, ellenség elõl menekülve. A spanyol hódítók és az amerikai hadsereg megjelenéséig nyugodt életük volt (a lovas, kalapos alakokat megörökítették a sziklarajzokon), de ezután folyamatos harcban álltak velük. A kanyon titokzatos szerpentinjei egy darabig biztos menedéket nyújtottak számukra, a katonák az ismeretlen és veszélyes terepen nehezen birkóztak meg a lesbõl nyilazó indiánokkal. 1864-ben végül az amerikai sereg kegyetlen hadjáratai megtizedelték a törzset és kiûzték õket otthonukból a New Mexico-i Fort Sumner erõdbe. A 450 km-es utat gyalog kellett megtenniük (Long Walk-nak, azaz Hosszú gyaloglásnak hívták), eközben és az erõdben is sokan meghaltak. Négy év raboskodás után a túlélõk visszaköltözhettek a kanyonba és környékére, de ezt a szörnyû megpróbáltatást a mai napig nem felejtették el.

A navajokat megelõzõ indián csoportok is készítettek sziklarajzokat, amelyek jelentését máig nem sikerült megfejteni, a tudósok is csak találgatnak a részletgazdag ábrákat szemlélve, amelyek többsége eredeti szépségében látható. Kétféle rajz létezik: a pictograph és a petroglyph. Az elõbbi festett vagy rajzolt, az utóbbi pedig egy másik kõvel karcolt vagy kivájt ábra. A pictograph-okat általában fehérre vagy vörössel festették, de ezenkívül még megtalálható a sárga, a fekete, a narancs és a türkiz szín is. A festéket különbözõ kövekbõl nyerték, mi csak fehéret, sárgásat és vöröseset láttunk. Létezik egy harmadik technikai eljárás is, amikor az elõzõ két módszert elegyítik, és a karcolt vagy kivájt felületet színezik meg. A sziklarajzok jelentésének megfejtése azért is nehéz, mert sok rajz vallási ceremóniákhoz tartozik, amiknek ereje pontosan a részletek titokban tartásától függ. (A navajok nagy része még ma is szokásait megtartva, hagyományait tiszteletben tartva él.) A falfestéseket, az épületeket és a tárgyi emlékeket szemlélve (nem ismerték a kereket, a vasat, szerszámaik kõbõl készültek), az a benyomás alakult ki bennünk, hogy ezek a törzsek az európai újkor idején a pattintott kõkorszaknak megfelelõ körülmények között éltek. Minduntalan felmerült bennem az a kérdés, hogy ezek a népek miért rekedtek meg a fejlõdés ezen a szintjén, ha egyáltalán össze szabad õket hasonlítanom az ugyanabban a korban élt ókori görögökkel, rómaiakkal, aztán az idõszámítás utáni európai népekkel. Sem városok, sem kiterjedt települések, sem hatalmas gótikus katedrálisok, paloták.....Valószínûleg nagyon izoláltan éltek, nem kerültek konfliktusba idegenekkel, nem ösztönözte õket semmi a fejlõdésre.

Az egyik romnál navajo árusokkal találkoztunk, akik maguk által készített ezüst ékszereket kínáltak. Az egyiktõl megtudtuk, hogy rendszerint kocsival érkeznek a kanyonba, de aznap a sok víz miatt ezt nem kockáztatták meg, és úgy másztak le a sziklafalon, ami a gyakorlattal rendelkezõknek 20-30 percbe telik. Csak ámultunk és bámultunk, mert a sziklafalak nagyon meredeknek és magasnak tûntek számunkra. Visszafelé két felfelé mászó emberre lettünk figyelmesek, messzirõl két 2cm-es pontnak látszottak a vöröses falon.

Mint említettük a kanyon a rezervátum része, ma is élnek itt indiánok: gazdálkodnak, állatokat tartanak, gyümölcsöseik vannak. Az út során felparcellázott, elkerített földdarabok mentén haladtunk, kiscsikók, birkák, tehenek uzsonnáztak a közelben. Az itt élõk nyugalma érdekében a Fehér házhoz vezetõ gyalogúton kívül turisták csak engedéllyel rendelkezõ vezetõvel, lovas- vagy teherautós túrával látogathatják a kanyon belsejét. Visszafelé láttuk, hogy azon a helyen ahol elõzõleg beszélgettünk Claudiáékkal már mindent elöntött a víz, egy talpalatnyi föld sem maradt szárazon. Ugyanaz az a kisteherautó, amit az út elején kiszabadítottunk, ismét bent állt a sárban. Néhány felnõtt derékig erõ jéghideg vízben elszántan löködte a jármûvet, minden eredmény nélkül. Segítséget reméltek a mi túrás cégünktõl, de nem álltunk meg, mert még mindig ott voltak a reggel megrekedt autók, egy harmadik próbálta az elsõ kettõt kihúzni, kevés sikerrel. Saját szemünkkel láthattuk, hogy hogyan mossa ki a folyó a meder falát. Ezek után már könnyebb elhinni, hogy a Grand Kanyon is keletkezett. A túra után egy navajo önkiszolgáló étteremben kajáltunk, chilis navajo lángost, amirõl már tudtuk, hogy miként fog kinézni. A fal telis-tele volt szebbnél szebb kézi szövésû szõnyegekkel, sajnos itt is nagyon drágán adták õket, úgyhogy végleg feladtuk, hogy találunk magunknak kifizethetõt.

Ezután felkerekedtünk, hogy végig autózzunk a kanyon peremén és megnézzük, hogy hova nem jutottunk el teherautóval. A kanyonnak két fõ ága van: az északi és a déli szegély, az északit Canyon Del Muertonak hívják, amibõl kiágazik egy kisebb szárny,a Black Rock Canyon (Fekete kõ kanyon), a délit Canyon de Chelly-nek, amibõl a Bat és Monument Canyon ágazik le. Elõször a déli szárnyon autókáztunk le, már az elsõ megállónál meglepõdtünk, hogy milyen hatalmasak a sziklafalak, lentrõl nem látszottak ekkorának.

Egészen elmentünk a végéig, a Spider Rock-ig, ami egy vékony, 240 m magas egyedülálló kõ tömb, az egyik leggyakrabban fényképezett látványosság. Nevét a navajok által istenként tisztelt pókasszonyról kapta, aki a legenda szerint megtanította az indiánokat szõni, éppen ezért nagyon fontos szerepe van az indián mitológiában. Minden kilátópontnál van egy tájékoztató tábla, ahol történeti és geológiai érdekességeket lehet olvasni az adott hellyel kapcsolatban. Ezen a ponton egy navajo verset is idéztek, amit angolul is kiírtak. Szerettem volna eredeti nyelven hallani, ezért odamentem egy hosszú hajú, tejeskávé színû, mosolygós indián kinézetû hölgyhöz és megkértem, hogy olvasson nekem egy kicsit, ha nem bánja. Mondta, hogy nem bánja és angolul kezdett olvasni. Félbeszakítottam és kértem, hogy navajoul mondja el ugyanezt, angolul én is el tudom olvasni. Ekkor legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, hogy szívesen megtenné, de sajnos õ sem tud navajoul, mert mexikói. Hát ez egy kicsit blama volt, de a nõcit cseppet sem zavarta, hogy indiánnak néztem. Ami igaz az igaz, nem láttam, hogy túl sok spanyol lett volna a felmenõi között, így végülis meg nem sértettem, hiszen õ is indián volt, csak másfajta...

Mindegyik kilátóponthoz elmentünk, és közben egyre kellemetlenebbül éreztük magunkat, mert egyre több árussal, mind szegényebb és szegényebb kinézetûekkel találkoztunk, akik egyre erõszakosabban szerettek volna megszabadulniuk szerény portékáiktól. Sajnos nem nyerte meg a tetszésünket egyik sem, pedig szerettem volna vásárolni tõlük valamit. Csak a kellemetlen érzés és a lelkiismeret-furdalás nõtt bennünk, így igyekeztünk minél hamarabb elhagyni a terepet és beülni az autóba.

A rezervátum területén tilos a fényképezés -persze ez nem vonatkozik a természetvédelmi területekre-, egyébként minden esetben engedélyt kell kérni. Megkérdeztünk néhány -az autóút mellett poroszkáló- tarka indián lovat, de nem volt ellenükre a fényképezkedés. Nagyon jópofák voltak, profi modellekhez méltóan kezdtek el pózolni.

A fotózás után utunk nagyon szép vidéken vezetett át, észak felé, Colorádo államba tartottunk, ahol Cortesben volt szállásfoglalásunk. Néha-néha átrobogtunk egy-egy "városon", ami egy csöppet sem hasonlított városra, csak talán közelebb álltak a házak egymáshoz, vagy volt a környéken egy kereskedõház. A lovak, tehenek, birkák békésen legeltek nem messze a úttól, a táj gyönyörû volt: a háttérben hatalmas lapos tetejû vörös sziklák keretezték a horizontot, -hasonlóak mint a Grand Canyonban- látszott, amit a távolban esik az esõ. A hegyek között idõnként egy-egy érdekes formájúra koptatott magányos sziklatömb állt, tövében kis házakkal. Este 9 körül értünk a szállodába, ahol stílusosan a "Farkasokkal táncoló" ment az egyik adón.

• 6. nap (1998 április 26. Vasárnap) -újból Ottó írása-

Úgy tûnt, hogy az idõjárás nem akar megváltozni, ezért a többi romot már nem néztük meg; annyi érdekeset és szépet láttunk már, hogy nem volt elég lelkierõnk az esõben nekiállni a többi nevezetesség végigjárásának. Pedig biztosan lett volna elég látnivaló, ebben a nemzeti parkban 4000 indián romot találtak. Bementünk inkább a múzeumba, ahol egy félórás videófilmet mutattak be az itt élt emberek történetérõl. Adél nagyon türelmesen nézte a mûsort, de rám a teljesen monoton hangú indián narrátor hipnotikus hatással lehetett, mert gyors és mély álomba zuhantam... A múzeum többi része ezzel szemben érdekes volt, terráriumokba épített teljesen élethû maketteken mutatták be az építési stílusok és az ittlakók életkörülményeinek fejlõdését. Azt is elmagyarázták kiállított fametszetek segítségével, hogy miképpen tudják megállapítani a régészek a romok életkorát. Mindegyik épületben használtak fagerendákat, ezek évgyûrûibõl meg lehet állapítani, hogy mikor lettek kivágva, és ez elárulja azt is, hogy az épületek mikor készültek. Ha most kivágnak pl. egy kétszáz éves fát, akkor az évgyûrûk mintájából meg lehet állapítani, hogy melyik év volt csapadékosabb és melyik szárazabb, ugyanis a csapadékos években a fa vastagabb gyûrûket növeszt. Ha van egy olyan rönk, amely százötven évvel ezelõtt lett kivágva, és akkor 200 éves volt, ebbõl a kettõbõl össze lehet illeszteni az utolsó ötven évet, és fel lehet térképezni, hogy mikor voltak csapadékos és száraz évek az utolsó 350 évben. Így az idõben lépésrõl lépésre visszahaladva elkészítettek egy csapadék naptárt, amihez a kérdéses fa keresztmetszetének mintázatát igazítva évszakra pontosan meg lehet állapítani a kivágás idõpontját. Sajnos ugyenezt minden olyan területen külön el kell készíteni, amelyek idõjárása egymástól különbözik.

Ahogy kifelé haladtunk a Mesa Verde parkból és ereszkedtünk lefelé a hegyekbõl, az idõjárás is egyre kellemesebbé vált. Utunkat nyugat felé folytattuk. Megálltunk a Four Corners (Négy sarok) nevû helyen, amely Amerikában az egyetlen olyan pont, ahol négy állam sarka összeér. Ráadásul mindegyik határvonal nyílegyenesen halad tovább a négy égtáj irányába. Ez a látványosság kiváló példája annak, hogy hogyan lehet a nagy semmit turistaszenzációként eladni. A fejenként $1.50 leszurkolása után alig akartuk elhinni, hogy a négy határvonal keresztezõdését jelölõ emelvényen és fémlapocskán kívül szinte semmi mást nem láttunk. Néhány indián árusította a szokásos ajándéktárgyakat, a rengeteg üres pult arra engedett következtetni, hogy fõszezonban valószínûleg itt is nagyobb a forgalom. Egy érdekességet láttunk azonban, egy navajo asszonyt, aki homokfestményeket készített. Közelrõl figyelhettük meg, hogy mikét szórja fel az általa tört kövekbõl késztett homokot egy ragasztott homokfelülettel bevont farost lapra, amire elõször ragasztóval festi fel a mintát, majd kézzel hinti rá a porokat. A színek meglepõen élénkek ahhoz képest, hogy az összes anyag a természetbõl származik, egyik sem mesterséges színezék. A néni azt is elmondta, hogy a férjétõl tanulta a hagyományos gyógyító minták elkészítését, ez nem volt nehéz, mivel a férje navajo gyógyító ember, aki a szüleitõl tanulta a mesterséget. Ahogy kint bóklásztunk és próbáltunk valami érdekes fotót készíteni az egyébként kevéssé érdekes helyrõl, találkoztunk két ismerõs idõs hölggyel, akikkel a Chelly kanyonbeli túránkon egy teherautón ültünk, és aznap délelõtt Mesa Verdé-ben is összefutottunk. Vidám dolog volt, kicsit diskuráltunk velük, megbeszéltük, hogy többet nem tudunk már egymásba akadni, mert õk aznap hazaindulnak. Nekünk még egy egész nap hátra volt az aznapra elég fárasztóvá vált túrából: a Four Corners-tõl nyugatra esõ Monument Valley (kb.: Szobor völgy) ami a Western filmek egyik legkedveltebb helyszíne, de itt forgatták a Vissza a jövõbe III. részét is.

Elõször a szállásunkat foglaltuk el, a völgytõl délre esõ Kayentá-ban. Ez egy nagyon kicsi település, csak egy rendes motelje van, a konkurencia teljes hiánya sajnos az áron is meglátszott. Este 6 körül értünk a szállodába. Amikor megtudtuk, hogy a völgy fél órányira van, úgy döntöttünk, hogy nekivágunk az útnak és még aznap megnézzünk mindent amire futja az idõbõl. Kelet felé óriási vihar volt, de nyugatról gyönyörûen sütött a nap, így reméltem, hogy tudunk néhány fotót készíteni. Féltem, hogy esetleg másnap is megmarad a borult idõ és akkor nem lenne egyetlen szép fotónk sem a Monument völgyrõl. Közben már nagyon éhesek voltunk, mivel mint szinte a túra összes napján, aznap is csak kekszeket, chips-et és vizet ebédeltünk. Így uzsonna gyanánt is rágcsáltunk egy kis chips-et, de közben reméltük, hogy vacsorára valami rendes ételhez jutunk. Ahogy közeledtünk a távolról is jól felismerhetõ óriási vörös kövekhez, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem lesz érdemes bemennünk, ugyanis bent teljesen sötét volt, csúnya vihar tombolt. Egész úton hurcoltuk magunkkal egy fém fotóállványt, ami az autóban ugyan könnyen elfért, de hosszabb gyaloglások során nagyon nyûgössé vált a cipelése. Nem bántuk meg az állvánnyal való vacakolást, mivel szinte minden nap adódott néhány olyan alkalom, amikor állvány nélkül nem lehetett volna fotózni, mivel a kevés fény miatt kézben ki nem tartható zársebességeket kellett használni. Ez a viharos táj is ilyen volt. Az út másik oldalára még odasütött a nap, itt sikerült néhány birkát lefotózni, akik szívesen pózoltak a kamera elõtt. Ahogy leparkoltunk a völgy bejáratánál, két rosszarcú indián rögtön rá akart minket beszélni egy vezetett túrára. Kiderült, hogy az õ lerobbant autójukra gondoltak, és azonnal be is ülhettünk volna. A parkoló tele volt kis bódékkal és lezakkant teherautókkal, amikkel a völgy magánkézben lévõ részeit is be lehet járni fejenként kb. $30 ellenében. A parkot navajok üzemeltetik, sajnos nagyon le volt robbanva, egy kihalt információs központot és egy szomorú hangulatú önkiszolgáló éttermet találtunk csak.

Idõnk már nem volt arra, hogy bemenjünk a parkba, de kívülrõl is elég sokat lehetett látni. A bejárat közelében több tucat ajándéktárgy árusító fabódé volt, az egyik ilyenbe tértünk be, Adél szeretett volna magának valami apró ékszert venni. Én a falra kiakasztott íjakat vettem szemügyre. Igazi mestermunkának tûntek, és látszott rajtuk, hogy ilyesmit használhattak eredetileg is az indiánok. Megkérdeztem az eladótól, hogy vajon mûködnek-e ezek az íjak, vagy csak díszként funkcionálnak. Bobby, (nem teljesen indián név) a fõnök elmondta, hogy mindent eredeti technológiával készítettek. A nyíl egy indián számára egy egyszerû fegyvernél sokkal többet jelent; a navajo törzs néhány szent állatából található rajta egy-egy darab: toll, prém, és a húr anyagát adó bél. Fontos még a tölgy is, amibõl az íj farésze készült, ez adja a tûzifát az embereknek. Mindegyik íjra 2 pattintott kõhegyû nyílvesszõ volt ráerõsítve, ezeknek a helyzete is fontos, a nyílhegyek mindenhol egymást keresztezve feküdtek, ez a béke jele, ha a navajok háborúban állnak, akkor a nyílvesszõket egyirányba fordítják. Erre megkérdeztem, hogy béke van-e most az indiánok és a fehérek között (Caludiától tudtam, hogy elégedetlenek az amerikai kormánnyal), erre azt válaszolta, hogy: "egyelõre béke van", most inkább a navajok és az elnök között áll a harc, a napvilágra került pénzügyi visszaélések és megvesztegetések miatt. Õ másképpen mondta el, hogy mi a gond az arizonai nemesfém bányák körül, sõt késõbb egy harmadik indián is mást mondott, így nem nagyon tudtuk kitalálni, hogy mi lehet az igazság. Az íj kapcsán megértettem, hogy a navajok hagyományai és hiedelemvilága nagyon gazdag, így megpróbáltam mindenkibõl kiszedni azt, amit hajlandóak voltak elmesélni. Úgy vettem észre, hogy meglepõdtek azon, hogy mi mennyire érdeklõdtünk az õ kultúrájuk iránt, nagyon hamar kinyíltak és szívesen válaszoltak az összes kérdésünkre. A beszélgetések általában úgy néztek ki, hogy mi kérdeztünk egy nagyon rövidet, például azt, hogy mit jelent a medve lábnyom egy ékszeren, erre õk 10 percig mesélték a medvéhez kapcsolódó jelentéseket. De ezt nem úgy tették, mint ahogy mi magyaráznánk el egy külföldinek, hogy mit jelent a csodaszarvas legenda, hanem számukra ezek a legendák a valóságot, a mindennapokat jelentik. Megtudtuk azt is, hogy valaha az indiánok reggeli futással edzették magukat, aminek mindenképpen napfelkelte elõtt kellett történnie, mert csak az hasznos a testnek. Manapság valószínûleg kevesebben futnak hajnalban, mert feltûnõen sok a túlsúlyos ember.

Az elsõ boltba ahová bementünk, legalább egy órát beszélgettünk indiánunkkal. Elmondta, hogy a barátnõje tanár, aki könyvet ír a navajo gyerekeknek, és mutatott is három grafikát, amit õ készített illusztrációként. Indián fejeket ábrázoltak, a kanyon jellegzetes szikláival. Megdicsértem õket -szerintem elég jók voltak- erre nekünk adott belõlük kettõt! Azért ilyen szívélyes fogadtatásra nem számítottunk. A sarokban ült egy fiatalabb srác, aki szemmel láthatóan sok tüzes vizet fogyasztott, de amikor cimborája az indián történetekrõl mesélt, õ is feléledt és bekapcsolódott az okosításunkba. Fõleg Adéllal kommunikált, tanítgatni próbálta néhány szó kiejtésére. Azt mondta, hogy elég sok indián dolgot elmondhatnak nekünk, de azért van néhány téma, amirõl nem szabad beszélniük, például a téli istenekrõl -akik most keltik életre téli álmukból a gyíkokat, kígyókat és teknõsöket- mert megharagszanak ha ilyenkor emlegetik õket, most is azért dörög az ég. Szerintem ez azért volt, mert régóta közeledõ vihar ideért, de errõl neki más volt a véleménye. Mondtam, hogy jó, akkor ne beszéljünk róla, de õ azt válaszolta, hogy ha angolul mondja, az nem akkora baj, legfeljebb villámlani fog. Erre mondjuk tényleg villámlott is rögtön, örült is neki, hogy igaza lett. Közben elkezdett esni a hó, de az indián megnyugtatott minket, hogy hamar el fog ez olvadni, mert a kutya kiment a hóba mászkálni. Ha komolyabb hóesésre kellene számítani, azt a kutya tudná, és inkább bent maradna. Megkérdeztük tõlük, hogy miért visel az egyik képen levõ alak fejpántot és vastag ékszereket. Kiderült, hogy azért, mert õ egy gyógyító, vastag türkiz nyaklánc és mindkét csuklón türkiz karkötõk védik õket a rossz szellemektõl. Szerinte a gyógyítókat nem az öltözködésük alapján lehet megismerni, hanem a megnyugtató és biztonságérzetet keltõ kisugárzásukról. Nem mondom, néhány fehér orvosra is bõven ráférne, hogy megnyugtató érzéseket sugározzon a páciensek felé. Ezzel a komával is összebarátkoztunk, mielõtt elbúcsúztunk megkérdezte, hogy akarunk-e hallani egy Navajo éneket. Természetesen akartunk. Közel kellett hozzá állni kis körben, becsukta a szemét és úgy énekelt el egy -a magyar népdaloktól igencsak különbözõ- dalt. Inkább kántálásként írnám le mint dalként, az általunk ismeretlen és misztikusan hangzó szöveggel és a szokatlan elõadási körülményekkel együtt fantasztikus hatást keltett. Olyan volt az egész, mint egy idõutazás. A Monument völgybe nem jutottunk be, mégis felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Búcsúzáskor még mondták, hogy ha legközelebb arrafelé járunk, maradjunk pár napig, közösen felverhetnénk egy indián sátrat (teepee - ejtsd tipi), kint táborozhatnánk a természetben, és énekelhetnénk indián dalokat...

Este visszatértünk a nyugati civilizáció elõretolt bástyájába a Holiday Inn-be, ahol megvacsoráztunk. A menü teljesen ugyanaz volt, mint a Chelly-ben levõ ugyanezen szállodalánc éttermében, így tudtuk, hogy most nem rendelünk indián gulyást. A személyzet itt is teljesen navajo volt. Az egyik pincéren érdekes dolgokat vettünk észre: mintás fejpántot, feltûzött hosszú hajat, vastag türkiz ékszereket; nyakláncot és két karkötõt. Frissen szerzet ismereteink alapján rögtön tudtuk, hogy a srác indián csodadoktor. Meg is kérdeztük a mi pincérünket, aki megerõsítette ezt a megfigyelésünket és azt is elmondta, hogy szerencsénk van, hogy találkoztunk vele, mert elég ritkán jár dolgozni, ez csak másodállás számára. Sajnos nagyon el volt foglalva, így csak pár mondatot tudtunk vele beszélni. Megkérdeztem tõle, hogy ki lehet gyógyító, és hogy mióta csinálja. Már születésük elõtt kiválasztják õket, de sok próbán keresztül kell jutniuk, mielõtt gyógyítani kezdenének. Õ 30 éves, és 10 éve ûzi ezt a mesterséget. Közben néha esténként az étteremben kérdezgeti az embereket, hogy milyen öntetet kérnek a salátájukhoz. Hát ez tényleg teljesen más hely, mint Amerika összes többi része...

Úgy tapasztaltuk, hogy még nagyon sok idõ el fog telni, amíg a navajok teljesen beolvadnak az amerikai társadalomba. Az idõsebbek errõl hallani sem akarnak, de a fiatalabbak a könnyebb életet választják, és ha ez azzal jár, hogy otthonról el kell költözni, sokan ezt is vállalják. De sokan nem akarnak megváltozni, nomádok akarnak maradni. A szálloda ajándékboltjában elbeszélgettem az eladóval, õ mondta, hogy szerinte nagy kár, hogy elkopnak a hagyományok, például õk is árulnak indián nyilakat, amiket nem lenne szabad a falra felakasztani, azt csak az ajtó fölé lehet tenni, hogy háborúban amikor a férfiak a csatába indulnak, egy mozdulattal lekaphassák onnan. Az õ haja is vállgérõre volt levágva, amit szintén nem lenne szabad, mert az indiánoknak a hosszú haj erõt és egészséget ad. Nem szereti a szálloda egyenruháját, mert nadrágot kell viselnie, amit rendes indián nõnek nem illik, de ha ez az állás nem lenne, õ is valószínûleg munka nélkül maradna. Idõs anyukája megunta a civilizáció nyújtotta elõnyöket és komfortos -árammal, fürdõszobával felszerelt- házából kiköltözött egy hogan-ba, ahol most nagyon jól érzi magát. A régi házában nem tudott megszokni, többek között félt a mosógéptõl. :- )

• 7. nap (1998 április 27. Hétfõ) -Innentõl végleg Adél vette át a tollat-

A szálloda által indított reggeli túráról lekéstünk, a következõ, délutáni 2 órási indulás pedig már túl késõn volt, ezért másik túrák iránt érdeklõdtünk. Szálloda ajándékboltjában dolgozó másik hölgy -õ kivételesen fehér volt, rajta kívül csak egy fehér recepciós srácot láttunk az egész szállodában és a rezervátum területén, a turistákon kívül mindenki indián volt- ajánlotta, hogy menjünk el a Visitor centerbe, ott biztosan tudnak segíteni, de legyünk nagyon óvatosak, mert legtöbb esetben házilagos módszerrel átalakított kisteherautókon utaztatják a turistákat és már többször volt probléma a balesetveszélyes kocsik miatt. Érdekes módon sem az információnál dolgozók, sem a park jegyszedõje nem akart javasolni konkrétan senkit, elhárították azzal, hogy a park területén sok céget találunk, válasszunk mi az ajánlataik közül. Végül elhatároztuk, hogy nem fizetünk ki 2x$30-t a vezetett túráért, hanem fejenként $2.50-ért a saját autónkkal vágunk neki a vörös színû földútnak.

Igaz így lemaradtunk a csak turista vezetõvel látogatható eldugott helyekrõl és az ismertetõrõl, de cserébe ott álltunk meg ahol nekünk tetszett, és annyi idõt töltöttünk ott amennyit csak akartunk. Nem bántuk meg, hogy egyedül mentünk, a fényképezés miatt többször várnunk kellett, hogy a nap kisüssön egy-egy helyen, pl. a Három nõvérnél. Az elején nem értettem, hogy honnan jött ez a név, de késõbb, másik szögbõl újra láttuk ezt a kõegyüttest és lassan kirajzolódott a három nõi arc. Ebben a parkban a legtöbb sziklának neve és története van, navajo hagyományok fûzõdnek hozzájuk. A völgy bizonyos részein ma is laknak, fõleg folyóvíz és áram nélküli hoganekben, így az ittlakók nyugalma érdekében ezek a részek nem látogathatók önállóan, csak túrakocsikkal, ugyanúgy mint Canyon de Chelly-ben. Hagyományaikhoz hûen nomád állattartással foglalkoznak, néhányan kiveszik részüket a turistabizniszbõl is: indián ékszereket készítenek eladásra, melyek egy része a turisták feltételezett igényeihez idomult, pl. kis szíveket készítenek színes kövekbõl. Ez nem indián motívum, az iskolában tanulták a Valentin nap kapcsán. A fõbb kilátópontoknál letáboroznak és kiterítik portékáikat házilag eszkábált fa- és kemping asztalaikra. Ezeken a helyeken csak könnyen szállítható ezüst, türkiz és más féldrágakõ ékszereket árulnak. Az egyik helyen vásároltunk egy autentikus mintázatú, türkiz berakásos ezüstláncot, egy másiknál pedig hozzáillõ karkötõt, ezeket még ma is használják szertartásaiknál. Az eladókkal mindig könnyû volt kontaktust teremteni, és jóérzés volt, amikor a saját nyelvükön szólítottuk meg õket, és megértették. Ezt persze hosszas gyakorlás elõzött meg, amiért jutalmunk az arcukon megmutatkozó öröm volt. Magyarországról nem sokan hallottak, viszont sok némettel találkoztak, a japánokról pedig az volt a véleményük, hogy mindig kedvezményt kérnek. Négy szót tanultunk összesen: "Ya at eeh" (jateeh) üdvözlés, a "szia"-nak felel meg. Ha elnyújtva, nagy vehemenciával mondják akkor még azt is jelenti, hogy Mi újság? Mi van veled? Az "Ah go nah" (agone) viszlátot, az "Ah thee ha" (atea) pedig köszönömöt jelent. A "hamis hó"t nem tudom leírni, de még mindig emlékszem, hogyan kell kiejteni (Nnnlooo). Szorgalmasan gyakorlom nap mint nap, nehogy elfelejtsem. Majd ha otthon leszünk belesuttogom a fületekbe.

Érdeklõdtünk az árusoktól, hogy tényleg vannak-e itt skorpiók meg kígyók. Mondták, hogy tele van velük minden, de a skorpiók csak akkor bántanak, ha maceráljuk õket földalatti üregeikben, úgyhogy ha lyukat látunk ne dugjuk bele a kezünket. Ha kígyót akarunk látni, csak fel kell borogani néhány követ, azok alatt hûsölnek. Errõl inkább letetünk. Állítólag nem ritka, hogy az úton keresztülszalad egy-egy kígyó, de mi egyet sem láttunk. Jól érzi magát itt a világ legmérgezõbb pókja, a "Fekete özvegy" is. Elég sok állatot láttunk szabadon kószálni, úgy látszik, hogy tudnak magukra vigyázni. Jópofa látvány volt, amikor elhaladt mellettünk egy kecske-birka csorda, két kutyus kíséretében. A nap szikrázóan sütött, a két ebnek pedig volt annyi sütnivalója, hogy addig amíg az egész csorda elvonult befeküdtek egy bokor árnyékába hûsölni. A birkák, csak mentek a fõkolompos után, ezért pár másodpercnyi pihenõt követõen a két kutya is felállt és folytatta a munkát.

Négy órát biztosan eltöltöttünk a völgyben, közben sikerült lefényképezni egy távoli hogant a teleobjektív segítségével. Mint tudjátok, engedélykérés nélkül tilos, de pont abban az irányban szép nagy vörös kövek is voltak, így senkinek nem fogott gyanút, hogy Ottó nem is azokat fényképezi.

A természetvédelmi területet elhagyva megláttunk egy benzinkutat, így arra vettük az irányt. Tudtuk, hogy akkor is tankolni kell, ha még félig van a benzintartály, mert nem lehet biztosan tudni, hogy milyen távol lesz a következõ kút. Az út mentén állt egy hogan, az autók számára kialakított parkoló miatt gondoltuk, hogy ez a turistáknak készült, gyorsan leparkoltunk, reméltük, hogy nyitva lesz. Szerencsénk volt. Kint már nagyon erõsen sütött a nap, de ahogy beléptünk rögtön egy pincében éreztük magunkat, meglepõen hûs volt az idõ. Egy mosolygós navajo asszony szõtt, mellette a már ismerõs célból kitett tálka, benne $1. A hogannak jóformán semmilyen berendezési tárgya nem volt, csak a szövõállvány és egy szõnyeg, amin az indián asszony, Lucy ült. Kérdezgettünk tõle néhány dolgot, hogy pl. mióta szövi ezt a szõnyeget, hányféle mintát tud (húszat és fejbõl), mióta tud szõni (12 évesen tanulta meg ezt a mesterséget). Már éppen indulni szándékoztunk, amikor német turisták jelentek meg egy navajo kísérõvel, aki rögtön magyarázni kezdte, hogy ahol most vagyunk az egy ún. nõi hogan, amit a kerek formájáról és a kilenc tartóoszlopról lehet tudni. A kilences szám nem véletlen, a terhesség 9 hónapját szimbolizálja. Ez a fajtájú hogan gyakoribb mint az ún. férfi hogan, -õ is csak egyszer látott ilyet- aminek hosszú nyújtott formája van, általában gyógyító emberek használják "rendelési idõben". Igazán figyelemre méltó látvány volt, amikor Lucy másodpercek alatt fonalat varázsolt a gyapjúból, majd a turista-vezetõ fiatalember engem kért fel, hogy legyek Lucy modellje, hogy bemutathassa hogyan fésülték valaha az indián házaspárok egymás haját a "bivalyfû" nevû növénnyel. Az alapos fésülködés után Lucy összekötötte a hajamat hagyományos navajo copfba. Amire felocsúdtam már csattogtak is a fényképezõgépek, de tõlem persze senki sem kért engedélyt.... :-)

E jól sikerült kitérõ után megtankoltunk és elindultunk Flagstaff felé, ahol aznapi szállásunk várt ránk. Útközben érintettük Tuba Cityt és Cameront, az utóbbi településen megálltunk egy kis pihenõre. Cameron az 1890-ben alapított trading post-járól (cserekereskedõ üzlet) híres, ami ma is mûködik az eredeti épületben. Ennek helyszíneként a western filmekbõl ismert egyszintes, lapos tetejû, hosszúkás formájú fa épületet kell elképzelni, ami telis-tele volt szebbnél-szebb indián ékszerekkel, szõnyegekkel, mokaszinokkal, agyag edényekkel. A bolt egy kisebbik részében élelmiszert és háztartási dolgokat árusítanak, az építõanyagtól kezdve bársonyig. Ez egy igazi szatócsbolt, mindössze 20-25 m2-en. A bolt másik végében -nem feledkezve meg a cowboy élákról- mindenféle bõrdzsekiket, hegyesorrú, sarkantyús tehénkergetõ csizmákat lehetett vásárolni. A bolttal szemben egy másik üzlet volt, ahol szintén indiánok által készített tárgyakat árultak, ezek tetszettek a legjobban, köztük egy féldrágakövekbõl kirakott földgömb. Magyarország fehér színû kõbõl készült. Flagstafban ismerõsként mozogtunk, ismét elgyönyörködtünk a San Frasisco hegy havas csúcsában, majd nyugovóra tértünk ugyanabban a motelben, ahol elsõ éjszaka is aludtunk.

• 8. nap (1998 április 28. Kedd)

Sedona és Phoenix között már csak egy helyen álltunk meg: Arcosantiban. Ez a település azzal keltette fel érdeklõdésünket, hogy a jövõ városának titulálta az útikönyv, ahol szinte minden napelemmel mûködik. Azt már elfelejtették leírni, hogy ez a város még nincs kész, még csak most építik. Paolo Solieri olasz építész ötlete alapján kezdõdött az építkezés az általa létrehozott alapítvány pénzébõl 1970-ben. Az alap koncepciója az, hogy energiatakarékos várost hozzanak létre, ami építészetileg és ökológiai szempontból illeszkedik a természetes környezethez. Ha kész lesz, 6000 embernek tud otthont és munkát adni, de a felületes szemlélõdés alapapján úgy tûnt, hogy még messze van a késztõl. Kevés idõnk volt, így nem vállalkoztunk az 1órás bemutató túrára.

Ottó jól nyomta a gázt, így idõben beértünk Phoenixbe -legalábbis a külvárosba- 1,5 órával a gép indulása elõtt. Ekkor még bõven volt idõnk, de sajnos rövid idõ múlva az autópályán a forgalom lelassult, szinte lépésben haladtunk, és mi úgy éreztük mintha egyre inkább távolodnánk a repülõtértõl. Mindketten tudtuk hogyha ezt a gépet lekéssük, akkor csak este 7-kor, 6 óra múlva megy a következõ, ami 4 órás úttal számolva 23 h-ra ért volna Atlantába, de a 3 órás idõeltérés miatt ott már hajnali 2 lett volna. Mindent beleszámítva akkor is csak 3-4 között kerültünk volna ágyba, és Ottónak másnap dolgoznia kellett mennie. Szóval semmiképpen nem szerettük volna lekésni a repülõt, de a forgalom nem akart gyorsulni. Javasoltam Ottónak, hogy próbálkozzunk egy másik úttal, de õ azt mondta nem kísérletezik, maradjunk itt. Szerencsére hamarosan megoldódott a probléma. Valószínûleg kiborult egy kamion, vagy valamilyen más baleset miatt lezártak egy 200 méternyi szakaszt a sztrádán, így négysávnyi kocsisort kellett levezetni a egy külsõ útra, ami tömörülést okozta. Ezután már gyorsan haladtunk, volt még kb. 35 percünk, hogy leadjuk a bérautót és a csomagokat. Ez utóbbit általában 30 perccel a gép indulása elõtt kell megtenni belföldi járat esetén. A következõ problémát az okozta a repülõtérre beérve, hogy nem légitársaságonként írták ki a haladási irányt ahogy általában szokásos, hanem terminálok szerint. A repülõjegy most éppen hátul volt, így nem tudtam megnézni, de az ellenkezõ irányban lévõ tábláról le tudtam olvasni, hogy a Delta a 3-as terminálhoz tartozik. Ottó viszont meglátott egy "rental car return" (bérautó leadás) táblát és abban az irányba ment. Amikor odaértünk, akkor derült ki, hogy ez a 2-es terminál kölcsönzõje volt, és ha a mi repülõnk a 3-ról indul akkor oda is kell visszavinni a kocsit, mert itt nincs buszközlekés a terminálok között. Az AVIS alkalmazott srác rendes volt, rögtön felajánlotta, ha van bent sofõr , akkor azzal átvitet bennünket. Nem volt, így elkezdtünk visszapakolni, de ebben a pillanatban megérkezett egy sofõr és ekkor már biztos voltam benne, hogy elérjük a gépet. 20 perccel az indulás elõtt megkönnyebbülten leadtuk a csomagokat. Haladtunk a biztonsági vizsgáló felé amikor Ottó kezében megvillant a bérautó kulcsa! A zsebébe tette véletlenül az ajtó helyett, amikor mégis lett sofõrünk. Ezt már nem volt nehéz megoldani mert minden repülõtéren van AVIS autókölcsönzõ ügynökség, így csak le kellett adni náluk a kulcsot.

"Minden jó, ha a vége jó". Ennek a kirándulásnak minden perce jól sikerült, ez volt eddigi legérdekesebb és legtartalmasabb utazásunk. Remélem, hogy akit érdekel ez a gyönyörû vidék, az a saját szemével is láthatja és hogy ez a nem kis munkával készült beszámoló sokaknak volt érdekes olvasmány.

Találtam egy érdekes leírást a HTML táblázatokról, rögtön ki is próbálom az új tudományomat...

Itt a soha vissza nem térõ alkalom, hogy "interáktíve" leosztályozd az olvasottakat:

S z a v a z á s !

Melyik képek tetszettek a legjobban?

Statisztika:

Név vagy email cím:

Az adatok kitöltése után elolvashatod mások válaszait, sõt mások is elolvashatják majd a te válaszaidat.