Előszó

Legutóbb másfél évvel ezelőtt, Lili két éves korában írtunk részletesen Lili fejlődéséről. Akkor is azzal kezdtem, hogy öt hónapon keresztül gyűjtöttük a témát, és nagyon nehezen sikerült nekiállni az írásnak. Nem is sejtettük, hogy a következő levél csak másfél év múlva fog elkészülni... Legalábbis remélem, hogy egyáltalán el fog készülni, mert Lili jövő héten lesz épp három és fél éves, és ebből a levélből még csak az első bekezdésnél tartok! Lili két és fél éves korában már elég jól összeszedtük, hogy miket fogunk írni, a levél váza nagyon jól ki volt dolgozva, amikor egy szerencsétlen véletlen folytán elvesztettem az egész fájlt. A szöveget ugyanis a telefonomon szerkesztettem, mert az mindig kéznél volt, de amikor frissítenem kellett az operációs rendszert, elfelejtettem róla lementeni a szöveget :-(. Sajnos nem tudtam reprodukálni az ott leírtakat, mert soha nem olvasgattam a régi részeket, mindig csak újakat írtam hozzá, így egyáltalán nem emlékeztem, hogy mik voltak benne. Ez nagyon visszavetette a motivációmat, nem is tudtam újra nekiállni, de közben állandóam lelkiismeret furdalásom volt, hogy így sok emlék el fog így veszni. Adél szülei meglátogattak bennünket Lili 2.5 éves korában, majd az én Anyukám jött a harmadik születésnapjára, emiatt sem tudtunk levélírással foglalkozni, mert nehéz úgy levelet írni, hogy az olvasóközönség jelentős százaléka éppen személyesen éli át az eseményeket :-) Lili harmadik születésnapjáról készült képekhez ezt a kommentárt írtam: Lili harmadik születésnapja.

A következő levél megírására saját magunknak adott szigorú határidő a három és fél éves kor volt, pontosabban szeptember 12. Augusztus közepe óta minden este azt terveztem, hogy nekiülök az írásnak, de a nap végére már semmi energiám nem maradt erre. Közben a blogba is írtam néha az éjszakába nyúlóan, fényképeket és videót dolgoztam fel hozzá, sokszor csak 5-6 óra alvásra maradt idő. Most is este 10-kor ültem neki az írásnak, és a témába még bele sem kezdtem, csak azt írtam le, hogy nekiültem az írásnak :-).

Lili teljes neve

Mielőtt Lili megszületett, rengeteget törtük a fejünket a névválasztáson, mert olyan nevet kerestünk, amit angolul és magyarul is könnyen ki lehet ejteni. Ez rettenetesen megnehezítette a dolgunkat, mert egy olyan magyarul egyszerűnek tűnő és nekünk tetsző nevek, mint például Hanga vagy Csenge szóba sem jöhettek. Hihetetlen, de a mi nevünket sem érti meg mindenki, az Ottó-t „Ádó”-nak, az Adél-t második szótagon hangsúlyos „A-Del”-nek ejtik, ezért amikor magyar kiejtéssel mutatkozunk be, a legtöbben csak tágra nyílt szemmel néznek ránk. Én azokat a neveket nem szeretem, amiket már becézni kell ahhoz, hogy használhatók legyenek, sőt azokat szeretem igazán, amiket szinte képtelenség becézni, szerencsére mindhármunknak ilyen neve van :-). Lilinek második keresztnevet sem adtunk, mert Adél sem szerette soha ha a második keresztnevén szólították, mégis bele kellett írnia minden hivatalos papírba.

Adél ezt írta Lilivel való terhessége 18. hetében a névválasztással kapcsolatban:

A terhesség elején határozottan úgy éreztem, hogy kislány, aztán később kicsit elbizonytalanodtam. De ennek ellenére a fiú név kiválasztásával nem foglalkoztam/tunk. Aztán pár hete-éppen a Lili név dilemmája közepén rádöbbentem, hogy a gyöngyvirág- ami Nagymamám kedvenc virága volt és én is nagyon szeretem- angolul "Lily of the Valley" vagyis a völgy lilioma. Eszembe jutott, hogy 1,5-2 évvel ezelőtt láttam egy gyöngyvirágos bögrét az egyik boltban, de mivel a nagymamám már nem élt, nem volt kinek megvennem. Most itt volt az alkalom! Elmentem, megnéztem, - megvolt, megvettem. El is döntötte a dilemmát.:-)”

Persze szoktunk Lilinek beceneveket adni, ezek időről időre változnak. Lili júniusban egyszer azt játszotta, hogy ő Dumbo a kedvenc rajzfilm elefántja, erre Adél azt mondta neki, hogy akkor legyen Oláh Dumbo Lili a neve. Ez annyira tetszett neki, hogy egy darabig minden nap tett egy új szót a nevéhez, végül 10 nevet választott magának: 

Oláh Dumbo Nyuszi Lili Szappan
Zöldbab Cica Hóember Paripa Zsiráf

A Szappant azért választotta, mert egyszer úgy csúszkált a földön, mint egy szappan, a Zöldbabot pedig akkor, amikor egyszer bevacsorázott zöldbabfőzelékből. A többi nevet játék közben szokta kijelenteni, például hogy „most már 10 nevem van”, és elmondja az előző 9 nevét, és hozzábiggyeszti a tizediket.

Egyedül - együtt

Nekünk Lili 3 éves korától lett sokkal könnyebb a dolgunk, akkor lélegeztünk fel először egy kicsit. Lili mindig egy szuper aktív, fáradhatatlan, korát megelőző, keveset és rosszul alvó, öntudatos kisgyerek volt, akivel szinte az ébrenlétünk összes percében foglalkoztunk, sokszor még álmunkban is vele voltunk elfoglalva. Másokra nem tudtuk és nem is akartuk hagyni, így az állandó figyelem és a kikapcsolódás teljes hiánya az összes energiánkat felemésztette. Amikor Lili betöltötte a harmadik évét, egy kicsit lehiggadt, nem rohangált már állandóan, észrevehetően hamarabb kifáradt, talán azért, mert már nehezebb lett a testsúlyát cipelnie. Emlékszem, hogy két és fél éves kora körül volt az, hogy egyszer nagyon furcsának tűnt valami, amikor Lili az emeleti folyosón ment. Rövid gondolkozás után rájöttem, hogy az volt az első alkalom, amikor nem futva közlekedett, hanem csak normálisan sétált... Nem csak a mozgása lassult le 3 éves korára, hanem a felpörgetett életritmusa is, ha arra kértük, leült és várt, nem akart mindent azonnal csinálni, kitágult az időfogalma. Sokszor beszélt arról, hogy mit szeretne majd „holnap”, „legközelebb”, „jövő héten”, „ha nagyobb leszek”, csinálni. Például nagyon izgatták a fantáziáját a hétvégenként a tenger felől felénk repülő hőlégballonok, de megértette, hogy amíg ő kicsi, nem tudunk elmenni beszállni, ezért eltervezte, hogy majd kilenc éves korában fogunk majd együtt hőlégballonozni. A hőlégballonozással egyébként nem is kellett annyit várnunk, a szomszédos vadállat parkban egy dróttal feleregetett héliumos hőlégballonba be tudtunk szállni, és onnan magasról körülnézni.
Lili lehiggadása azzal is járt, hogy sokkal jobban el tudott egyedül játszani, ezalatt mi is jobban tudtunk haladni a dolgainkkal.

Lili 3D szemüvegben

Lili készítette ezt a fotót rólunk, nehéz volt tartania a
dSLR kamerát, ezért mozdult be a kép

Sajnos ez az állapot nem tartott túl sokáig, mire beleszoktunk volna, megint változott a helyzet. Lili mostanában valahogy újra rengeteg odafigyelést igényel, bármit is csinál, szeretné, ha közben mi is társai lennénk benne. Ahogy a két éves levélben írtuk, akkoriban Lili jelmondata az „egyedül” volt, most inkább az „együtt”. Akkor ragaszkodott hozzá, hogy egyedül mossa a kezét, most szeretné, ha segítenénk neki. Két évesen hajlandó újra felmenni az emeletre, és egyedül lejönni a lépcsőn, ha véletlenül a belegyezése nélkül kézben hoztuk le, most szereti, ha kézen fogva megyünk. Amikor hétvégén én is itthon vagyok, nagyon nehezen tud egyikünk eltűnni, és a dolgait végezni, mert Lili szeretné kiélvezni, hogy együtt van a család és nagyon boldog, amikor mindhárman együtt csinálunk valamit. Két éves korában rettenetesen fárasztó volt, hogy a játszótéren vagy a szomszédoknál állandóan figyelni kellet, hogy nehogy valahova felmásszon ahonnan nem tud lemászni, beszoruljon valahova, hinta elé szaladjon, magasról leessen, vagy egyszerűen elkóboroljon. Erre a megállás nélküli koncentrálásra szerencsére már nincsen szükség, ha Lili ki is kerül a látóterünkből, tudjuk, hogy tud magára vigyázni, nem eshet nagyobb baja. Persze azért fél szemmel figyelünk rá, de már ki tudunk annyira kapcsolódni, hogy például a játszótéren vagy vendégségben más szülőkkel beszélgessünk. Egyik nap az iskola játszóterén Lili nagyobb gyerekekkel biciklizett, szemmel láthatólag nem keserítette el, hogy nem nagyon tudta őket utolérni, kitartóan tekert mindenhova utánuk. Egyszer, amikor a többiek az egyik épület mögött mentek át, Lilit is láttuk eltűnni, de a többiekkel ellentétben nem bukkant elő a másik oldalon. Elég sokáig vártunk, hogy megjelenjen, végül amikor odamentem, láttam, hogy az épület és a kerítés közötti keskeny lejtőn állt a biciklije oldalra billenve, nem tudott továbbmenni, ezért kitartóan kiabált. Miután kiszabadítottam, egy nagyobb gyerekekre méretezett mászófalra követte a többieket, de kis idő múlva ott is megszorult, nem tudott se fel-, se lemászni. Amikor odamentem hozzá, hogy lesegítsem, ezt mondta: „Már megint bajban vagyok...”. Rejtély, hogy honnan vesz ilyen kifelezéseket, nem tudjuk felidézni, hogy valaha is mondtuk volna neki, hogy mi az, hogy valaki bajban van. Mindenesetre úgy érzetem magamat, mint egy Kockásfülü Nyúl, aki állandóan segít a gyerekeken.

Miért?

Azt mondják, hogy a gyerekek növekedésével a szülők dolga nem lesz könnyebb, csak a feladatok jellege változik meg. Újszülött korban nekünk főleg a rendszeres éjszakai felkelés miatt volt nagyon fárasztó a szülőnek lenni, ezt felváltotta egy éves korban Lili állandó mászkálási kényszere, két éves korban a szűnni nem akaró rohangálás, három évesen pedig az állandó kérdezgetés. Lili úgy érzi, hogy már elég sok dolgot tud, de még ennél sokkal többet meg akar tanulni, amit szerinte egyszerűen elég tőlünk megkérdezni. Abban a korszakban van, hogy azt hiszi, hogy mi mindent tudunk... Ha nem kap választ egy kérdésére, vagy a válasz nem érthető számára, nem nyugszik bele, hajlandó százszor is megkérdezni ugyanazt. Ha a tőlem kapott válasz nem felel meg neki, akkor rögtön Adélhoz fordul, és neki is felteszi szóról-szóra ugyanazt a kérdést. Hiába mondja Adél, hogy ő is csak ugyanazt a választ tudja adni, Lili rezzenéstelen arccal újra és újra megismétli a kérdést.

Én is tudnék Lilinek sok kérdést feltenni:
pl.: Miért szereted jobban a mustáros kenyeret, mint az epret?

Érdekes, hogy Lili csak az utóbbi hónapban kezdte el a „miért” szót használni, előtte mindig csak azt kérdezte, hogy „mitől”. Nem értjük, hogy ez miért (vagy mitől :-)) volt, mert rengetegszer kijavítottuk, mégis ragaszkodott hozzá. Adél szerint onnan jött a „mitől” szó, hogy a „gyertek haza ludaim” mondókában kérdezgetik, hogy „mitől” félnek a ludak, és Lili szerette ezt a mondókát mondogatni. Szerintem talán azért, mert a „mitől” valami külső behatásra utal és Lili azt hiszi, hogy mindennek van megmagyarázható oka. Számunkra egyik elmélet sem túl meggyőző magyarázata annak, hogy miért tartott Lilinek két évig, hogy egy ilyen alapvető kérdőszót helyesen kezdjen el használni. Az következő blog bejegyzést írtam az állandó kérdezgetésről, van benne egy HBO műsorból (Lucky Louie) egy rövid videó klip, amin egy kislány kérdezgeti kitartóan az Apukáját, aki egyre inkább belebonyolódik a válaszadásba: Miért??? (YouTube)
Most már tudom, hogy miért volt ilyen ismerős nekem ez a jelenet, ezt találtam egy 2005 novemberében írott levelemben:

Teljesen a „miért” korszak közepében vagyunk, Lili mindennek tudni akarja az okát. Valami miatt a „miért” szó helyett állandóan a „mitől”-t használja. Itt van egy jellemző példa:
Lili, indulnunk kell hazafelé! – Mitől? – Mert nemsokára este lesz, - Mitől? – Mert elkezdett besötétedni. – Mitől? – Mert lemegy a Nap. – Mitől? – Mert ő is elmegy aludni. – Mitől? – Mert elfáradt a sok világítástól. – Mitől? - Mert te a sok szaladgálástól fáradsz el, a Napocska pedig a sok világítástól. – Mitől? – Mert nemsokára este lesz. – Azt már mondtad! Mitől!!!???

Okosság

A rengeteg foglalkozásnak és a fáradhatatlan válaszolgatásnak meglátszik az eredménye: Lili hihetetlenül okos! Sokszor előfordul, hogy valamelyik kérdésére habozunk válaszolni, gondolván, hogy egy ekkora gyerek ezt még úgysem érti, de mégiscsak elmagyarázzuk neki, és később kiderül, hogy fontos összefüggéseket értett meg belőle. Így tanulta meg például, hogy a lufik és a hőlégballonok azért repülnek, mert hélium van bennük és az könnyebb a levegőnél, vagy hogy az atomerőműben (ami mellett Los Angeles felé haladva néhányszor elmentünk az autópályán) termelik az elektromos áramot ami a vezetékeken haladva bejut a konnektorokba és azzal működnek a házunkban a gépek.

Adél Lilinek olvas. Lili előtte a lábára "sebeket"
rajzolt amíg egyedül maradt egy doboz filccel.

Ebben a korban sok gyerek csak a kis ujjait görbítgetve próbálja mutatni, hogy hány éves. Lili nem csak azt tudja, hogy ő három és fél éves (kérdésre húsz hónapos korában válaszolta már, hogy „twenty months”), hanem az összes ismerős gyerek életkorát is (amit még én sem tudok fejben tartani, hiszen minden évben változik :-)). Ezen kívül azt is tudja, hogy mi és a nagyszülei hány évesek, hogy mikor van a születésnapunk. Ehhez persze ismernie kell a hónapokat is, de nem csak bemagolta őket, mert oda és visszafele is el tudja őket mondani, tudja, hogy melyik hónapban milyen születésnap vagy ünnep (pl. Karácsony, Halloween) van. Adéllal sokat nézegetnek egy cicás falinaptárt, érdekli, hogy milyen eseményeket ír bele Adél. Lili az összes képen szereplő cicának adott nevet Szpikk Bessz Batta Bissz Bikk Bakk Béjta Bajsz Kikk Basztiruda Szikkalili Batt Szikkubittu Háp Szikuubett . Tudja, hogy melyik hónap milyen évszakban van, például hogy szeptemberben kezdődik az ősz, márciusban a tavasz, stb. és hogy melyik hónap melyik után következik. A hónapok közül számára a tél a legérdekesebb, hiszen itt soha nem esik a hó, de a karácsonyi témájú könyvekből a tél összes örömét megismerte. Egy évesen már látott Magyarországon havat, de arra csak a videóból emlékszik. Idén majd venni fogunk egy szánkót és téli ruhákat (csizmára, sálra, sapkára egyébként itt nem lenne szükség) és elmegyünk majd valahova a hegyekbe szánkózni és hóembert építeni. A hó olyan nagy kedvence, hogy sokszor használja hasonlatokban is, mint például: „olyan fáradt vagyok, mint a hó”, vagy „olyan éhes vagyok, mint a hó”. Nem tudjuk, ezeket miért mondja, talán azért mert a hó mindent beborít?

A cicás falinanaptár, amit Zsuzsa Mamától kaptunk. Itt a teljes méretű kép

Számolás

Lilinek a számolás már nagyon régóta jól megy, szereti, ha összeadással, kivonással vagy szorzással kapcsolatos kérdéseket teszek fel neki. Onnan tudom, hogy szereti, hogy miután megválaszolt egy kérdést, kéri hogy „kérdezzél még!”. Az óvodában épp most mérték fel a gyerekeket, hogy ki meddig tud számolni, Lili angolul 10-ig tudott, volt aki csak hétig, de senki sem tudott húszig. Kár, hogy nem magyarul kérdezték, akkor kicsit más lett volna az eredmény. Mi először Lili másfél éves korában vettük fel videóra, ahogy szivacsokat számolt és nyolcig jutott. Két és fél éves korában 50-ig tudott magyarul, 20-ig angolul (11-től 20-ig angolul később elfelejtett). A számolás nem csak egy betanult szöveg volt számára, mert bármelyik számhoz hozzá tudott már akkor is egyet adni, vagy egyet kivonni, tíztől egyig szépen lassan gondolkodva vissza tudott számolni. Három éves kora előtt megtanult 100-ig egyesével és tízesével is számolni, mostanában már az ezerrel van nagyon elfoglalva. Amikor mondtuk neki, hogy az állampolgársági eskünkön nagyon sokan voltak, ő azt kérdezte, hogy „száznál is többen?” Ekkor magyaráztuk el neki, hogy még ezernél is többen, és az ezer a száznál is sokkal nagyobb szám. Erre csak annyit mondott, hogy „hűha!”.

Azóta is használja az ezret, ha valami nagyon nagy mennyiséget akar kifejezni, például: „most százzal forgok, most pedig nagyon-nagyon gyorsan: ezerrel!” A számokat százig leírva is felismeri (valamint az ezret is), a legváratlanabb helyekről olvassa le őket. A háromjegyű számokat még nem tanítottuk neki, de szerintem nagyon hamar megtanulná őket. A digitális órát is már három éves kora óta el tudja olvasni, és abban is három számjegy van (az itteni digitális órákon nem 24-ig, hanem 12-ig vannak az órák). Az órát nagyon szereti nézegetni, azzal lehet motiválni, hogy valamit kezdjen el csinálni, hogy megmondjuk, hogy hány órakor lesz itt az ideje. Anyukámnak nagyon tetszett, amikor márciusban Lili még úgy olvasta el az időt, hogy „nyolc óra kettőspont negyvenöt perc”. A számokat az utcai jelzőtáblákról is állandóan leolvassa, és közben engem ellenőriz, hogy betartom-e a sebességkorlátozást. Figyelnem kell a jelzéseket, mert ha megkérdezi, hogy mennyivel megyünk, annyit szoktam neki mondani, mint amit a táblán láthatott :-)

Már ügyesen tud bármilyen számhoz egy kis számot hozzáadni (például 22+4), vagy egy egyjegyű számból egy néhányat kivonni (például 7-3). Nagyon jópofa, ahogy sokat gondolkodik a válaszon, szinte hallatszik, ahogy szikráznak a neuronjai! Ha ilyenkor félbeszakítjuk a kérdés megismétlésével, akkor azt válaszolja „gondolkozom!”.  Nem használja az ujjait ezekhez a műveletekhez, valahogy fejben végzi el őket. Megszámolta, hogy az ő 10 ujja és az én 10 ujjam összesen húsz, azután magától kitalálta számolás nélkül, hogy Adél ujjait hozzáadva harminc jönne ki. A ujjakkal tanítom egyszerű szorzási feladatokra, például 5x2, 2x10, stb. Lili az ezer mellett még a nullát is bűvös számnak tartja. Kivonással kapcsolatban magyaráztam el neki, amit rögtön meg is értett, de a hétköznapok során is szeretettel használja, például: „megettem az összeset, nulla maradt a tányéromban”.

Földrajz és csillagászat

Adél is és én is másképpen foglalkozunk Lilivel, például nekem soha nem lenne türelmem olyan képeket ragasztgatni, mint amit születésnapokra szoktak vinni. Adél szokott Lilivel gyöngyöt fűzni, festeni, gyurmázni, zsírkrétázni, papírokat vágni és ragasztani, én csak azon aggódnék, hogy mit hogy kenünk össze, és nem is lenne hozzá türelmem. Adél sok bonyolult dolgot hajlandó Lilinek részletesen elmagyarázni, én inkább próbálok egyszerűbb, könnyebben érthető verziókat előadni. Pedig attól okosodik a gyerek, ha állandóan kihívások elé állítják, sokszor meglepődök, hogy Adél mi mindent meg tudott neki tanítani...

Ezt a képet ragasztották Abby születésnapjára

Lili készen áll az indulásra!

Egyik nap például azon csodálkoztam el, hogy Lili milyen jól megtanulta a bolygókat az egyik Naprendszerről szóló könyv segítségével. Az igaz, hogy azt a könyvet még régebben én vettem, de azt hittem, hogy majd Lili 6-7 éves korában fogjuk elővenni. Úgy tűnik, hogy Lili megértette, hogy a Nap körül keringenek a bolygók és hogy az egyik bolygó a Föld, amin mi élünk és hogy a Föld körül kering a Hold. Kedvenc bolygója a Plútó, mert az „jeges”. Még nem mondtuk meg neki, hogy épp a napokban lett törpebolygóvá leminősítve :-). Ha valami nagyon nagyról beszél, akkor azt szokta mondani, hogy „olyan nagy, mint a Nap”, vagy „olyan nagy, mint a hó”, ha nagyon kicsről, akkor „olyan kicsi, mint az egér orra”.

Dumbo Bubó Bélát a gyöngybaglyunkat szoktuk néha naplementekor a fa alá tett kempingszékekből figyelni, és megtippelni, hogy vajon merre fog elrepülni. Eközben Lili megtanulta a négy égtájat is... A keletet és a nyugatot könnyű volt, mert tudja, hogy merre szokott felkelni és lenyugodni a nap, az északot és delet pedig könnyen megjegyezte. Egyik este a tengerpartról jöttünk hazafelé az autópályán, amikor Lili megkérdezte, hogy most kelet felé haladunk-e. Mi csak lestünk és visszakérdeztünk, hogy ezt honnan gondolja? Azt válaszolta, hogy onnan, hogy délután nyugat felé mentünk a tengerpartra. Valóban, fél ötkor, amikor a tengerpartra mentünk, már elég alacsonyan volt a Nap, de ki gondolta volna, hogy Lili órákkal később így össze fogja kombinálni, hogy ha akkor nyugatra haladtunk, visszafele keletre kell mennünk? Egy földrajzi világatlaszunkban minden kontinensre rárajzolták a legjellemzőbb állatokat, amit Lili óriási figyelemmel szokott tanulmányozni. Innen megtanulta, hogy délen van a Déli sark, ott laknak a pingvinek (nagyon szereti a pingvinek vándorlásáról szóló filmet nézni), míg északon van az Északi Sark, ott laknak a jegesmedvék (és a Télapó). A kontinenseket is kezdi megtanulni, kedvence valószínűleg Afrika, az ottani állatok számára a legérdekesebbek, az elefánt, zsiráf, oroszlán, víziló, stb. Úgy gondolja, hogy kedvenc rajzfilm elefántja „Dumbo” afrikai elefánt, mert nagy a füle, míg az indiai elefántoknak kicsi. Szokta mondogatni, hogy menjünk majd el a Déli sarkra a pingvinekhez, az sem tántorítja el, sőt még jobban motiválja, hogy ott nagyon hideg van. Azt nem említettük neki, hogy itt  Seaworld-ben is vannak pingvinek, mert nagyon drága a belépőjegy, hármunknak $150. Az egy éves belépőjegy $260, inkább majd azt lesz érdemes megvenni ha Lili nagyobb lesz. Addig az állatkertbe és a vadállat parkba van éves belépőnk, oda szoktunk elég sokszor menni.

Lili elég jól megértette a térképek koncepcióját is. A világtérképen ki szoktuk keresni Magyarországot, tudja, hogy az nagyon messze Európában van és hogy az óceán fölött kell oda átrepülni. Azt is szokta mondogatni, hogy ha kiáll a ház elé, és egy nagyon hangosat kiált, azt Magyarországon már nem lehet hallani. Érdekes, hogy milyen könnyen megértette, hogy amikor délelőtt Magyarországra telefonálunk, ott már este van. Az iskola játszóterén a betonra fel van festve az USA 50 államának térképe, szoktunk olyat játszani a nagyobb gyerekekkel, hogy kimondom az egyik állam nevét, és arra kell mindenkinek ráállnia. Lili tudja, hogy hol van Kalifornia (és azon belül hol van San Diego), Hawaii, Alaszka, Texas, Florida, Georgia. A játszótéri térképen nincsen felírva az államok neve, sokat én sem tudok, a telefonomon szoktam megnézni ezen az oldalon.

Tündérek

Kedvenc élelmiszerboltunkban a Trader Joe’s-ban minden gyereknek (aki kér) adnak egy lufit, ami nekünk régebben nagyon jó volt, mert ezzel könnyen rá lehetett beszélni Lilit, hogy menjünk el bevásárolni. A nagyobb gyerekeknek egy minidig máshova elrejtett plüss majmot kell megkeresniük (közben a szülőknek bőven van idejük a bevásárlásra), ha megtalálják, egy pici játékot kapnak jutalmul. A mall-ban (szép magyar nevén: pláza) is adnak lufit a gyerekeknek, ott egy klassz műanyag súly is jár hozzá, amiből Adél összegyűjtött jó néhányat és a táskájában hordja őket, hogy mindig legyen nála. Lili három éves korában egyszer még nem tette rá Adél a Trader Joe’s-ban kapott lufira a súlyt, és Lili véletlenül elengedte. Szegényke nagyon sírt, az sem vigasztalta meg, hogy azonnal kapott a boltban egy másikat. Adél végül azzal tudta lenyugtatni, hogy azt mondta neki, hogy a lufi felszáll a felhők fölé, ahol majd a tündérek fognak vele játszani... Ezek után a tündérekről mindent tudni akart, hogy pontosan hol laknak, hogy repülnek fel a felhők fölé, mi történik akkor, ha eltörik a szárnyuk, stb. Azóta is, ha szomorú, tündérekkel lehet megvigasztalni, de ahhoz valami miatt ragaszkodik, hogy a tündér magyar legyen. Tudja, hogy Micimackó vagy Vuk csak a mesében léteznek, de meg van róla győződve, hogy a tündérek és a Télapó valódiak. Nem teljesen világos számára, hogy a tündérek milyen lények, mert egyszer amikor azon morfondírozott, hogy a tündérek vajon hogyan tudnak olyan magasra felrepülni, azt mondta, hogy „biztos a gondozójuk segít nekik”. Gondozóknak szoktuk hívni az állatkertben az állatokat etető és a környezetüket tisztító munkásembereket.

Lili sokat kérdezgetett az időjárással kapcsolatban, ezt tudván Adél szülei hoztak neki egy nagyon jó időjárásos könyvet. Lilit nem zavarja, hogy a könyve tíz éven felülieknek ajánlott, sokszor kéri Adélt, hogy olvasson belőle. Legjobban a tornádó nyűgözte le, ezt magyarázta nekem a kép alapján: „A tornádó egy szélfajta, ami Oklahomában szokott fújni. Felfele megybenne a meleg és lefelé a hideg levegő. Ha észreveszik az emberek, hogy messziről jön a tornádó, akkor gyorsan elbújnak a föld alá pincébe, ahol biztosan találkoznak vakondokkal. Akik nem tudtak bemenekülni a garázsba, azokat a tornádó felrepíti a felhők fölé, de ott a tündérek elkapják őket, és utána visszadobják a földre. A szél feldobálja a garázs előtt parkoló autókat, úgy játszik velük. Ha az autó a garázsban áll, akkor az emberek magukkal viszik a föld alá garázs távkapcsolóját, hogy a tornádó ne tudja kinyitni.”
Nagyon érdekli, hogy hol van Oklahoma és mikor szokott tornádó lenni, ha hat éves lesz, szeretne majd elmenni megnézni...

Állatos mesék

Lili, mint minden gyerek, nagyon szereti a meséket, Adél általában napi 2 órát szokott mesélni, de ha Lilin múlna, ennél sokkal többet is végig tudna hallgatni. Az amerikai  könyvesboltokban le lehet ülni és a könyvekből olvasgatni, még egy kis presszó is szokott bent lenni, hogy lehessen közben eszegetni és kávézni. Két óra folyamatos olvasás után Lili még szívesen maradna tovább is... Adél itthon is óriási türelemmel meséli el könyvből akár századszor is ugyanazt a mesét, ha képeskönyvről van szó, akkor kerekít hozzá valami történetet. Lili régebben élvezte, hogy a képes mesekönyvekből mindig másik mesét olvastunk, most inkább ugyanazt a történetet szereti újra és újra hallgatni. Én inkább könyv nélkül szeretek improvizálni, mert akkor legalább Lili nem tud reklamálni, hogy nem ugyanúgy mondom a mesét, mint ahogy Adél szokta. Lili is rájött erre, külön kéri, hogy mondjak könyv nélkül egy meglepetés mesét. Az a baj, hogy mesélés közben rajtam 5 perc alatt eluralkodnak az alfa hullámok, és óriási erőfeszítésembe kerül, hogy ne aludjak el. Ez a mese minőségére is hatással van, elég elvont történetek kerekednek ki így, mert általában nem nagyon szoktam emlékezni, hogy mi történt két mondattal azelőtt. Lili bármilyen zavaros történetet szívesen hallgat, de észreveszi, és szóvá teszi bennük ellentmondásokat. A könyvekben is szokott logikai problémákat találni, például az egyik képen még a kisfiú kezében a nyuszival indult aludni, de a másik képen már nincsen mellette az ágyban. Az ellentmondásokat megoldja magától, hogy helyre álljon a rend az Univerzumban: „Biztosan leesett a földre”.

Lili egy boltban a háttérben látható polcról
lepakolta az összes játék elefántot és zsiráfot

A könyv nélkül improvizált mesékkel nem lehet Lili elaltatni, bármennyi ideig teljesen éberen tudja őket hallgatni. Én talán ha 15-20 percet tudok fejből mesélni, de utána legalább egy órán keresztül alvajáróként funkcionálok. Altatáskor Adél szokott Lilinek néhány rövid mesét könyvből felolvasni, azokkal jól rá tud hangolódni az alvásra. Ahogy Lili a Little People játékaiból is egy ideje elrakatta az összes ember figurát és csak az állatokkal játszik, a meséknek is kizárólag állatokról szabad szólniuk. A könyvesboltban is azonnal visszateszi azokat a mesekönyveket, amelyek csak emberekről szólnak. Ez alól persze kivétel például Hófehérke és a hét törpe, vagy a Thomas vonatos történetek. A Thomas sorozatban a vonatoknak arcuk van, Lili imádja őket. Sokszor előfordul, hogy Lili másnap részletesen visszamondja az előző esti mesét, én meg csak hüledezek, hogy miket hordtam össze. A mese keretein belül bármi történhet, de nagyon figyel minden részletre, ha valami nem stimmel, akkor rákérdez. Itt van egy példa, nemrég valami ilyesmit meséltem fél kómában, ez csak a váz, ennél sokkal több bizarr részlet volt:

„Tíz elefánt élt Afrikában egy nagy elefánt házban, akik egy napon elhatározták, hogy elmennek vonatozni. De nem fértek be a vonatba, mert túl nagyok voltak. Ekkor meglátták, hogy ott állt egy tehervonat, aminek éppen tíz teherkocsija volt, mindegyikbe épp befért egy elefánt. A vonattal elmentek Répaországba, ahol minden répából volt. A répaházakban nyulak laktak, répaágyban aludtak, ha megéheztek csak ettek egy harapást a répaágyból. Egyszer csak, egy maci érkezett egy helikopterrel és meghívta az elefántokat Maciországba ami az óceán túlpartján volt. Nem fértek be az elefántok a helikopterbe, ezért elmentek a tehervonattal a repülőtérre és onnan repülővel indultak tovább, a helikopter mutatta nekik az utat. Maciországban rengeteg méz volt, a macik egész nap azt nyalogatták. Megkínálták az elefántokat is, de ők nem szerették a mézet, hanem füvet szerettek volna enni, ezért úgy döntöttek, hogy hazaindulnak. Elbúcsúztak a maciktól és beszálltak a vonatba”

Lili itt közbeszólt: „Hogy került oda a vonat???”.

Az én meséim bonyolultságukban és eredetiségükben eltörpülnek a Lili által kitalált meséktől, erre bizonyítékként álljon itt az alábbi történet. Nagy részét a játékai között körbe-körbe futva mondta el, még nézni is fárasztó volt, kapkodnom kellett magamat, hogy le tudjam jegyezni:

Oláh Lili: A kötélróka (2006 szeptember 10.) Volt egy kígyó aki letaposta a saját lábát ezért egy vakond hívott egy magyar tündért aki nem tudott angolul, és oroszul sem, csak magyarul. Ez a tündér elővette a szoknyája zsebéből a varázspálcáját és átváltoztatta egy hosszúfarkú kiselefánttá. Kiabálták hogy „Oh my Saturn”, mert úgy szoktak csodálkozni. (Kérdem: mi az a Saturn? - az egy bolygó). Volt egy rókacsalád aki árok átugró versenyt terveztek, de nem tudtak átugrani mert túl vékony volt a lábuk. Leestek az árokba, és elkezdett esni az eső és lement a lába a csatornába, és azért maradt 2 lába. Ez nem regen történt, tegnap terveztek az árokugró versenyt. Két lábon járt ezután a róka mint az emberek, itt ment, körözött, ráfeküdt a kiselefántokra, mert éhes volt és meg akarta őket enni. Hamm bekapta volna a szájával a takarót és lehúzná a takarót és megenné a kiselefántokat. Nem tudta megenni, mert a róka nem szereti hallgatni a sírást, mert unalmas azt hallgatni. Azért nem szereti a sírást amiért te sem. Én sem szeretem, rám hasonlít a róka, csak az a neve hogy „ivókút róka” mert mindig szomjas. Amikor éhes, akkor pedig az a neve hogy „cicaevő róka”. Nem tudta megenni az elefántokat, ezért inkább fánkos kagylót evett. Az elefántokat azért nem tudta megenni, mert jó erősen be voltak takarva, én takartam be őket. Amikor jött a róka felvettem az elefántról és itt húztam (mutatja) és ledobtam a magasból és kiírtam egy kötélre, hogy nem szabad a rókáknak errefelé menni, mert akkor a kis elefántok megsérülnek ha megharapja őket a róka. Képzeld el, ez a kismajom játszotta el ezt az egész történetet, mert olyan sok kalandja volt! (mutatja az új plüss majmát) Elmentek egy elefánt országba, ahol mindenhol kötelek voltak és ki volt rájuk írva, hogy itt csak elefántok jöhetnek, nem szabad erre menniük a róka apukáknak és a róka kislányoknak sem, csak kötélrókának. A kötélróka az vicces? A kötélróka olyan, mint egy kötél, nincs lába és nincs feje, csak egy kis rózsaszínű nyelve volt. Mert egy árokugró versenyt tervezett, de leesett és mindene eltörött, csak a nyelve maradt meg. Úgy nevezték el a kislányok, hogy kötélróka. Képzeld el, amikor a kiselefántok 10 évesek voltak, az anyuka elefántnak megállt a szíve és meghalt. Az apuka elefánt felment hozzájuk, a ház tetejéről leugrott gyorsan (mutatja, hogy hol), mert a kiselefántok majdnem sírtak és azt szerették volna, hogy valaki vigyázzon rájuk. Éppen akkor jött egy hatlábú róka, akire a gyerekek ráragasztottak még két lábat. Azt játszotta a kismajom, hogy péntek van náluk. Csak itt volt péntek, a házuk fölött...

Valóban nem tudom a sírást hallgatni, és valóban szoktam mondani, hogy már unalmas, ha Lili ok nélkül sír. A fánkos kagylóról fogalmunk sincs, honnan jött, fánkot és kagylót sem szoktunk enni. A kismajom egy plüss majom, amit Zsuzsa Mama küldött légipostával, miután Lili mondta neki a telefonba, hogy egy „puha majmot” szeretne. Az „Oh My Saturn” kifejezést ő találta ki, mert teszik neki, ahogy Hannah azt szokta mondani, hogy „On my Gosh" vagy „Oh My Goodness” és nevetni szoktunk, ha ő is használja.

Tévénézés:

Más ismerős gyerekeknek ebben a korban saját TV-jük van a szobájukban, naponta akár több órát is tévéznek egyedül. Nekünk is sokkal könnyebb lenne, ha ilyen egyszerűen le tudnánk Lilit akár rövidebb időre is parkolni a TV elé, de az egyedüli TV nézés tapasztalataink szerint ebben a korban káros, a gyerekek keveset értenek meg belőle, csak összezavarodnak tőle. Ha Lili például az időjáráson ennyit morfondírozik, mit gondolna vajon arról, hogy Hófehérkét a vadász le akarta gyilkolni, majd a gonosz mostoha megetette mérgezett almával, üvegkoporsóba tették, stb. A legtöbb Disney film szerintem gyerek horror, az újabbak (pl. Némó) nem csak a történetükkel, hanem a speciális effektekkel és a hanghatásokkal is nagyon rémisztőek lehetnek a kisebb gyerekeknek. Ha egy film nem rémisztő, de a gyerek egyszerűen nem értik meg nagy részét, akkor szerintem ez is csak felesleges stresszt jelent számukra. Ha nem tudja a gyerek még csak nagy vonalakban sem felidézni, hogy mit látott, akkor mért is nézte azt a filmet? Mivel Lilinek nagyon keveset engedünk TV-t nézni, ha bárhol TV képernyőt lát, rögön földbe gyökerezik előtte a lába... Ha nagy ritkán más gyerekeknél TV-t néztek, és utána megkérdeztem tőle, hogy miről szólt a film, megdöbbentő, hogy mennyire keveset tudott belőle felidézni. A képeskönyvekben egyszer látott történeteket, vagy az általunk kitalált meséket ezzel szemben részletesen el tudja ismételni...

Lili nagyon szereti Vuk-ot könyv formában, annak ellenére, hogy a rókáktól már kis korában is félt. Elég sokszor mondta, hogy egy róka van a sarokban, a WC-ben vagy a garázsban, akit nekünk kellett „elkergetni”. Megkaptuk a filmet DVD-n is, de az eléggé felzaklatta, aggasztotta, hogy hova tűntek el Vuk szülei és testvérei. Remegett a félelmetesebb részeknél, pedig a könyvből már tudta, hogy mi fog következni. Lili főleg kislányokkal szeret játszani, a játék állatok is kislányoknak vannak kikiáltva, meg van arról is győződve, hogy Vuk is kislány, ezért a végén, amikor Vuk-nak és a lány rókának gyereki lesznek, az egyik kisrókát mondja Vuk-nak, hiszen Vuk-ból nem lehet apuka...

Azért hetente egyszer szoktunk TV-t nézni, általában kedden, amikor Lili haját meg szoktunk mosni, utána közösen nézünk kb. 30-40 percet. Van néhány bevált film, amit felváltva nézünk, Lili előre eltervezi, hogy melyiket választja. Nagyon jól kontrollálva van a Tv fogyasztása, amikor vége van a filmnek, nem reklamál, tudomásul veszi. Soha nem kapacsolja be egyedül a TV-t és nem is szokta spontán kitalálni, hogy filmet szeretne nézni, tudja, hogy mikor van meg ennek az ideje. Az abszolút kedvence Dumbo, a nagyfülű repülő cirkuszi elefántról szóló 1941-es rajzfilm. Ebben is van néhány szomorú vagy félelmetes rész, amit Lili kérésére át szoktunk ugrani. A filmben Dumbo neme nincs egyértelműen meghatározva, Lili számára nem kétséges, hogy kislány elefánt... Hiába látta már számtalanszor a filmet, sokszor szokta kérni, hogy meséljük el a történetét, és ő is el szokott különböző jelenteket játszani a kis állataival. Sokszor észrevesszük, hogy közben a film betétdalait szokta dúdolni! Nagyon szereti, ha Apuka elefántosat játszok vele, az egyik kezem lesz az ormányom, és azon hintáztatom Lilit, mint ahogy Dumbót szokta az anyukája, Jumbo.

Két természetfilmet elég sokszor szoktunk nézni, a Pingvinek vándorlását és a Madarak vándorlását. Ezekből is több jelenetet átugrunk, mert különben túl hosszúak lennének. A pingvines filmben a tojásból kibújó és járni tanuló, majd a többi fiókával együtt botladozó kis pingvinek a sztárok. Abby, Hannah, Elle és Olivia nagypapája szerepel a DVD extrái között, őz egyik nyilatkozó szakértő.

Hiába keressük, még nem találtunk olyan filmeket, amik szerintünk maradéktalanul megfelelnének ekkora gyerekeknek. Most kapunk két Kockásfülü Nyúl DVD-t, amiknek a történetét Marék Veronika írta, ő pedig Lile kedvenc könyveinek a szerzője. Még csak két epizódot néztünk meg, abból az egyik jó volt, a másik nem annyira. Nem is emlékeztünk arra, hogy ezekben a rajzfilmekben nincs semmi szöveg! Azt a részt, amiben az egyik kislány indiánosat játszik és egy másikat összekötve fogva tartja a lakásában, sőt a Kockásfülü Nyulat is elkapja a lasszójával és megkötözni, elég sokat kellett Lilinek magyaráznunk, és lehet, hogy nem pozitív példaként maradt meg benne, hanem csak csodálkozott, hogy miért kínozza az egyik gyerek a másikat.

Van itt egy nagyon jó alapötletű TV sorozat, de a kivitelezés sajnos nem tökéletes. A címe: Dóra, a felfedező. Idegen anyanyelvű gyerekeknek tanítanak angol szavakat, mindent többször elismételnek, és a történetből meg lehet érteni, hogy mi az új szó jelentése. Csak az a baj vele, hogy a szereplők idegesítően természetellenes intonálással beszélnek, Dora sokat kiabál, és néha spanyol szavakat is tanít aminek elég kevés értelme van, mert nyelvtant nincs hozzá. De a legszörnyűbb az idióta hanglejtés, nem szeretném ha Lili ezt elkezdené utánozni. Nem hinném, hogy teljesen alaptalan lenne ez a félelmünk, mert ismerünk egy kislányt, akinél nagyon zavaró, hogy úgy beszél Lilihez, mintha Lili nagyot hallana és értelmi fogyatékos lenne egyszerre. Adél vette észre, hogy Dora is épp így beszél...

Állandóan ismétlődő dolgok

Lilinek van néhány szokása, amit hosszú ideje minden nap állandóan ugyanúgy csinál. Az első 10-20 alkalommal még szórakoztató, de a századik után néha már elég fárasztó. Úgy lehetünk ezekkel, mint Zoli mikor Zoli cipelte állandóan tömegközlekedési eszközökön a nagybőgőjét, és naponta ugyanazokat a beszólásokat eresztették meg neki az önmagukat biztosan eredetinek tartó tréfamesterek: 1. Micsoda nagy hegedű! 2. Nehéz hangszer a nagybőgő?

• Fogmosás

Lili legeredetibb állandóan ismételt találmánya a fogmosáshoz kapcsolódó rituálé. Nem szereti a fogmosást, de arra már rájött, hogy bármit is csinál, a foga naponta kétszer akkor is meg lesz mosva. A műveletre való kellő ráhangolódás érdekében minden egyes alkalommal a következőket mondja szépen egymás után:

1. „Csak ne legyen túl sok hab a számban”.
2. „Először ásítok egyet” (Ásít egyet. Nem csak este, délelőtt is.)
3. Vállát az orrához téve, a kezét mozgatja, és trombitál mint egy elefánt
4. „Dumbo!!!”

Az ásítás onnan jött, hogy egyszer nagyon régen azt hittük, hogy már készen áll a fogmosásra és végre kinyitja a száját, de csak ásítania kellett, és nagyon rossz néven vette, hogy közben a szájába nyomtuk a fogkefét. Azóta előre bejelenti, hogy ásít egyet, és teljes beleéléssel, csukott szemmel meg is teszi. Az ormánylengetés megelőlegezi a „Dumbo” kiáltást, amit egyszer Adél ajánlott neki, hogy ezzel jelezze, ha már készen áll arra, hogy kinyissa a száját.

* egy fogmosást felvettem videóra, de még nem
töltöttem le. Később majd iderakom.

• Kakipor

Ha Lili végzett a kakilással, megpróbál minket rávenni, hogy mielőtt lehúzná, nézzük meg az alkotását. Miután megdicsértük a terméket, és Lili lehúzza a WC-t, soha nem felejti el az örvényben  keletkező látványt ezzel a diadalkiáltással kommentálni:
„Kakipor, kakipor, por, por por!!!”

• Fürdés

Régebben Lilit minden este különböző trükkel kellett becsalogatni a kádba, nem lehetett csak úgy a belegyezése nélkül belerakni. Manapság már nem gond a kádba beszállás, bár rendszeresen megpróbálja az időt húzni, mert nem akarja, hogy vége legyen a napjának, de kitaláltunk három módszert, amiknek nem tud ellenállni, és rögtön beszáll a kádba.

1. Vonatverseny. A mi hálószobánkban az ablakhoz állunk, és megkérdezzük, Lilitől, hogy ő melyik vonat akar lenni. Ő mindig Spencer-t választja, mert az a leggyorsabb expresszvonat. Mi is választunk magunknak egy mozdony nevet a Thomas sorozatból, és egy „Ready, Set, Go!” kiáltás után már szaladhatunk is a kád felé. Amikor Lili odaér, rögtön be is száll, nem kell tovább trükköznünk.
2. A vonatverseny előtt régebben a nyuszi és a teknős meséjét szoktuk eljátszani Általában Lili volt a teknős, egyikünk a nyuszi, másikunk a róka, aki a versen vezette és az elképzelt startpisztolyt elsütötte. Az állandóan ismételt forgatókönyv  szerint a nyuszi gyorsan szalad, míg a teknős lassan ballag, de a cél előtt lefekszik kicsit aludni, ezalatt a teknős óriási kacagás közepette beszáll a kádba.
3. Bianka is most száll be a kádba. Ha azt mondjuk Lilinek, hogy Bianka éppen most száll be a kádba, vagy ő is most fekszik le az ágyába akkor valami rejtélyes oknál fogva ő is rögtön ugyanazt szeretné csinálni. Előtte még szereti azért végigkérdezni az összes ismerősét, de ha Bianka is épp akkor megy fürödni, Lili sem akar tovább késlekedni. Nem merül fel benne, hogy vajon mi honnan tudjuk, hogy Bianka épp mit csinál... Egyik nap Adél azt mondta este Lilinek, hogy másszon be gyorsan az ágyába, mert Péter is épp most mesél Biankának. Ez a mondás nem vált be annyira, mert utána nekem kellett neki mesét mondanom, Adéltól nem akart mesét hallgatni, pedig elalvás előtt mindig Adél szokott mesélni.

Lili imádja Marék Veronika összes mesekönyvét, kicsi kora óta változik, hogy épp melyik a kedvence, de mindegyiket hallotta már legalább százszor. A Csúnya kislány, a gesztenye gyerekek, Annipanni és Boribon sorozatai után a legújabb kedvence a Laci és az oroszlán. Adél két hónapon keresztül minden este ugyanezt a mesét olvasta fel, Lili pedig áhítattal hallgatta. Neki is van egy piros oroszlánja, valamint egy oroszlán formájú párnája, amit Anyuka oroszlánnak nevezett ki. Ezek az ágyában is vannak éjszaka, biztosan abban segítenek, mint amiben a mesebeli piros oroszlán segített Lacinak: hogy ne féljen semmitől.

• Pizsama válogatás

Amióta még nagyon régen kaptunk egy használt hófehérkés hálóinget (amit mi talán soha nem vettünk volna meg), Lili csak ilyen Disney királylány figurás hálóingekben szeret aludni. Mivel ezek elég vékonyak, és Lili nem tűri meg magán a takarót, kell alá venni egy pizsamanadrágot, vagy akár egy hosszú ujjú pólót is. Visszatérő probléma volt, hogy ha a megfelelő hálóing nem volt kimosva, akkor nem akart semmi mást felvenni. Vettünk is több ilyen hálóinget, de még így is előfordult, hogy Lili azt akarta felvenni, ami épp nem volt tiszta, és akkor elég nehéz volt másra rábeszélni. Egyszer ez még jól is jött, mert éppen kezdett gond lenni, hogy Lili egyre többször átjött az éjszaka kellős közepén a mi ágyunkba, ahol rengeteget forgolódott és rugdalt, ezért mi elég rosszul tudtunk aludni. Egyszer mindenképpen a Hamupipőkés hálóingét akarta felvenni (Hamópipőkésnek hívja), de az piszkos volt, mert előző nap abban hempergett a nappaliban. Adél egy kikötéssel engedte meg neki, hogy felvegye, ha megígéri, hogy éjjel nem fog átjönni az ágyunkba, mert akkor piszkos lesz az ágyneműnk. Lilinek annyira fontos volt, hogy felvehesse ezt a hálóinget, hogy be is tartotta a szavát, aznap éjjel mi is ki tudtuk pihenni magunkat. Máskor Adél matricákat ígért Lilinek, ha nem jön át a mi szobánkba, csak ha már reggel felkeltünk ez is nagyon bevált, reggelente Lili csak letelepedet az ajtóban, és várta, hogy felébredjünk. Természetesen az volt mindig az első kérdése, hogy „kaphatok matricákat?” Később matricák nélkül is megszokta, hogy ne jöjjön át a mi ágyunkba. Amikor beteg volt, odatettük hozzánk, mert ott sokkal jobban tud aludni, általában egy órával később ébred fel így, és elmagyaráztuk neki, hogy azért alhat itt, mert most beteg. Másnap hajnalban jött ám a szobánkba, teátrálisan köhintett kettőt, és már hozzánk is bújt :-)

Lili a WC-n lovagol. Szerencsére épp nem ültek rajta elefántok!

• Állatok a WC-ben

Lili általában szereti az utolsó pillanatig halogatni a WC-re menést. Sokszor mi már messziről látjuk, hogy pisilnie kell (toporog, markolássza a bugyiját), de ő még nem szánja rá magát, hogy abbahagyja azt a fontos dolgot, amivel épp el van foglalva. Próbáltunk már többféle módszert arra, hogy hogyan tudjuk a legegyszerűbben becsalogatni a WC-be, a legjobban az a módszer vált be, hogy azt mondjuk neki, hogy menjen pisilni, mi addig kint várunk, és ha meghalljuk a csobogást , azt kiabáljuk, hogy „hallom!”. Lili elég sokszor azt szokta mondani, hogy nem tud a WC-re menni, mert elefántok és zsiráfok vannak bent, ezért neki sorba kell állnia. Kevés sorban állás után végül be szokott menni, de ha egy kiselefánt szerinte még mindig a WC-n ül, akkor neki csak a szélére szabad ülnie, nehogy a kiselefánt „megsérüljön”. Egyszer azt mondta, hogy „Legközelebb fordítva fogok a WC-re ülni”, és ezt valóban be is tartotta, amit én meg lefényképeztem. Más állatok is elő szoktak fordulni a házunkban, elég sokszor kell rókákat és oroszlánokat elkergetnünk a garázsból, legutóbb Lili szerint 102 róka volt ott, de azokat sajnos nem tudtam lefényképezni...

A határidő betartása miatt nem tudtam mindent leírni, maradt még néhány téma későbbre is, remélem még Lili érettségi vizsgái előtt el fogok velük készülni... :-) El sem hiszem, hogy ilyen sokat tudtam írni, 15 gépelt oldalnyi lett...

Oh my Saturn!

 

Előző levél: Lili harmadik születésnaja Adél írta erről a korszakról: Óvodaválasztás